Jeju House

10.

Csendben ülünk az autóban és egyszerűen nem értem miért kell ez a cirkusz. Elmehettem volna én busszal is. Itt sincs beszélőtársam mondjuk ott se lenne, de legalább nem érezném magam feszültnek. Valamiért most gyorsabban vezeti az autót is és cikázik a többi kocsi között. Volt, hogy apa így vezetett mikor ideges volt, akkor még félni is szoktam, de most viszont nyugodt vagyok, ami a vezetést illeti.
De ő miért nem szól semmit, ha már azt akarta, hogy elvigyen. Nagyot sóhajtok, pedig nem akartam így kiadni magamból úgymond az érzéseimet.
- Mindjárt ott vagyunk és beszélünk. – szól hozzám, de csakis előre figyel, így egy kicsit megtudom figyelni arcát. Mit jelenthet az arckifejezése? Aggódást? Félelmet?

Kérdésemre nem kapok magamtól választ így elveszem róla a tekintetem. Kezeimet nézve, semmire se gondolva meg is érkezünk és Jeonghan leparkol. Kicsatolja az övét és szemem sarkából látom, hogy testével félig felém is fordult.
- Jisoo, nehéz ezt nekem megérteni – kezdi el mondókáját, de még mindig nem nézek rá. – Tettem valamit a plázában? Valami ott történhetett, hiszen már azóta nem állsz velem szóba. Talán az bánt, hogy a barátnőmnek neveztelek? – erősen próbál gondolkodni. Bár ebből a hozzáállásból arra következtetek, hogy nem egyszer végig pörgette már az agyában, hogy mi lehet a probléma. – Mond el ha valami rosszat tettem, hogy legalább bocsánatot tudjak kérni miatta.
- Oh dehogy is, nincsen semmi bajom, csupán – elhallgatok kicsit. – Csupán mikor elmondtam, hogy bejutottam az iskolába, olyan voltál, mint akit nem érdekel, és így kellemetlenül éreztem magam.
- Jaj te – vesz egy nagy levegőt és megfogja a fejét majd rendesen visszaül az ülésébe. – Komolyan ez volt a baj? – néz rám.
- Mondom, hogy semmiség...
- Azt azért nem mondanám. Ne haragudj rám, nem akartam ezt éreztetni veled – fordul újra felém. – Én örülök neked, miért ne örülnék? – kérdezi talán költőien. Viszont én mondanám neki, hogy hallottam az anyukájáról. – Tudod, édesanyám is Haenyeo volt – mondja, ekkor hatalmas szemekkel nézek rá. – Nagyon szerette, de sajnos ez lett a végzete is. – néz a szemembe, majd meglepett arcot vág. – De ezt már tudtad, nem igaz?
- Mingyu és Bo már említették – hajtom meg a fejem.
- Oh azok ketten, ki se lehetne őket találni – kacag halkan. – Akkor emiatt ne érezd magad rosszul. Bevallom, akkor hirtelen valóban nem tudtam örülni a hírnek, de ez nem rólam szól. Tehát annak örülök, hogy sikerült bekerülnöd. – ezt mondja, de még így is furcsa érzés. Mosolyt erőltetek arcomra és ránézek, hogy megnyugodjon.
- Akkor ezt megbeszéltük, szerintem most megyek is, nehogy elkéssek az első napomon – ölelem magamhoz a táskámat és már nyúlok is az ajtóhoz.
- Várj Jisoo.
- Tessék? – nézek vissza rá.
- Nem kötötted ki magad – mondja és ki is kapcsolja az övemet.
- De bolond vagyok – csapok a homlokomra. – Akkor majd otthon találkozunk.
- Ne jöjjek érted?
- Nem kell – mondom már kiszállás közben. – Ha végeztem elmegyek Boyoungékhoz.
- Hát jól van akkor, legyen szép napod – integet. Mosolyogva bezárom az ajtót és elindulok az épület felé. Mikor látom, hogy el is hajt, arcomról azonnal eltűnik az a hamis mosoly.

Ahogy a telefonban is mondták, valóban csak elmondták mit kell beszereznünk, hogyan fognak zajlani az órák, és hogy mennyi idő lesz mindez. Lényegében ma csak beiratkozni kellett. Az első hónapban egy héten három elméleti és kettő gyakorlati nap lesz. És persze ez aszerint változhat, hogy milyen ütemben halad a csapat. Majd a második hónapban egy elméleti és négy gyakorlati lesz egy héten.

Csak azzal kell majd még foglalkoznom, hogy mivel egy napból körülbelül négy órát fognak tőlünk elrabolni, mit fogok kezdeni a nap többi részében? Muszáj lesz valami munkát találni.

***

- Munkát akarsz keresni? – teszi le elém a frissen automatából főzött kávét Boyoung.
- Muszáj lesz, reggel 8-tól fognak kezdődni az órák és délig fognak tartani. Vagy 9-től és akkor meg egyig. – adom át neki a frissen szerzett információkat.
- Kwan – fordul testvéréhez, aki az asztalánál ül, mivel itt vagyunk az irodájában.
- Igen?
- Nem te mondtad a múltkor, hogy az egyik osztálytársad nem rég nyitott itt egy kávézót és hogy embert keres?
- Ezzel most arra célzol, hogy hívjam fel azt az osztálytársat és kérdezzem meg tőle, hogy nem-e keres még embert? – kérdez vissza de már veszi is elő a telefonját.
- Na mindjárt megtudjuk mi a helyzet. – mondja anélkül, hogy megkérdezte volna akarok-e egyáltalán egy kávézóban dolgozni. Jó mondjuk egy félévet dolgoztam otthon is így a suli mellett. Viszont sajnos akkor igen sok rossz tapasztalatom lett az emberekkel szemben.