A cserediák (BEFEJEZETT)

38. Rész

...

≠1 hét múlva≠

≠Marcus szemszöge≠

Már eltelt 1 hét és nagyon jó végre itthon. Ezalatt az idő alatt rengeteget voltam a családdal és a szerelmemmel. Amíg börtönben voltam elég sok időm volt gondolkodni, hogy mi lesz ha kijutok onnan és most itt vagyok és kicsit elakadtam, hogy hogyan tovább de szerintem megvan az első lépés ami az, hogy megkérem Emma kezét.

Már megy le a nap és a családdal kint vagyunk a teraszon és beszélgetünk. Emmát kicsit félrehivtam, de nem olyan messze a többiektől és most fogom megkérdezni tőle.

-Kicsim, tudod az elmúlt 10 hónapban azon gondolkoztam, hogy mi lesz ha kimegyek a börtönből mit fogok csinálni és ez a dolog a top 3 tervben szerepelt-majd letérdeltem.
-Úristen Marcus-kapta a kezét a szája elé, közben az egész család oda nézett.
-Emma lennél a feleségem?-majd kinyitottam a dobozt amiben egy gyűrű volt.

≠Emma szemszöge≠

Csak álltam dermedtem és nem tudtam mit mondani. Egyből igent mondtam volna, ha valami másképp lett volna, de ebben az 1 hétben úgy éreztem, hogy ez így nem lesz jó mert már nem érzem azt mint régen, nem az, hogy nem szeretem csak szerintem ez a kapcsolat már nem az igazi és ma akartam volna elbúcsúzni, de most erre mit mondjak?

-Na Emma?
-Sa...sajnálom Marcus, de nekem ez nem megy.
-Túl korainak gondolod? Tudtam én, hogy korai.
-Nem, nem az hanem én már nem érzem úgy mint régen. Úgy érzem, hogy ez már nem az igazi.
-Akkor most szakítasz velem?-kezdett kétségbeesetf arca lenni és már a sírás szélén állt.
-Igen Marcus. Majd találsz valaki mást akinek az ujjára szivesebben húzhatod azt a gyűrűt.. Meg gondolj te is bele, szerintem te is tudod, hogy már nem olyan mint régen.
-Igazad van, de én akkor is szeretlek.
-Én is, de nem így.
-Azért még utoljára...
-Igen de majd búcsúkor, most érd be ennyivel-majd megöleltem.
-Milyen búcsú? El fogsz menni?
-Igen.
-Hova?
-Még én sem tudom, de ha tudnám is jobb lenne ha nem mondanám el.
-Ja jo.

Nemsokkal később a már előre összepakolt cuccaimat beraktam a kocsimba, elbúcsúztam és elindultam. Kb 1 perce sem indultam el amikor látom, hogy Marcus hirtelen elkezd szaladni utánam. Úgy gondoltam csak megálok.

-Emma szálj ki gyorsan, valamit elfelejtettél-kiszálltam a kocsiból és értetlen fejjel ránéztem.
-Ugyan mit?
-Ezt-majd megcsókolt. Ez a csók volt a legsze vedélyesebb csók amit valaha kaptam. Közben mindkettőnk arcáról sós vízcseppek folytak le.

Ezútán végleg búcsút vetgünk egymástól. Amikor már egy kis motelbe értem mert ott éjszakáztam, pakoltam ki a bőröndömből amikor az egyik pólómból kiesett egy kis szív alakú aranyérme amin ez állt:
"Éjszaka majd fölnézel a csillagokra. Az enyém sokkal kisebb, semhogy megmutathatnám, hol van. De jobb is így. Számodra az én csillagom egy lesz valamerre a többi csillag közt. Így aztán minden csillagot szívesen nézel majd... Mind a barátod lesz."

"Antoine de Saint-Exupéry„

Ui.:Örökre szeretni foglak "Marcus G. ♡„

≠2 évvel ezelőtt≠
≠Martinus szemszöge≠

Nemrég vettem drogot valakitől és most el is mondom, hogy mire kell. Az a tervem, hogy ezt a drogot beteszem Marcus szekrényébe, utána meg feljelentem. A rendőröknem fognak találni semmi nyomot mivel gumikesztyűvel fogtam meg, vagyis az a lényeg, hogy nem hagytam nyomot magam után. És mivel nem találnak majd semmit ezért tuti börtönbe kerül. És most azt lérdezitek miért juttatnám börtönbe a bátyám? Azért mert utalom őt, mivel hamarabb nyulta le Emmát, és amíg ő börtönbe lesz én addig próbálom meggyőzni Emmát, hogy Marcus mindvégig hazudott neki, és magáévá teszem. Valahogy végülis meg kell szereznem és ez tűnt a legjobbnak.

≠A jelenben≠
≠Martinus szemszöge≠

Elment, de akkoris meg fogom magamnak szerezni.

≠VÉGE≠