Call me by my name

6.fejezet

Aznap este a reményről elmélkedtem. Talán butaság optimistának lenni. Talán a pesszimizmus olyan, mint a hidratáló krém. Nap mint nap használnunk kell, különben hogy állunk talpra, ha a valóság széttör mindent, amiben hittünk? És a szerelem, bárki bármit is mond, nem mindenható. A remény olyan drog, amiről le kell szoknunk, vagy ezt tart életben minket? Mi rossz van abban, ha bizakodunk?-A következmény-és ehhez hasonló gondolatokkal tértem nyugóvora

Másnap,reggel úgyancsak nyirkos időre ébredtem,sok képzettel meghintve.Sokan a reggeleket néha egy új esélyként tartják de én inkább egy újabb, napnak ahol viselhetjük a tegnap következményeit.Ahogy ma én fogom tenni

Amikorra kiválasztottam a mai ruházatom (lent megtalálható)s' megreggileztem már indultam is ki az ajtón egyenesen belevetve magam egy igen,lucskos sétába

Midőn már 2perce sétálhattam,egyszercsak lelassított mellettem egy fekete jármű.Furcsálni se volt időm mert lehúzta az autó ablakát.Amikor találkozik a tekintetünk, megáll az idő. Az a szempár egyenesen belém hatol, és esküdni mernék rá, hogy látja, ki vagyok. Hogy ki vagyok én, amikor nem pózolok, nem színlelek csak én vagyok.Ezt a tekintetet leginkább egy nyugodt szélviharhoz tudnám hasonlítani,amely nem rombol csak lehüt,megnyugtat mely azt üzeni hogy nem soká kisüt a nap

-Szép jó reggelt-kuncog fel az ismeretlen mély,mégis selymes hangján-esetleg elvihetem?mégsincsen valami jó reggel

-Túl sok rossz döntést hoztam hogy elutasítsam ezt az ajánlatot-nevettem fel kissé én is-s' ha történne is valami nem kéne az oxigént jelentő tekintetet elviselnem-elmélkedtem magamban

Mikor is beszálltam már felé is fordultam,így kicsit közelebbről feltérképezhettem.Hátra fésült holló fekete haj,dominanciát sugárzó szürkés szempár ,telt ajkak, markáns arccsont és kissé borostás arc.Leegyszerűsítve ő lehet, a személy aki után megfordulnak az utcán.

-Egyébként hogy hívnak?hamár tegezhetlek-kuncogott fel amire nekem is felfelé görbültek ajkaim-én Jacob vagyok-nyújtotta kacsóját amit készségesen elfogadtam

-Elio Perlman,és persze tegezhetsz ha már így megkérdezted-szórakozottan forgattam meg íriszeim amin ő is jót mulatott-mellesleg épp a 2útcával arrébb lévő főiskolához tartottam

-Komolyan?akkor egy helyen fogunk dolgozni,mivel még nem láttalak gondolom új vagy-inkább jelentette ki kedvesen-és mit fogsz tanítani?

Végül, ehhez hasonló,kérdéseket zudítottunk egymásra.Kellemes társaság volt,így hamar eltelt az út

-Na meg is érkeztünk-állt meg az autóval,Jacob-majd még benézek hozzád az órák közt

Miután elköszöntünk,már kullogtam is az iskola felé.S' csak bizakodni tudtam ,hogy nem hozza fel a tegnapit Oliver.Túlságosan felejteni akarok ahhoz

Most itt állok,a tölgyfa ajtó előtt,és probálom késztetésre bírni kezeim.De olyan nehéz...-kopp kopp-mégis megteszem

-Gyere-hallok meg egy gyönge hangot-kezdődik-

Midőn lenyomom,a fémkilincset egy elgyötört férfit tekintek meg előszőr.Szemei alatt,sötét karikák díszelegnek tekintete elhomályosult s' ruháit mintha csak röptébe vette volna föl.Ez még nemrég együttérzést tudott volna bennem kellteni ha nem tudnám ,hogy ez miatt mind ő felelős

-Elio-játszotta volna el ismét

-Neked csak Mr.Perlman-szóltam közbe hidegen-és nem vagyok kíváncsi újabb kifogásokra.Ezeket hagyd meg a csodás kis szerelmednek

-Rendben-hangja oly elhaltan csengett az üres terem falai közt,mint templomban a fémharang-most csak bekell üljünk az órára-mondta el a tervet

Már egy ideje az órát hallgatjuk mikor is megszólal,-perpillanat-megváltást jelentő csengő.Szóval megfogtuk magunkat s' már mentünk is vissza a terembe

-Most pe-mondta volna végig ha nem kopogtatnak-tessék

Erre a szóra már nyílt is a bejárat és már be is lépett Jacob

_______________________________________