Call me by my name

5.fejezet

Csönd.Ez írja le e' reménnyel telt perceimet.Egyenesen addig míg meg nem áll meg velem szemben s' mélyen nem néz szemeim

-Nem akarok valakit annyira szeretni, hogy tele legyen vele a fejem, és elvegye előlem a teret. Ha tudtam volna, hogy így érzek majd irántad, már sokkal korábban leléptem volna, akkor, amikor még tudtam.De Olyan vagy, mint a levegő. Mintha megmentenél a fulladástól.-közelített egyre jobban s' szinte már egymás ajkaira,sugta ezeket a reménnyel ittas szavakat-Ha semmi sem tart örökké, kérlek, légy az én semmim!-már szinte surlodtak a megváltást érő ajkak a sötét éj leple alatt...mikor is meghallottunk egy hangot.Mely felért egy halállal.

-Oliver,adok egy utolsó lehetőséget az életedhez!vagy felhagysz a múltaddal és maradsz,az aki most vagy,vagyis egy dolgos férj munkával,lakással jó hírnévvel.Vagy maradsz egy ingyenélő kirekesztett-fejezte be e' szánalmas mondandóját Charlotta-Nem a választás a nehéz, hanem a döntésed szerint élni- így már csak remélni tudtam-reményveszetten-

-Na hogy döntöttél édesem?-puhatolozott tovább a nő,a nő mely elvette a szivárvány helyét s' helyette villámokat szort

-Menjünk haza szerelmem-suttogta elhaltan és rám emelte sajnálatot sugárzó kékjeit-még beszélünk Oliver-bár tudná mennyit jelent nekem ez a jelentéktelen szó midőnt csak úgy kiejti mézédes ajkain...

-Igen, fogunk még beszélni Mr.Oliver-égnek hála' az esőcseppek helyettesítették könnyeim-még úgy se beszéltük át az órarendet-mind hiába hordoz tekintete,annyi komorságot ha egyszeűen már nem tudom hogy elhihetem-e

Minden vihar a reményt hordozza. A reményt, hogy valahogy reggelre megint minden tiszta lesz - és még a legaggasztóbb foltok is eltűnnek. A kétely, hogy a szeretett férfi vajon ártatlan-e. A következmények, amiket az ő hibája miatt viselünk. A sebek, amit a hűtlenségével okozott. Vagy a csókjának emléke. Így hát várjuk, hogy elvonuljon a vihar, s közben reménykedünk a legjobbakban. Habár a szívünk mélyén tudjuk, hogy vannak letörölhetetlen foltok. Amiket semmi nem tűntethet el...Oly' gyönyörű napnak indult! De akkor jött a szél, és megváltoztatott mindent, és nem csak a házakat és kerteket, megváltoztak az emberek is. Míg a vihar tombolt, mindegyikük tanult valamit a, megbocsátásról és megváltásról, és volt, aki a legkeményebb leckét tanulta meg: hogy az élet mindig törékeny, és nagyon gyakran igazságtalan.Ennek szerény személye a tükörképem volt.
A hídon állok, várok a sötét kékség alatt.
Azt hittem, mostanra már itt leszel.
Semmi sem történik, csak az eső esik,
sehol egy lábnyom a földön.
Figyelek, de sehol egy halk suttogás.Oh, kéken sötétlő szemek
Túl hosszan néztelek titeket,
S ezért a pillantásotok
Nem hagyja el a szívemet melyet elkéne...Csak a hazug ember ígér. Az ígéretet a félelem váltja ki a benned tomboló káosztól. Ugyanis, amikor hűséget ígérsz, olyan dologgal üzletelsz, aminek nem vagy birtokában mégis megteszed s' nem is fogod fel mit teszel vele...