Come be my teacher *Jimin fanfic*

7 rész

Saját magammal dumálás után, nem fárasztottam magam a tanulással. Minek? Úgysem értem, csak mégjobban összekutyulnám, azt amit fogjuk rá tudok. Legalább az a boszorkány segít matekben. Bele se tudok gondolni, mennyire unalmasak lesznek a péntek estéim. A bulizás helyett, itt fogok meghalni.

-Hahhh...-jól van az. A táncért muszáj megtennem. Ezt nem adom fel semmi pénzért.

A sok elmélkedés után, mentem lezuhanyozni. Megtöröltem a hajam, bekeküttem az ágyba kezembe véve a telefont. 2 év...2 éve, hogy nem vagy mellettem...hiányzik a hangod, a kellemes illatod...hiányzik az ölelésed, ami mindig menyuktatott. A csókod, ami mindig felperzsítette a vérem. Egyszerüen hiányzik a jelenléted...

Soya pov

Kicsit megázva értem fel a lakásra. Megtöröltem a lábam az ajtó előtt,s beléptem.

- Tzuyu, megérkeztem! - kiabáltam, miközben levettem a kabátom meg a cipőm.

- Hát te? - kérdezte meglepődve.

- Talán nem örülsz, hogy haza jöttem? -kérdeztem kicsit csalódott hangon, pedig tudom semmi ilyesmiről nincs szó.

- De ig- egy mély férfi hang kiabált a nappaliból. Barátnőm kikerekedett szemekkel, lefagyva állt.

- Tzuyu, ki az? - összehunyorított szemekkel bámultam az előttem lévő földbe gyökerezett lányt.

Egyból a nappaliba vettem az irányt, ahol háttal nekem egy magas kékhajú srác ül nyugodtan a kanapénkon.

- Te ki a bokám vagy? - a fiu megugrott hirtelen a hangomtól. Megfordult, közben Tzuyu is bejötta szobába.

- Aish...megijesztettél Soya. - tette kezét a szívére Taehyung

-...- pislogtam nagyokat. - YAAA KIM TAEHYUNG! - pattant fel helyéről a fiú

- Igen asszonyom?- hajtotta le fejét.

- Ne " asszonyom"-ozzál itt nekem! Megkérdezhettem mi folyik itt? - tettem fel a számomra érdekelt kérdést.

- Taeval filmet néztünk, mivel ma szabad lett a délutánom. - hadarta le barátnőm.

- Oké...de akkor miért ilyettél meg úgy mikor kiabált? - mutattam végig a kékhajú férfin. Tzuyu vállát húzva, oldalra biccentette a fejét.

- Amugy, meg neked a reggel, még normális szinű volt a hajad. - mondtam. Tae csak kocka mosolyát felém virítva vissza ült ahonnan felált.

__________________

A nappaliba hagyva a kettőt bejöttem a szobámba, elvégeztem a szokásos rutinom, meg mindem, s lefeküdtem. Az éjjeli szekrényem lévő rámás képet kezdtem el nézegetni. A képen én, apukám és anyukám vagyunk egy parkban. Jól emlékszem erre a napra. Akkor töltöttem a 10 évet. Egy lenge sárga virágos ruha volt rajtam, amilyen anyunak a hajában lévő kendőcske féleség meg a hosszú szoknyája.

- Sajnálom, hogy ma nem tudtalak meglátogatni. -simítottam végig az üvegen. - Tudod nagy vihar van, és nem akarom, hogy aggódj értem, miután megvásztam.- görbült fel a szám széle. - Nagyon hiányzol, úgye tudod? - kezdett el rebegni a szám, a könnyeim szabadulni akartak szemeimből. Vissza tettem a képet ahonnan elvettem, és bebujtam az ágyba.

Drága édesanyám, mért hagytál el, mikor megígérted, hogy velem leszel?

________________________

Aish! Hol van már ez a fiú? Csikosra marom magam. Órák után megbeszéltük Parkkal, hogy négykor megtartsuk, azta nyanvat korrepetállást, viszont fél hat, ő meg sehol.

-A fene üssön beléd Park!- ütöttem az asztal felőletére.

- Woah baba, most miért átkozol? - kihúzte a velem szembeni széket, és mint aki jól végezte dolgát, leült.

- Woah daebak! Neked...- szorítottam ökölbe a kezem.

- Jaaa... hogy a késéssel...dolgo m volt. - mondta semmi érzéssel az arcán.

- Yaa Park! Nekem is sok dolgom van, oké? Legalább szólhattál volna, hogy későbben jössz. - nyítottam ki a matek könyvet. - Vedd elő a tieidet! Most lássam, mennyire nagy a szád.

______________

Ez nem lehetséges...

- Aaaa! De miért van ebben a feladatban két x? - nyavajgot, már azt se tudom hanyadjára.

- Hogy te, marha csodálkozzál. - néztem rá frustráltan. - Neked ennyire kicsi ezt itt? - mutattam a fejemre.

- Baba, nem mindenki kocka mint te. - fonta össze karját melkassa előtt. Temesen el valaki...

- Tudod mit? Késő van már. Hagyjuk ezt! - kezdtem el pakolni a könyveket a táskámba.

- Holnap 12: 30- kor várlak a tömbház előtt. - mondta

- Dehogy vársz te engem! A hétvégém nem fogom rád pazarolni, megse haragudj. - gúnyosan felhorkkantott.

-Ha készen vagy, akkor indulhatunk. - kacsintott rám.

Beszáltunk az autóba, az öveket bekapcsoltuk, és elindultunk. Az út lassú és csendes.

- Mondj valamit baba! - mondta figyelve az útra.

- Ne szólíts babának, mert nem vagyok az a " babád"- mondtam flegmatikus hangnemmel

- Baba, én nem azt mondtam, hogy "babám". Nincs szándékomban kisajátítani, de ha annyira akarod...- villantott felém egy kacér vigyort.

- Felejtsd el! - bámultam kifele az ablakon. Halottam, ahogy elkuncogja magát, de inkább vissza sem szólok.

Jimin pov.

Betettem a kulcsott a zárba, de az ajtó nyitva van. Hezitálás nélkül benyítottam. Apám ült a karószépkben, keresztbe tett lábakkal.

- Szervusz fiam. - lehidalok.

- Mikor érkeztél Koreába? Anya hol van? -tettem fel egymás után a kérdéseket.

- Anyjaa fia maradtál...- mondta sohajtozva. - Mikor leszált a gépem, egyből hozzád jöttem. Mond, még mindig ugrálsz, meg pörögsz jobbról balra? - megőrülök...

- Igen apa, még mindig táncolok. Meg se próbálj lebeszélni róla. Haztalanul járatatnád a szád. - közöltem vele a tényt.

- Ha róla lemondtál, akkor az ugra-bugrálásról is lefogsz. -az ereimben a vér is megált, mikor ezt kimondta.

- Nagyot tévetsz. Hatalmas hiba volt elengednek, főleg miattad...hol volt nekem az eszem? Kérlek mennyj haza! - áltam fel.

-Hahh...ezt még meglássuk. Jó éjt! - vigyorodott el ráncos képe.

Mennyj a pokolba! A közelemben lévő tárgyon szedtem ki a dühöm. Klassz...pedig szerettem azt a tükröt. A darabokra tört tükröt bámultam, meg azt porcelán díszet ami csak megrepett. A konyhába vándoroltam, kiszettem a hűtőből négy üveg sojut. Pohár se kell. Kibontottam az üveget, fenékig kiittam.

- Mira...sajnálom...- hullott le a könnyem mint a tegnapi esőcseppek az égből.

Minden ami a kezembe került darabokban végezte.

- Aaaaaahh! - a térdem összerogyott a sok ivástól, de a fájdalomtól is amit legbelül érzek. A bűnbànat, ami keseríti két éven át az életem minden egyes napját.

- Bárcsak...bárcsak megse tettem volna...

Hali! Ez lenne 7-es rész. Remélem tetszett😊 Ha gondolod, kukkants be a másik sztorimhoz is, hátha felkelti érdeklődésed😉. Köszönöm, hogy elolvastad. Puszi😘