A menedék

Otthon keserű otthon

Miután Stiles, saját magához hozott el. Így kénytelen voltam itt is aludni. Na most éjszaka képtelen voltam aludni csak az járt a fejemben, hogy Hope bajban van miattam. És akármennyire is utálom a családom őt nem tudom. Mivel ő az iker tesóm az egyetlen ezen a világon, aki a Mikaelsonokhoz köt és az egyetlen akiért bármit is feláldoznék, és jobban szeretem bárkinél.

Úgyhogy csak ide oda forgolódtam, ennek az ökörnek az ágyában. Nem engedte, hogy én aludjak a földön, és mire vissza jöttem a konyhából (ittam) már a földön feküdt. A szemét manó!!

Gondolom Stiles is érzékelte, hogy nem tudok aludni. Mert ott nyekeg mint egy rossz béka.

-Zoe....aludj- nyöszörög

-Nem tudok- könyöklök fel az ágyra, és suttogok hozzá

-Kényelmetlen az ágy?- kérdezi riadtan

-Dehogy is, sőt.... jobb mint amikben aludtam egészéletemben, csak ez a mai nap, és ott van Hope is aggódom és megkell találnom, holnap New Orleansba kell mennem- erre vissza esem az ágyra, egy fájdalmas nyögéssel. Erre besüpped mellettem az ágy és a fiú ott ül mellettem. 

-Még szerencse, hogy nem kell oda menned egyedül- hallom, hogy mosolyog, de az arcát nem tudom jól kivenni, egyedül a szemét és haját világítja meg a hold. Azokat a gyönyörű olvadt csoki szemeit. De mi az, hogy nem egy..... na nem

- De egyedül, ti nem. Nem Stilinski nem jöttök- könyöklök újra fel

-De, hogy nem. Egy: Ott a helyünk. Kettő: Szerinted ezek után, bármelyikünk is elenged oda egyedül...- számolja az indokait az ujjain

-Nem ez nagyon veszélyes is lehet, nem kockáztathatok miattam, hisz jóformán még két hónapja sem ismertek- mondom el

-Hát ezek szerint a szívűnkhöz nőttél, és a falkánk tagja vagy szóval mi az akadálya annak, hogy elverjünk pár New Orleansi segget- vigyorog- Plusz még egy indok, hogy ne méhesünk suliba. Most pedig csúsz arrább rohadt kényelmetlen a föld- kuncog, én meg áldom, hogy most nem látja bíborpiros arcomat, de ezt egy kuncogással zárom és ide engedem. 

Reggel:

Ajtó kivágódásra ébredtem, mire felnyögtem. Majd egy férfi hangot hallottam meg, de nem volt kedvem kinyitni szemeimet.

-Stil... Ohh!- mondja a Sheriff, mire tudatosul bennem, hogy Stiles itt aludt és a karjai a hasfalam körül van és a lélegzetét érzem a nyakamon, a szemeink egyszerre pattantak ki. Mire elugrottunk egymástól, bármennyire is jól esett az az érzés bármi is volt az.

Stiles: 

Reggel apám hangjára ébredtem fel, de akkor még nem igazán tudatosult bennem mi is folyik körülöttem. Ezért közelebb húztam magamhoz azt a dolgot amit eddig is átkaroltam. Majd mikor rájöttem kit karólok át, és, hogy apám is itt van. Úgy látszik egyszerre kapcsoltunk és szétugrottunk. Mire én köhintettem egyet és az ajtó felé fordultam.

-Jó reggelt Sheriff!- köszön Zoe pipacspiros arccal, de az én arcom már inkább a rákéhoz hasonlít. De apám nagyokat mosolyog 

-Szia Zoe! Kértek reggelit?- kérdezi meg nevetve

-Nem köszönöm! -mondjuk egyszerre, erre megint elpirulok, mint egy kislány komolyan mi bajom van.

Majd apám elneveti magát és sarkon fordul, majd bezárja az ajtót. Erre egy édes kuncogást hallok a hátam mögül, és hála isten, hogy nem haragszik vagy nem lett ennél is kínosabb a helyzet.

-Te meg mit nevetgélsz itt?- kérdezem meg tőle.

-Ez nagyon kínos és abszurd volt- nevet, mire én is mosolygok

-Szóval nem haragszol?- kérdezem meg bátortalanul

-De hogy, miért haragudnék. Inkább te ne haragudj ez.....- és megint el neveti magát, majd hátra veti magát és, úgy nevet. Mondanom sem kell, hogy eszméletlen édes volt.

-Én meg nem tudok rád haragudni, meg eddig sem haragudtam.

Mire el indultunk indultunk Scott-ért és Kiráért, most már a reggelin poénkodtunk. Apámnak persze levakarhatatlan volt a mosolya, a reggeli miatt. Majd mikor Zoe eltussolt el akartam magyarázni neki mi is történt:

Vissza emlékezés (Stiles): 

-Apa...- kezdenék bele a magyarázkodásba- Szóval ez nem az volt aminek tűnt, mi csak barátok vagyunk semmi több- mondom bár ezzel hazudtam, mivel én egy kicsivel, na jó én.. szóval tetszik meg minden, de....

-Ahha, persze. De a barátok nem szoktak így aludni. meg azt megnézném, hogy te és Scott így alszotok.-nevet- Ne érts félre nagyon örülök neki. Hogy végre van egy lány, aki normális, és nem mellesleg valós.

- De...  rendben lehet, hogy nálam kicsit több van mint barátság, de kétlem, hogy ő is így.. tudod érezne...

-Hidd el fiam, biztos vagyok benne és nem szoktam tévedni. Ráadásul látom amit te ilyen kor vakságod miatt nem. Hisz ilyen kor csak azok nem látják akik benne vannak- osztja itt az apai tanácsait. Ami- ugyan nem vallanék be neki, de jól esnek- önbizalmat adott. De most van fontosabb dolgunk is... ez még ráér...

Jelen:

Mire össze szedtük a falka egy részét, majd Lydia is csatlakozott. Tele volt a Jeep. Én vezetem, Zoe az anyós ülésen. Scott mögöttem Kira középen, Lydia pedig Zoe mögött. És így indultunk meg New Orleansba.

Zoe: 

Mikor át gurultunk a határon, egyből nem kért emlékekkel lett tele a fejem.

-Otthon édes otthon-suttogok