Come be my teacher *Jimin fanfic*

2 rész

Bip! Bip! Bip! Ugh...fent vagyok! A fejemre tettem a párnát, hogy lustizzak még egy kicsit, de a drága barátnőm nem hagy.

- Soooya~kelj fel~! Soooyaa~- rázta enyhén a vállam

- Fent vagyok...- szempillantás alatt eltelt egy hét, ami azt jelenti ma suli.

Felálltam az ágyból a fürdőbe véve az irányt. Megmostam jól az arcom, a fogam, végül egy gyors, felfrissítő zuhanyt vettem. Kivettem a szekrényből egy fekete szoknyát, illetve egy babakék felsőt. A hajam kifesültem majd befontam. A smink se hű de nagy szám. Szempillaspirál meg szájfény az egész.

- Tzuyu! Mi van reggelire?- kérdeztem átölelve oldalát.

- Gyumolcssaláta lesz.- megkavarta még egy párszor aztán ugyanabból a tálból ettünk. A mosogatás nem a kedvenc házimunkánk, szóval inkább eszünk közösen egy talból.

Az egyetemre érve a diákok akik persze ismertek kedvesen köszöntek nekem és Tzuyunak.

- Mi az első órád?- kérdezte miközben a szekrényében kutakodott.

- Matek. - jól kezdődik a napom mint ne mondjak.

- Neked?- kérdeztem én is.

- Nekem zene. Idén sincs egy, de egy közös óránk se.- bigyesztette le ajkait.

- Annyi baj legyen, úgyse hiányoznál.- nyújtottam ki rá a nyelvem, mire ő duzzogva a vállamra ütött

- Mennem kell. Tali később! Csá csajszi! - integetett majd szép lassan eltünt a láthatárról.

- Soya!- kezemet a mellkasomra tettem ilyedtségembe.

- Yaa! Megilyesztettél.- a szívem majd kiugrik a helyéről.

- Mi az első órád?- dőlt neki a szekrényemnek.

- Mit érdekelt téged Park?- bezártam a szekrényem indulva az órára.

- Gyerünk baba! Nem halsz bele ha elmondod.- megálltam szembe vele fordulva, kezem pedig mellkasom elé fontam.

- 1. Ne szólíts babának! 2. Meg miért érdekel?- leutánozva engem ő is keresztbe fonta kezét.

- Minek vágol ilyen hisztit egy szimpla kérdés miatt? Csak arra voltam kíváncsi mi az első órád te lüke.-megforgadtam szemem rajta. Kikészít reggel korán.

- Matek az első órám. Mostmár örülsz, hát mégszép hogy.- mentem tovább a folyosón, úgyis elkések miatta.

Jimin elkísért a teremig, aztán be is jött. Mindenki az ajtó felé nézett, pontosabban Jiminre. A majom iszonyatosan népszerű, főleg lányok körében.

- Hét perc késés már az első napon Miss Il, és miért nem lepődöm meg? Mr. Park. - Ahogyan a lányok közt népszerű kinézete miatt, ugyanúgy a tanárok közt is, csak viselkedésének köszönhetően
_______________

Istenem! Szeretem a mateket, de a professzornő olyan unalmassá varázsolja az órát, hogy még  ő is ásitva tartsa. A mellettem szundikáló fiúra néztem, aki az óra elején feladta. Nem csoda, hogy a tavaly alighogy átcsúszott matekból.

- PARK JIMIN!!!- összerezzentem a nő kiabálásától, de nem csak én. Egyes tanulók mellkasukat fogták meddig Jimin ébredezett.

- Azt mondtam otthon tessék aludni nem az én órámon!!- a tanárnő ordíbált Jimin meg bólongatott. Mi a franc?! Egyik szeme csukott, a másik CSAK félig van nyitva. Nem is tudja a tanárnő kitörésének okát.

  Az óra befelyezésékor már indultam volna ki a teremből mikor a professzornő megszólított.

-Miss Soya és Park Jimin maradjanak egy percre. Mindketten a nőhöz közeledünk.

- Mr. Park úgye tudja, hogy milyen rosszul ál matekból? - minek kellek én ide? Az ezüst hajú bólongatott.

- Ha idén se teljesít legalább 70 pontig, lemondhat a táncikálásról.

- Mi van?!- akadt ki Jimin. Én most sem értem nekem ehhez mi közöm van.

- Amit halott. Miss Soya arra kérném önt, hogy tanítsa ezt a bugyutát matekozni.- bátor egy tanár ilyesmit mondani a diák előtt, de MI!?

- Miért én? - A világ kincséjért sem szeretnék Jiminnel tanulni.

- Mert ön remekül teljesít minden egyes órámon. Ennyit akartam.- tette karjára posetájat.

- További szép napot!

- Ta- tanárnő...- és kiment.

Idegességemben otthagytam Jimin magába, viszont ő ezt nem fogadta jól és utánnam jött.

- Várj csak!- felcibált a tetőtérre a nyomorék.

- Fáj te hülye!! - csavartam ki csuklóm szorítása alól.

- Eszem ágában sincs lemondani a táncról!- csapott a hátam mögötti falba.

- Akkor jobban jársz, ha neki látsz tanulni.-   barna szemei elsötétültek. Kicsi lépéseket tett felém amitől hátrálni kezdtem mig a hátam neki nem simult a durva falnak. Két kezét a fejem mellé támasztotta megnehezítve menekülésem.

- Jobban jársz ha segítesz.

- És ha nem?- önelégült vigyora felkerült tökéletes arcára.

- Drágám ez nem tőled függ.- nagyot nyeltem.

- M-mit akarsz tőlem?- tekintete ellágyult.  Annyira közel hajolt az arcomhoz, hogy összeért az orrunk.
- Légy a tanárnőm~

Fuu mikek fognak itt történni a jövőben 😁