A cserediák (BEFEJEZETT)

33. Rész

... Leültem egy székre és vártam, hogy bejöjjön valaki.

Pár perc múlva bejött egy másik rendőr aki jött kihallgatni. Megmutatta a drogokat amiket találtak meg kérdezett pár dolgot és 24 órás őrizetbe vettek. De még előtte beszélhetek egyet a családommal.

-Uristen Marcus jól vagy?-futott oda hozzám Emma.
-Igem nyugi megvagyok-majd megöleltem.
-Szeretlek.
-Én is nagyon szeretlek, de sajnos nekem mennem kell.
-Mi hova?
-Börtönbe leszek a tárgyalásig.
-Oh.
-Nyugi csak bő 1 hét.
-De akkor. is nagyon fogsz hiányozni.
-Te is nekem-majd megöleltük egymást és elvittek

≠Emma szemszöge≠

Martinus felajánlotta, hogy aludhatok náluk, én meg persze egyből beleegyeztem.

≠Este≠

Egyszerűen nem tudok aludni, olyan rossz, hogy nincs itt Marcus. Rossz, hogy nem érezhetem az illatát, a közelségét és, hogy nem hallhatom a hangját. Csak fekszem az ágyában és nézem a plafont. Néha felkeltem és odamentem az ablakhoz és néztem a csillagokat, közben mondtam magamban, hogy ő is ugyanerre az égre néz fel. Tudom, hogy ő is pont ebben a pillanatban is rám gondol és ő is rám.

Visszafeküdtem az ágyba és újból elkezdtem sírni. Abban a pillanatban jött be Tinus.

-Emma bejöhetek?
-Gyere-majd leült mellém az ágyra.
-Nem gondoltam volna, hogy Marcus...
-Én sem, de tudom, hogy ő nem ilyen.
-És mi van ha mégis, csak jól tudta leplezni?
-Lehet, de akkor is, nekem olyan fura.
-Na mindegy, a tárgyaláson majd eldöntik.
-Ja. Nagyon hiányzik.

-Tudom. Figyu.
-Igen?
-Aludjak veled? Hátha kicsit helyettesíthetem Marcust.
-Hát jó.
-Hogy szoktatok Maccel aludni?
-Vagy úgy, hogy a fejem a mellkasára rakom és átölelem, vagy úgy, hogy átölel hátulról.
-Oké. És ne sirj minden rendben lesz..
-Ha te mondod-majd átölelt és kis kínlódás után el tudtam aludni...