Call me by my name

4.fejezet

Már egy ideje ballagok,de hittem, az eső elmos majd valamennyit ebből a szomorúságból. De minden cseppje csak még jobban lehangol.Az elmémet csak ellepik a gondolatok,mint például,miért is hihettem hogy hiányoznék neki valaha is?oly' egyszerű lett volna csak várni még egy kicsit,hogy beteljesedjünk mint az eső után szivárvány?Jó vicc.Mikor szerelem a téma, egyszerűen semmi sem egyszerű.Most nincsen más, csak a csönd van.Darázsderekú felhőkből.Lassú eső hull
Ez a szerelem véget ért?

-Elio...Elio...Elio-suttogom hiába s' hangommal vegyül az eső sussogása

-Oliver...Oliver...Oliver...-hallok meg hátam mögött egy hangot...Elio?

Lassan hátra fordulok s' szembenézek vele

-Miért mentél el?-kérdezte amire én felhorkantam

-Ezt most komolyan kérdezed?vagy komolyan mindent elfelejtettél ami köztünk volt?-szinte már kiabáltam hisz a düh egyre nagyobb volt s' az esőcseppek egyre hangosabbak

-Miért kell mindig mindenért engem hibáztatni?szerinted én nem törtém össze?-harsog vissza...

-Én nem törtem össze a szívedet, magad törted darabokra, s ezzel az enyémet is-az eső néha jól jöhet,leplezi az érzelmeket

-Mit tehettem volna?te is tisztában voltál,a korkülönbséggel köztünk-miért teszi még csak egyre nehezebbé?

-Ha két ember tudja úgy szeretni egymást, hogy nem beszélik ugyanazt a nyelvet, akkor az életkor sem lehet akadály!És az idő nem versenyezhet az érzéseimmel de ha neked csak ennyit értek hamarabb elkellett volna dobnod őket,de ehelyett reménységben éltetted...-a végét már szinte suttogtam

-Miért hiszed hogy mindaz csak remény volt?-már ő se zúgolódott

-Nem egyértelmű?Mért hagytál el, hogyha kívánsz,
Ha bennem lehetsz csak ünneplőben-ráztam meg fejem lemondóan

-Mert féltem nem lennék elég jó benne- felete hallkan de én mégis hallottam

-Miért hívtál fel azon a napon?-néztem a kétségbeesett szempárba

-Én csak-dadogta össze-vissza-azt akartam hogy tudd mert megérdemelted az igazságot,úgy hogy nem a szüleid mesélik el helyettem-kezdett ismét feszült lenni

-Mi az hogy az igazságot?a végén kiderül hogy végig volt valakid-nevettem fel erőltetteten...de ő csak csöndben s' kétségbeesetten meredt rám-úgye nem-

-Miért?-csak ennyit tudtam kinyögni a sírástól való fojtogatás végett

-Elio én-kezdett volna bele

-Egy reggel köszönés nélkül elhagytál.
Mást ígértél, mégsem hibáztatlak.
Buta játékszer voltam csupán
önző kis vágyaid csapdájában-mosolyogtam el jéghidegen-de azért még lenne egy kérdésem

-Tudod milyen érzés volt mikor felhívtál hogy elveszel egy nőt miután ott hagytál darabokban?-kiabáltam,s' éreztem hogy megindultak bús könnyeim az esővel szinkronban

-Tudod milyen érzés volt úgy igent mondani hogy rád kellett gondolnom mert más különben nem megy?-kiabálta a szakadó esőben,de én e' mondatra ledermedtem...de ő is