Közös Múlt

1.8K 100 2
                                    

A nap felkelt, az élet megindult a Toronyban, legalább egyszer mindenki be nézett Anahoz.
-Barnes. - suttogta Tony.
-Hm? - kapta fel tekintetét a katona.
-Mit mondott neked tegnap? - biccentett az alvó lány felé.
-Hogy ne hagyjam, hogy elvigyék. - motyogta.
-És mire érthette? - szólalt meg a milliárdos 2 perc csend után.
- A HYDRA miatt mondta. - pillant bele egy másodperc erejéig Tony szemébe. Nem mondtak semmit, Anara kapták a fejüket, aki úgy tűnt, ébredezik.
-Jo reggelt. - ugrott mellé Tony.
-Mi? - pislogott kábán Ana.
-Ha készen állsz, le megyünk a konyhába reggelizni. - simogatta karját Stark.
-Nem akarok. - motyogta, majd a másik irányba nézve meglátta Buckyt, aki rá mosolygott.
-Muszáj enned, eléggé el vagy gyengülve. - Tony aggódva pillant Ana szemébe, akinek enyhe harag ül ki az arcára.
-És hirtelen érdekel? - Ana minden erejével azon van, hogy ne sírja el magát.
-Én sajnálom. - motyogta Tony, és könyörgöen nézett unoka húga szemébe.
-Én csak azt sajnálom hogy időbe oda értetek. - suttogja, könnyei pedig lassan szántották fel puha arcát. Kitakarta magát, majd óvatosan nézett a Tél katonája szemébe.
-Kérhetek egy felsőt, és egy alsó gatyát? - Ana szavai halkak voltak, nem tudta szívesen adnának e neki.
-Amit csak akarsz. Ne kérjek inkább ruhát Natasától? - érdeklődik Bucky kedves mosollyal arcán.
-Nem kell. Nekem csak egy kényelmes póló, és alsó kell. - a lány rá mosolygott régi ismerősére, majd mikor megkapta amit kért, szó nélkül kezdett el vetkőzni.
-Anastasia. - fordult el mind a kettő férfi teljesen vörösen.
-Bocsánat. - suttogja megrémülve a lány. - Én észre sem vettem magam, én csak hozzá vagyok szokva, hogy mindenki előtt öltözöm. - Ana próbál ki bújni a ruhájából, de alig bírja emelni a karját.
-Nem tudom... Nem megy. - motyogta könnyeivel küszködve.
-Micsoda? - fordulnak felé egyszerre.
-Nem bírom emelni a kezem. Olyan vagyok mint valami nyomorék, aki lebénult. - sírja el magát, majd vissza dől az ágyba.
-Semmi baj, kerítünk egy csajt, aki segít. - mondta zavarba Bucky.
-Jarvis, hívd ide Natasát. - Tony a plafon felé fordult, és határozottan beszélt.
-Te meg kihez beszélsz? - fordul felé Ana kérdőn.
-Ms Romanoff pár perce elhagyta az épületet. - a mesterséges intelligencia hangja teljesen megrémitette Anat.
-Akkor Wanda? - Tony egyre türelmetlenebb volt.
-Máris értesítem. - Jarvis hangja egyre távolibb lett, míg Ana rémülten pillant ide oda.
-Itt vagyok. - Lép be az ajtón Wanda.
-Szia. - int esetlenül Ana.
-Valami baj van? - pillantott körbe a Skarlát boszi.
-Segíteni kéne neki, túl gyenge, hogy át tudjon öltözni. - biccent Barnes Ana felé.
-Akkor fiúk kifelé. - Wanda kiküldte a fiúkat, majd Anahoz sétált, és leült mellé.
-Sajnálom. - motyogta Ana Wanda szemébe nézve.
-Micsodát? - mosolyog rá kedvesen.
-Hogy engem kell öltöztetned, mint... - a lány nem tudta befejezni, mivel szavába vágtak.
-Szivesen segítek. Ne gondold magad tehernek. És inkább én mint a fiúk. - nevette el magát a végén.
-Igazad van, köszönöm. - biccent hálásan, majd próbál úgy helyezkedni, hogy Wanda hozzá férjen poloja aljához. Még ők bent nevettek szerencsétlenkedésükön, a konyhába folytak a készülések, Tony rengeteg fajta reggelit készített unoka huganak.
-Mit csináltunk volna ha Wanda sincs itt? - tette fel a kérdést Tony, és kicsit zavarba jött.
-Át öltöztettük volna. - vonja meg a vállát Bucky, mire mindenki rá néz.
-Te át tudtad volna? - kérdezték nevetve.
-Volt rá alkalom. - Ana hangján lehetett érezni ahogy mosolyog.
-Mi? - fordult felé kérdőn Tony, hirtelen mindenki elképedt. Még Bucky is.
-Nem emlékezhetsz, mivel kitörölték a fejedből. Egy edzés után nem bírtam mozogni, mivel valami bénító kütyüvel le lettem bénítva. - nevetni el magát, majd Wandába kapaszkodva tántorogtak a konyha felé.

Visszaemlékezés

Miután észre vették hogy simán kiüti a tél katonáját, lebénították Anat, aki a földre esett.
-Vigye a cellába. - biccent az ügynök a katonát nézve. Barnes a karjába vette Anat, és elindult a cella felé. Véres és piszkos ruhája rá tapadt a lány testére. Amit észre vett az ügynök.
-Öltözzön át. - forgatta meg a szemeit.
-Nem tudok mozogni, nem emlékszik? - motyogta Ana gúnyosan.
-Van más megoldás. - intett Barmesnak, aki levett a lány felsőjét, és mindenki előtt rá adott egy tisztábbat.
-Bocsánat. - motyogta a katona, majd levette a lány nadrágját, és beletudszkolta egy másikba.
-Katona, mit sajnál. - ált elé egy ügynök, és megpofozta.
-Ő egy lány, sajnálom hogy mindenki előtt megalázva levetkőztettem. - motyogta Bucky.
-Azonnal vigyék és töröljék ki belőle ezt a jó modort. - üvöltötte az ügynök mérgesen.

Jelen

Ana a mese után a szájába harapott, a körbe nézett.
-Erre tényleg nem emlékeztem. Nagyon sajnálom. - nyögte ki gyötörten Bucky.
-Nem te voltál, ne aggódj ezen. - mosolyodott el Ana.
-Egyél valamit. - mutatott végig az asztalon Tony.
-Miért van enyi minden? - motyogta kellemetlenül a lány.
-Hogy tudj válogatni. - biccentett Stark.
-Ezek mik? - pislogott értetlenül a vendég.
-Különböző palacsinta. Nem ettél még palacsintát? - vonta fel a szemöldökét Tony. Ana megingatta a fejét, mire mondták neki, vegyen el egy kakaosat. Így is tett, fájdalommal járt szájához emelni a kezét, de megtette, nem akarta hogy etessék. Megizlelte a még meleg ételt, és valami jól eső meleg érzés futott át rajta.

Sziasztok, mit gondoltok eddig a történetről?

Falba ütközött [Bucky Barnes Ff.] ☑️Where stories live. Discover now