Come be my teacher *Jimin fanfic*

6 rész

Jimin pov.

Montam én, hogy vihar lesz. Az eső szakadt oda kint. Dörög, fúj a szél. Haragos az ég apám rendesen.

A kávézóban alig ha vagyunk max hárman. Mármint azért ki olyan hülye, hogy ilyen vihar közepette jöjjön kávézni? Soya jött ment a kávézóba. Ha nem a felmosóval, akkor egy ronggyal. Ha nem ronggyal akkor seprűvel a kezében. Annyit bír takarítani.

Patyola tiszta ez a helység, szükségtelen ennyit tisztítgatni.

- Hahh...- pedig elakaratam menni hozzá...rég nem voltam, de így nem tudok elmenni. Hirtelen elment az áram. Soya azonnal intézkedett. Ez a lány egy robot=_=. A kávézó pultnál mondott valamit, majd tekintete összefutott az enyémmel.

Feláltam hozzá sétálva. Ártatlan szemeivel felnézett rám.

- Igen? - kérdezte

- Remélem kerítettél szabadidőt a matekre. - húztam szám egy önelégült mosolyra.

- Most komolyan beszélsz? - kérdezte hitetlenkedve.

- Szóval azt hitted viccelek? Csak , hogy felvilágitsalak, nem játszadozom a tánccal kapcsolatban. - mondtam full komolyan. A táncban látom a jövőm.

- Igen, viccnek gondoltam. Nem veszed komolyan a tanulást. - mondta ölbetett karokkal.

- Mostmár tudod, hogy nem így áll a dolog. Holnap suli után, vagy megmondalak a Jung professzor nőnek, hogy képtelen vagy bevállalni a rád bízott feladatát. - össze hunyorította szemét, bosszúságot árasztva magából.

- Nem tudok holnap. Dolgozom. - fordította el a fejét.

- Hahhh...akkor mikor vagy szabad? - dörzsöltem meg orrnyeregem.

- Pénteken és a hétvégén. - válaszolta.

- Akkor pénteken baba. - hajoltam arcához.

- Told el arogáns képed az arcomból! - az ujjával elnyomta a másik oldalra az arcom. Megköszörülve torkom, elnéztem tőle.

- Soya!! 17- es asztal!! - kikerülve element.

Ilyen se történt még...

_________________

                                                          Soya pov.

 A főnök hívta Nayeon imo-t, hogy nyolckor zárás van, de annyira esik az eső... A vendégek is kezdenek fogyni, csak Park maradt, meg két öregnéni. 

- Drágám, te nem mesz haza? - jött mellém Nayeon imo. 

-De, de, haza megyek, viszont ilyen viharba nem merek. - kínosan elkuncogtam magam  . -De te nyugodtan mennyj csak haza, addig én összetakarítok. - adtam felé egy bíztató mosolyt.

- Hahh...jól van. Hívj mihelyt haza érsz! -  parancsolt rám. Mint egy kisgyerek, mosolyogva bólongattam.

-Akkor holnap tali. -átölelt és kiment a nagy ernyővel a kezében. 

-Hahh...takarítsunk akkor. -kivettem hátulról a mosószereket, a felmosót a felmosóvedérrel együtt, meg egy pár rongyot.

 Minden egyes üres asztalt fényesre töröltem. Beletettem a piszkos rongyot újra a habos vízbe. Mivel minden vendég eltávozott egyedül maradtam...vagyis azt hittem. Jimin itt ült előttem pimasz mosolyával az arcán.

- Baba én még itt vagyok. -mutatott az asztalra. Azonnal elhúztam a kezemet a felülettől. 

- Nem vettelek észre... -néztem el tőle.