Come be my teacher *Jimin fanfic*

4 rész

- Mit szeretnél? - dőlt neki a falnak.
- A matek.- fejét oldalra biccentve fürkézte arcom.
- Taehyung, a tanárnő azt mondta, hogyha idén is kicsi lesz a pontszámom a vizsgán, nem táncolhatok. - mondtam felháborodva
- Ooh~ és? - ez hülye, vagy hülye?
- Taehyung...TE MOST DIREKT BOSSZANTASZ? - vittem feljebb a hangom amitől okos barátom elkuncogta magát.
- Szóval ezért vesztetek össze Soyával. Jimin tudod jól a matek nem az erősségem. Meg egyébként is Soya nagyon okos lány, csak te vagy bunkó. - le vagyok akadva.
- Tudod mit? Handjuk! Nem fogunk az egyről a kettőre jutni.

Mindketten csöndben maradtunk. Olyan jól esik ez langyoska szellő. Szép emlékek jutnak eszembe... emlékek amelyeket nem élhetem át újra...soha... Mély sóhaj hagyta el a szám. Jó lenne ha velem lennél... Tovább néztem a messzi nyüzsgő szöuli várost.

- Jimin, jösz? - biccentet fejével a kijárat irányába.

- Még maradok. - néztem föl az égre. Taehyung köszönés nélkül távozott, csak az ajtó zaródását hallottam már.

Soya.pov

- Rendben uram. Már is hozom. - tettem zsebembe a kis lilla jegyzettfüzetem.

- Két karamelles Latte és egy szimpla fekete lesz a tizenötös asztalnál. - adtam le a rendelést Naeyon nénikémnek.

- Értettem szorgoskám. - nem tudtam nem elmosolygni rajta. Igazából nem a nénikém, de mintha az lenne.

Gyorsan letöröltem az üres asztalokat. Nem szeretnék problémát magamnak. A mai nap igyis teli volt, hát...nem kellemes percekkel.
Kivittem az úrnak a rendelést, mentem is a másikhoz. Leírtam amit kért és ugyanez a rutin nap mint nap. Kivéve ha megjelenik ő. Na akkor az Isten is megvert. Folyton bajt hoz a fejemre...

- Soya, a tizenhetes asztalhoz!- kiabálta kollégám.

- Értettem! - abbahagyva a pult törölgetést mentem az említett asztalhoz.

Nem hiszem el...miért van úgy ha csak egyszer is, de csak egyszer is rágondolok, vagy megemlítem megis jelenik?

- Aranyom tudom csábító vagyok, viszont azért még ma felveszed a rendelést, úgye? - nagyképűsködött. Arogáns majom...

- Hát hogyne. Mit hozhatok? - mondtam a fogam közt.

- Hát te már úgyis itt vagy, szóval...- harapta meg szája szélét. Fúj de gusztustalan... Nem érdekel milyen arcot vágok, de remélem leesett neki a dolog, hogy undorodom tőle.

- Miért kell ilyen képet vágni baba? Tudod a reggeli arckifejezés jobban tetszett. - görbült fel a szája széle. Nyugalom! Ez a munkahelyed Soya...

- Jimin nincs erre időm! Csak mond mit szeretnél, és légy oly kedves hadjál nyugodtan dolgozni. - erre unalmasan felsóhajtott.

- Holnap úgyis megkapod a magadét. Na szóval... kérnek egy Cafè latte-t. - leirtam. Társalgás nélkül mentem leadtam a rendelést majd mikor kész volt kivittem neki. Szerencsére ma nem okozott gondot, mint a múltkor. Hogy mit kaptam én a főnöktől...

_______________

- Akkor holnap találkozunk Soya! Jó éjt, és az úton vigyáz! - köszönt el Naeyon imo.

- Vigyázok ígérem. - egyedül maradtam a kávézóba. Összeszedtem az üres poharakat amik az asztalon maradtak. Vettem a vizes rongyot, hogy letörölhessem az asztalokat. Sokat törölgettem, tudom, de inkább letörlöm százszor, minthogy jöjjön egy rosszkedvű vendég és belekössön.

Kész. Letettem a helyükre a tisztító szereket. Bementem az öltözőbe, levettem magamról a piszkos kötényem betéve a hátizsákomba. Lekapcsoltam az egőket és bezártam.

Kicsit hűvös van...holnap hozok magamnal valami kardiánt is. Legordultam a kisutcába egyenest menve. Egy árva lélek sincs az utcán. Mondjuk ki a jó ég botorkálna még tiz után. Senki. Vagyis...akik munkából jönnek azok képtelenek ilyenkor járkálni.
Lépteket hallottam ezért megfordultam. Egy kapucnis alak zsebre dugott kézzel és lehajtott fejjel sétált. A szívem hevesebben kezdett verni, ahogy a lépéseim is felgyorsultak. Jobb félni mint megílyedni. Lehet tényleg nem bántotta volna, viszont az is lehetséges, hogy igen.

Beérve a tömbházba megnyugodtam egy kicsit, kifújva magam. Nem ártana néha kárdiózni. Mint az öregek úgy ballagtam fel a lépcsőn. A lift egy idelye nem működik... Mikor akarják végre megjavítani? Tzuyu bizos alszik. A mázlista! Neki nyolcig tart a munka.

Lassan megforgadtam a kulcsot kinyitva az ajtót. Síri csönd van, tehát kedves barátnőm Jiminnel álmodozik. Mikeket szokott ő álmodni! Feláll az ember haja. Amilyen kis ártatlan leányzónak néz ki, olyan perverz valójában.

Betettem mosni a kötényem míg én lezuhanyosztam. Magam köré tekertem a puha anyagú törölközőt kiszállva a zuhany alól. Gyorsan megtöröltem magam és átöltözötem. Kitettem száradni a vizes ruhákat, majd a konyhába vezetett a szívem. Ott volt az asztalon a kedvenc meggyes buktám.

- Aww~ ezért reggel én csinálok reggelit. - leültem az asztalhoz nekilátni a buktámhoz. Tzuyu tudja igazán mire is vágyik az én szívem. Miután szépen bepusziltam a nem egészséges vacsorám,viszont nem érdekel, mentem lefeküdni. A telóm a töltőbe dugtam, csak aztán hajtottam álomra a buksim.

Jimin pov.

Reggel a kurva kibaszott órámra keltem fel. Nagy nehezen kiszálltam a meleg ágyamból, behúzva a seggem a fürdőbe. Mikor a hideg víz az arcomhoz ért olyan érzés volt mintha pofán basztak volna. Rögtön felébredtem. A fogmosás és zuhanyzás után átöltözötem egy fekete, kivágott farmerbe és egy fehér ingben. Bekénne festsem a hajam...mondjuk... rózsaszínre.
A haj igazgatás után lementem az ebédlőbe. A reggeli az asztalon díszelgett arra várva, hogy valaki végre megegye.

- Jó reggelt mr Park! - hajolt meg a házvezető nő. Tiszteletből én is megahajoltam. Azért én se vagyok egy neveletlen pöcs.
_____________

A suli bejáratánál a lányok tömege állt. Egyegyszer annyira nem élvezem ezt az egész dolgot. Nem tudják mikor viszik túlzásba. A tavaj valaki képes volt elmenni apám cégjéhez, azt mondani, hogy ő a barátnőm és terhes lett. Leszögezzem, ÉLETEMBEN nem láttam a csajt.

- Szia Chim! - ugrott rám Taehyung. Van olyan nap, hogy ne legyen ilyen hiperaktív?

- Szálj le rólam te idióta! - vakartam le magamról lüke barátom.

- Jaj! Neked mindig olyan kedved van mintha azon a bizonyos hétben lennél! - összehúzott szemöldökkell néztem míg leesett a mire is célzott

- Bazdmeg Taehyung! Úgy nézek én ki mintha lány lennék? - ártatlan arccal vállát húzogatta.

- Barátocskám a mai világban nem lehet tudni. - tette kezét a vállamra.

- Aaaa! Taeeehyuuung! - szaladni kezdett én meg utánna.

Kergetőzés közben neki mentem valakinek aki nagyot kuppant a földön.

- Istenkém jól vagy? - kérdezte barátnője. Soya a földön ülve fogta a fejét.

- Te! - mutatott rám. -Miért vagy folyamatosan a naprontóm? - állt fel barátnője segítségével.

- Láttad, hogy futottam, egyszerűen kikellett volna kerüljél. - mondtam.

- Argh...tele van veled a hócipőm már! - felszedte holmiát a földről elmeneve.

- Tudod Jimin néha kedvesebb is lehetnél. - mondta barátnője. -Soya várjál meg! - kiabálta utánna a lány. Dörzsölni kezdtem tarkómat.

- Na, Jimin, mi van? - futott vissza Taehyung lihegve.

Halihó!😁 Egy újabb hosszú rész. Ez az első olyan rész ami meghaladja az ezer szót😀👏. Köszönöm annak a pár személynek aki olvassa a könyveimet, bennem az is tartsa a motivációt, hogy írjak.❤️ A következő rész is hozom nemsokára 😘