Come be my teacher *Jimin fanfic*

5 rész

                       Soya pov.

Reggel az órámra keltem mint minden reggel...az a rohadt óra. Nagy nehezen kimásztam az ágyból, be a fürdőbe indulva. Ma egy kicsit korábban keltem, mivel én csinálok kaját. Olyan jól esett az a meggyes bukta, hogy az álmomban is megjelent.

Megmostam az arcom és a fogam. Átöltöztem, kimentem a konyhába vakarva a fejem. Mit is csináljak reggelire? Hahh...értem már miért Tzuyu vállalta ezt a teendőt...de nem pazarolhatom az időt. Elővettem négy tojást. Nem, nem...Tzuyu allergiás a tojásra. Vissza is raktam őket a hűtőbe.

Há! Tudom már! Imádja a nutellás palacsintát, tehát azt csinálok. Igen. Elővettem a serpenyőt, feltettem a tűzhelyre forósodni, míg én elkészítem a palacsinta masszát.

Kis szenvedés, és három égett palacsinta után, sikerült az asztalra reggelit tennem.

- Daebak unnie! - tette a kezét a szájához meglepődve. - Ez mennyeien néz ki. - mondta drámaian.

Leültünk nekilátni a reggelinek. Kedves barinőm nagyokat sóhajtott minden falásnál. Imádom ezt a csajt.

- Amúgy miért is kaptam ezt a reggelit? - abba hagyva az evést kérdezte.

- Az este láttam, hogy hoztál nekem buktát...ezért... tehát, tudod gondoltam csinálok én is valamit. - néztem el tekintetétől.

- Aww~ Kedveskedni akartál. Köszi Soya! - asztalon keresztül átölelt.

- Jól van na, te érzelgős gombóc! - öleletem én is át.

___________________

- Na Soyaaa, Ne legyél már ilyen! - nyafogott Tzuyu.

- Nem! Megfogok őrülni vele. - ellenkeztem a szava ellen.

Elmeséltem neki a tegnapi marekórát, persze azt nem, hogy azután mi következett. Csak aggódnak, eljárna a szája Taehyungnak, és nem akarom tudni mi lenne a következménye.

- És mit fogsz mondani a professzornőnek? - komolyodott el egyszeriből.

- Gőzöm si- befelyezni nem tudtam a mondatom, mi el valaki szaladásból jól nekem jött, és en szépen találkoztam a földel

- Istenkém jól vagy? - hajolt le mellém Tzuyu. Fuu...de  beütöttem a fejem. Felnéztem arra aki nekem jött. Hogy az a...

- Te! - mutattam rá fogva a fejem. Miért vagy folyamatosan a  naprontóm!? - megfogtam Tzuyu kezét, hogy felállhassak.

- Láttad, hogy szaladok, egyszerűen kikellett volna kerüljél. - mondta semmi megbánásal az arcán.

- Argh...tele van veled a hócipőm már! - felszedtem a táskából kiesett dolgaim a földről, eltrappolva onnan.

Tzuyu kiabálására se áltam meg. Az az egoista szemétláda!

- Soya! Vàrj Egy kicsit! - fogott karomra barátnőm.

- Mennyünk a gyengélkedőre? - kérdezte aggódva. Megráztam a fejem, hogy nem.

___________________

Az első óra nagyon hamar telt a másodikkal együtt. Park be se jött matekre. És még elvárja tőlem, hogy én korrepetáljam...egy francokat! Nem fogok csodálkozni, ha jövőre is másodéves tananyagot kellesz tanuljon.

- Soya! - megfordultam nevem hallatára.

- Tae Woonsii...- mosolyogtam rá a srácra.

- Szia, hogy vagy? - tette vállam köré hosszú karját. Kicsit meglepődve közelségétől válaszoltam.