A menedék

Minden Új

Zoe:

Már nyolc teljes órája vagyok a kis városban, most a suliba tartok persze nem azért, hogy tanuljak (nem ártana, ha tanulnék, nem azt mondom) hanem mert ameddig nem egy helyben vagyok addig ők sem találhatnak rám, ami előny ha te menekülsz.

Már a sulinál vagyok egy fél órával becsöngetés előtt és még csak pár gyerek lézengett itt-ott. Azért jöttem jóval korábban a megszokottnál, mert el akarom kerülni a tömeget.

Stiles:

Már megint egy unalmas hétfő, gondoltam én marha. Tegnap este későn értem haza, mivel Scott egy gyűlést tartott ilyen "farkasos dolog" náluk és elhúztuk az időt, majd haza felé tartva az úton össze futót lánnyal az a találkozás, kedves, de zárkózottnak mondanám első találkozásunk alapján.

Ma elmentem Scott-ért, mert a motorja megnyeklet és mivel én olyan jószívű kedves legjobb barát vagyok ezért én viszem a seggét az iskolába.

Az út szokásosan telt, ugyan úgy értelmetlenebbnél értelmetleneb témákat veséztünk ki, és újdonsült szokásunkhoz híven késésben vagyunk.
Amikor már kiszállnék a jeepből ismerős járművet pillanatok meg amit kedves haverom is meg említ.

-Na mivan van egy percünk Stiles?! Gyere már! Mivan szellemet láttál? - kérdezi berángatva a suli kapuján

-Mi nem, csak az a kocsi ismerős valahonnan, de nem tudom hogy honnan?! - mondom mintha válaszra számítanék, a költői kérdésre.

Mikor leültünk a helyünkre, vártuk a tanárt én teljesen elgondolkodva, mikor belépet az ajtón egy ismerős kedves tekintet a tegnapi lány, így már a kocsi is értelmet nyert (tegnap „megjavítottam" hisz valami olyas mit csináltam mint a jeep-el még is csak szerencsétlenkedtem és próbáltam nem be égni) mondanom se kell, hogy ez a lány vonzza a tekinteteket, már mint semmi olyan: nincsen mély, sőt semmien dekoltázsa, se magassarkú se smink. Csak egy fekete trikó ami felsőtestére feszül, de ezt gondosan el takarja egy bőr dzseki (fekete), és egy fekete farmer nadrág ami a hasáig fel van húzva és így ki adja karcsú csípöjét, és egy hosszú szárú Convers (szintén fekete-fehér) takarja lábát. A haja furán fonót, de kicsit sem rendezetlen ségre utaló haj korona. És a nyakában egy nyaklánc aminek egy barna bőr hatású pántja van, majd egy fém karika benne egy csillag lóg és ezen egy madártoll szerű szintén ez a fém anyag.

-Gyerekek! Ma új tanuló érkezett iskolákba aki a ti osztályotokba fog járni! Mutatkozó be! - mondta a töri tanár a kicsit megszeppent lánynak, ugyan is mindenki őt bámulta, de nagyon határozott volt a lány aszt hiszem Zoe

-Zoe Hoffman! - majd ledobja magát a mögöttem lévő padba

-Oké? - mondja a tanár - Ma röpdolgozattal kezdünk, szóval mindenki becsuk mindent! - majd ki osztja a töri feladat lapot

A töri óra után Franciám volt, ahol szomorúan tapasztaltam hogy az új lány nem ide jár sőt ha jól hallottam Spanyolra jár.

Ebéd szünetben a falkával álldogáltam az ebédlőben amikor Zoe-ra terelődik a szó

-Az új lány?! Mi is a neve valami Zozi vagy..... - kezdi Scott, de a Szavába vágok mielőtt még nagyobb hülyeséget mondana. Zozi fura egy név

-Zoe - mondom ki egyszerűen

-Új lány jött és én nem is tudtam? - jelenik meg az isten tudja honnan Lydia izgatottan

-Ma jött a csaj! - ránt vállat Scott

-Tegnap jött a városba - csúszik ki a számon

-Te ezt még is honnan tudod, még egy szót sem váltottatok egymással - értetlenkedik a falkánk alfája

-De tegnap, lerobbant a kocsija és én, ismétlem én  szereltem meg neki- vágok önelégült mosolyt

-Oké? De hol van most? - kérdezi már-már türelmetlenül az újonnan hozzánk szegődött lány

-Most jött be! - jelenti ki a haverom és akkor mindenki az ajtó felé kapta a fejét és még az én reggeli megbámulásomnál is jobban szemügyre vedtük.

Zoe:

Az ismerős srác pár másik emberrel áll egy helyben a menzán és úgy bámulnak mint akik most látták élőben egy dinoszauruszt, de próbáltam úgy tenni mint aki ezt észre sem védte és még indultam kajálni, igen a kaja a mindenem - macskás néni ként halok meg tudom, de imádok enni-ott el eszem a sült krumplit és leülök egy random helyre.

-Szia Lydia Martin! - ül le az előbbi csoportba tartozó lány

-Helló Zoe Hoffman! - válaszolok

-Tetszik a nyakláncod - mondja mosolyogva, letekintek a nyakláncra a Mikaelson-ok egyik erekjéje amit meg fújtam, de hátt most na...

-Köszi, családi örökség! - suttogó a végét

-Azok mindig olyan régiek! - jelenti ki mire egy mosolyt csalt ág arcomra

-Ohh ha tudnád! - motyogom

-És mostantól te vagy a legjobb barátnőm! - jelenti ki mire én félre nyelvem a vizet

Az ebédlő óta már az utolsó órámon nyomom a széket, de a tanár még a 81-edik feladatot is háznak jelenti ki.