A menedék

Hope?

-Hol van?

-Ennyi kérdés egy napra elég, de annyit mondhatok, hogy egyenlőre még itt, de most....- rá pillant az órájára és mosolyogni kezd- Remélhetőleg mindjárt itt is lesz, de addig

És mint egy filmben itt is a hátunk mögül léptek elő a rossz arcok, lehet nem lett volna rossz ötlet Zoe-ra hallgatni. Majd a sápadt emberlények megragadják a karjainak, de mire ellen erőt tudnánk kifejteni elkapják a kezeiket, és mintha le forráztuk volna őket. Füstölt a kezük, és piros volt. Erre mindenki még értetlenebb fejet vágott, majd az idegen suhant felénk egy másodpillanaton belül. És fogta meg a karomat, de ő sem bírta sokkal tovább a többiek. Mire egy édes kacaj hangja jön arról a folyosóról ahonnan mi jöttünk.

-Egy dolgot meg tanultam a Mikaelsonoktól nagyon jól, hogy, hogyan véd meg azokat a lényembereket akikhez közel állsz- jön elő Zoe, de két idegen lökdösik a vállát, és így haladnak előre. A lánynak ádáz mosoly van az arcán, de végtelen kimerültnek tűnik, nehezen emeli a lábait. Olyan mintha bármelyik pillanatban össze eshetne.

-És hölgyeim és uraim had mutassam be a Zoe Mikaelsont aki nem tudja soha sem, hogy mikor kellene be fognia a szájját- mutat a lány felé, merő gúnnyal a hangjában

-És íme a legnagyobb képmutató a földön hölgyeim és uraim Marcel Gerard!- válaszol hasonló stílusban Zoe is

   Ez nem nagyon tetszhetett a férfinak, mert már csak annyit lehetett látni, hogy előtte termet és neki vágta a szekrény sornak, Zoe a földre zuhant, mire oda tudtam volna rohanni hozzá, nem tudtam mozdulni sem, mintha szurokban raggat volna a lábam.

-Ne érjen hozzá!- üvöltöttük egyszerre, de az enyém inkább könyörgő volt mint sem meg félemlítő. De nem nagyon hatottuk meg tekintve, hogy jellenpillanatban megsem tudunk mozdulni.

Oda sétált a földön tenyerelő lányhoz, és szembe nézett vele (mivel le guggolt hozzá) és normálhang erőn kezdett hozzá beszélni

-Nem tudod az erődet irányítani ha minden nap elnyomod, ezért vagy most ilyen gyenge. Mert minden erőt rájuk pazaróltál. És a hatalmad nem korlátlan csak át szurokrajtad egy dárdát és vége a vudúnak, és akkor szépen meg ölöm egyesével az összeset a szemed előtt. De természetesen tehetsz ez ellen, csak át kell adnod az erődet ennyi.

-Soha- és arcon köpi a Marcel nevű úriembert. Khmm....

Mondanom sem kell, hogy ezzel csak olajat öntött a tűzre, és neki vágta a szemközti szekrény sornak. Mindenki elkezdet újra kapálózni, persze teljesen reménytelenül. 

-Kislány rossz válasz. Melyikkel kezdjük a vörössel vagy a kérdezgetőssel?- most Lydia-ra és rám céloz jaj, de nagyon jó. És elkezd felénk sétálni. Majd ő maga is neki vágódik a szekrényeknek

-Ha egyetlen egy ujjal is hozzájuk merészelsz érni garantálom, hogy leközelebb nem leszek kedves és tuti, én magam juttatlak egy kicseszett koporsóba- Erre az idegen feltápászkodik és mosollyal az arcán 

-Akkor majd Hope fog fizetni ezért!- mutat a fején lévő vérző sebre, majd az orrából folyó vére. Jól elgyepálta az szent.

-Hope?- remeg meg a hangja, de a férfi válasz nélkül haddja és elsuhan a látogatóival- NEEEEEEE!- kiabál utánuk a síró lány majd térdre rogy, és mintha a minket védő varázsa megszűnne.

A Jeepben ülünk és éppen haza viszem Zoe-t, de meg gondoltam magam mivel kinek jó az ha egyedül van. És nem utolsó sorban szerintem akaratlanul is haza vittem (hozzám). 

- Stilinski én nem itt lakom!- jellenti ki a nyilván valót

-Tudom

-Akkor?

-Akkor talán gyere be?

Bent leápolni próbálom a sebeit, nagy küzdelmek árán jutottunk el a fürdőbe ő most a kádszélén ül én előtte guggolok és vattával szedem le az arcáról az alvadt vért és a piszkot. Miközben elmesélem neki amiket mondott nekünk a kopasz idegen

-Szóval én vagyok az időzített bonba- kacag, de semmi öröm nincs a hangjában

-Mondhatjuk így is- ezt újabb hallgatás követte, majd én törtem meg a csöndet- Mindenki borzasztóan aggódott érted

-Ez még viccnek is rossz Stilinski

-Én nem viccelek, mi okom lenne rá?

-Nem tudom én... nekem csak ez még új, hogy érdekelhetek vagy érdekel bárkit is, hogy mit csinálok- mondja

-Hát mostantól kénytelen leszel ezt megszokni, főleg azt, hogy sem én sem a többiek nem tágítunk majd mellöled, de főleg én nem!- hú ez de béna szerelmi vallómás volt, az a szerencse, hogy nem esett le neki