Falba ütközött [Bucky Barnes Ff.] ☑️

Most Akkor Mi Van?

Egy héttel később, Ana szemszöge

Hihetetlen hogy ilyen gyorsan fel épültem. A napjaimat már a Toronyban tengetem, Bucky szobájában. Együtt ütjük el az időt, sokat filmeztünk, beszélgettünk, nem is beszélve az éjszakákról. Amióta egyszer megmutatta, milyen is igazából vele lenni, talán túl sokszor forrtunk össze.

Most épp a kanapén ülünk, mindenkivel együtt, és valami bugyuta filmet nézünk, ami nem igazán köt le. Próbálom rendszerezni magam, érzem egyre rosszabbul vagyok, ezért hirtelen fel ülök.

-Minden rendben? - kérdezi Wanda, de én csak villám gyorsan szaladok a mosdóba.

Magamra zárom az ajtót, és kiadom a gyomrom tartalmát. A hajamat össze fogtam, olyan rossz érzés volt, hogy még a könnyeim is ki csordultak.

-Minden rendben szívem? - kopogott Bucky, majd mikor meg próbált benyitni és nem sikerült, kicsit erősebben próbálkozott.

-Nem akarom hogy így láss, nagyon kiábrándító. - motyogtam, mire újra csak kopogott.

-Semmi nem tudna kiábrándítani, nyisd ki, vagy eskü berúgom. - nevetett, és mivel tudtam hogy nem viccel, elfordítottam a zárat.

-Gyere szépségem. - karol belém, és fel húz.

-Hova megyünk? - kérdeztem, és a nyakába csimpaszkodtam.

-Brucehoz. - nyögi.

-Várj, had mossam meg a fogam. - ugrottam a csaphoz, majd a saját rózsaszín fog kefémmel meg fogat mostam.

-Mehetünk? - billentette oldalra a fejét.

-Ahhha. - bólogattam.

A kezemet szorongatva mentünk be a laborba, ahol Wanda már ott várt minket. Egy pár rutin vizsgálat után, Bruce a kezembe nyomott egy láz mérőt.

-Nem vagyok lázas. - adtam volna vissza, de csak felnevett.

-Ez egy terhességi teszt. - nevetett, majd elmagyarazta mit kell tennem.

A mosdóbol kilépve az asztalra tettem, a tesztet, és idegesen fordultam körbe.

-Mi van ha? - kérdeztem pánikolva Buckyt.

-Akkor én leszek a legboldogabb az egész világon. - kapott a karjaiba, és megpörgetett a levegőben.

-És nyilván én leszek a kereszt anyaaa. - ugrott a nyakamba Wanda is.

-Szeretnél? - fordultam felé meleg szívvel.

-Még szép. - bólogatott hevesen.

-Ne éljetek bele magatokat, még semmi sem biztos. - ingattam meg a fejem rosszaloan, majd az asztalra néztem.

-Szerintem pedig. - mondta Bruce, mikor a tesztre nézett, és a szemembe nézve oldalra billentette a fejét.

Mindeközben az emeleten.

Tony fel alá járkált, nem tudta mire gondoljon, mire vélje a hirtelen rosszul létet.

-Ülj már le. Felkavarod a port. - mondta Pepper, amint belépett az ajtón.

-Itt nincs por, takaríttatok rendesen. - motyogta kicsit goromba hangnemben.

-Szóval megjött, vagy miért vagy ilyen morci. - nevetett tovább Pep.

-Az a kérdés, Ananak megjött e. - motyogta, majd fel emelte a fejét, mire Pepper megforgatta a szemeit.

-És ha nem akkor mi lenne? - kérdezte kíváncsian.

-Talán megnyúznám Barnest. - meredt a plafonra elgondolkodva.

-Ana nagylány, tudja mit csinál. - simogatta meg Tony fejét, majd egy puszit nyomott a homlokára.

-Jarvis, hívd ide a kapitányt, és Natasat. - biccent Stark, mire két perc múlva be is lépnek az említett személyek.

-Stark, mond mit akarsz. - sóhajtott Romanof.

-Bkcsi hogy megzavartam a lenti tvzek hagyjatok relaxálni pillanatot, de van egy kis baj. - meredt maga elé Tony.

-Mi? - kérdezte Steve.

-Ana és a féleszű Bucky.... Szerintem Ana terhes. - Tony keserűen emésztette a szavakat, majd nyöszögve csapta magát a kanapéra.

-Tony, ugyan már, nem hinném hogy ez van a háttérben. Ana reggel egy csomó mindent össze evett. - nevetett Natasa, mire Tony mintha kicsit megkönnyebbült volna, feltornázta magát.

-Kösz a biztatást jégkrém. - biccent, majd Pep oldalába furja a fejét.

-Huzz alrébb Stark. - tolta el Pepper.

-Kötelet adsz? - kérdezte pimasz mosollyal.

-Idiota. - sóhajtott a nő kicsit vörös fejjel az idegtől.

Nos, szerintem fél tűnt hogy mostanában több rész van, ami az miatt van, hogy több vissza jelzést kapok, és így nagyon sok kedvem van írni, és most még több időm van, amit próbálok teljes mértékben kihasználni🤗
Szóval csak anyi, hogy eleinte 50 részesre terveztem ezt az egész történetet, úgyhogy még kb 14 rész van hátra... 😪❣️