Lots of trying -BEFEJEZETT-

33. R É S Z

Mivel már a szüleim előtt nem kellett titkolóznunk ezért a nappaliba mentünk és elterültünk a kanapén.

-Mit nézzünk?-dőltem Wyatt mellkasának.

-Nézzük mi van.-vette ki a kezemből a távirányítót és nyomott egy puszit az arcomra.

-Pixel, Bosszúállók, Alvin és a mókusok, Avatar, Alkonyat, Halálos iramban...Mit szeretnél nézni?-mondta a tévének.

-Uuu Alkonyat.-mutogattam.

-Jó legyen.-kapcsolt rá és átölelt a derekamnál.

Már fél óra letelt a filmből amikor lebaktatott Matt a lépcsőn és megállt előttünk.

-Aha!-mutatott ránk-Tudtam, hogy együtt vagytok! És hazudtál nekem!-fonta össze a karját a mellkasa előtt, úgy mint akit vérig sértettem.

-Sajnálom, hogy nem mondtuk el, hogy együtt vagyunk. Elmondtuk volna, de nem tudtuk hogyan. Wyatt a legjobb barátod. De annyit szenvedtünk már mással, hog nem bírtuk tovább és össze jöttünk.-Wyatt a karját szorosabban fonta körém és megtámasztotta az állát a vállamon.

-Mi történt vasárnap?-kérdezte én pedig lesütöttem a szemem.

-Wyatt bevallotta...hogy nem bírja ha valakivel járok. Nem tudja elviselni ha más van mellettem.-vallottam be, mire Wyatt is bólogatott.

-Mióta kedvelitek egymást?-húzta össze a szemeit Matt.

-Szeptember 25!-vágtuk rá egyszerre, meglepődve fordultam hátra.

-Tényleg?-mosolyogtam rá.

-Aha, már akkor kedveltelek amikor először találkoztunk. Amikor betörőnek néztél. Azt is bírtam amikor lisztet dobtál az arcomba.-nevetett és nyomott egy puszit az arcomra. Kínosan mosolyogtam.

-Hát gyerekek örülök, hogy boldogok vagytok.-vigyorgott majd átölelt minket.-De ez nem azt jelenti, hogy kitulajdonítod ugye?-nézett rám röhögve Matt.

-Féltékeny vagy?-nevettem-Persze, hogy nem.-fordultam hátra és nyomtam egy puszit Wyatt arcára.

-Nem vagyunk oda a folytsuk meg egymást a szeretetünkkel kapcsolatért.-szólt közbe Wyatt is.

-Ki tudja még?-kérdezte Matt.

-Anyuékon kívül senki. Még.-vontam meg a vállam.

-Akkor majd hétfőn. Mit nézünk?-lépett túl a témán Matt és leült mellénk alkonyatot nézni.

~~~

Szerdán a parkban találkoztam Sam-el. Már a padon ülve várt engem.

-Szia!-öleltem meg.

-Szia! Mizu? Matt otthon van?-kérdezte.

-Aha Wyatt-el van.-mosolyodtam el.

-Itthon van? Nem úgy volt, hogy elmegy a mamájához?

-De igen csak itt maradt és nálunk lakik.

-Nálatok?-vonta fel a szemöldökét meglepődve.

-Aha. Eddig is aludt már nálunk párszor, de most már hozzánk költözött.-vontam meg a vállam.

-Na de jó, legalább közelebb kerültök egymáshoz és talán még össze is jöttök.-vigyorogott rám.

-Hát már megtörtént.-mondtam elpirulva.

-Ti össze jöttetek?!-kérdezte elképedve.

-Uhum.-bólogattam elpirulva.

-Mi? Mikor? Meg hogyan? Mondj el mindent.-kérlelt én pedig elmeséltem mindent töviről hegyire. Azt persze nem, hogy Wyatt leakart lépni örökre Seattle-be. Az csak Wyatt-re tartozik.

-Örülök nektek.-ölelt meg.-Sokan tudják már?

-Nem. A szüleim, Matt és te.

-Ne aggódj, nem lesz semmi gáz a suliban sem, ha megtudják.-bíztatott mosolyogva.

-Nem is, csak Wyatt menő és csapatkapitány. Ahh, nem megyek suliba hétfőn.-ráztam a fejem.

-Na nem! Te is jössz és Wyatt is. Wyatt amúgy sem hagyná szó nélkül ha valami rosszat mondanak rád.

-Nem tudom. 

-Én igen és fel turbózzuk az önbizalmad egy kis mekis fagyival és vásárlással a plázában.-húzott fel a padról és elindult a pláza felé.

Haza érve a fiúkat a nappaliban találtam.

-Nem úgy volt, hogy max 1 óra?-nevetett Wyatt. Odaültem mellé a kanapéra.-Szia kicsim.-adott egy puszit az arcomra.

-De csak Sam elrángatott a plázába, hogy felturbózza az önbizalmam.-vontam meg a vállam.

-Miért mi a baj?-állította le a játékot.

-Mindegy.-legyintettem. Most mondjam el neki, hogy az a bajom, hogy mit fognak szólni hozzánk a suliban? Inkább nem. Felálltam a kanapéról, hogy felmenjek a szobámba, de ő a csuklómnál fogva vissza húzott.

-Nem mindegy. Mondd el.-kérlelt. Jajj...

-Hát kicsit parázok, hogy mit fognak szólni hozzánk a suliban. De nem gáz minden oké. Jól vagyok.-mondtam inkább magamnak mintsem neki.

-Nem lesz baj.-ölelt magához. Amikor ölel én is úgy érzem.-Ne aggódj ez miatt jó?-nézett rám komolyan.

-Jó.-sóhajtottam.

-Húgi, tényleg ne parázz ez miatt. Senki nem merne szórakozni veled, mert ha meglátják, hogy Wyatt-el vagy inkább elmenekülnek.-röhögött Matt.

-Mi?-kérdeztem össze zavarodva.

-Hát igaz, hogy amióta itt vagy azóta nem, de mielőtt idejöttél, Wyatt rengeteget verekedett.-magyarázta Wyatt-re néztem és szomorúan nézett vissza rám.

-A szüleid miatt?

-Aha. Túl agresszív voltam akkor. Nem tudtam kin kitölteni. Mindenen felhúztam magam. Ez lett a vége.-tárta szét a karjait.

-De amióta itt vagy, tök nyugis. Főleg a közeledben.-kacsintott rám Matt. Wyatt mosolyogva lehajtott a fejét. Nyomtam egy puszit az arcára.