Lots of trying -BEFEJEZETT-

12. R É S Z

Haza érve örültem, hogy vége ennek a napnak. Kathleen beszólása után, már semmi kedvem nem volt semmihez. Sem az órákon ülni, sem a büfében meg inni egy forró csokit. Persze a fiúk-leginkább Matt és Wyatt. Nem engedték hogy szét essek. Sam és Evelyn minden témával próbálták feldobni a kedvem. Paul is csatlakozott hozzánk a szünetekben, miután elmondtam neki miért is van ilyen rossz kedvem. 

Na de mi is történt a többi órán. Semmi lényeges. Biológia, matek, töri. Ezek úgy ahogy lekötötték a figyelmem. Tesi, ofő és német. Németből elég jó vagyok szóval, volt időm gondolkodni. Tesin szabadfoglalkozás volt. Tehát röpizhettünk, focizhattunk, kosarazhattunk. A fiúk megpróbáltak bevonni a fociba. Rengeteg trükköt mutogattak, amit tanulnak a csapatban. Amikor Wyatt nem épp trükközött, mellettem ült és támogatott. Ugyan úgy mint Matt. Ezért nagyon hálás vagyok nekik. 

Ofőn a tanár megint az igazolásokat kérte. Egész órán Paullal beszéltem. És mehettünk haza. A nap nagy részében kerültem Kathleen-t és próbáltam elkerülni a további beszólásait is.

Haza érve feljöttem a szobámba és bedőltem az ágyamba. Pár perc múlva belépett Matt is.

-Húgi. Beszéljünk.-mondta komolyan és leült az egyik babzsák fotelembe.

-Oké.

-Tudom, hogy bánt az, amit Kathleen mondott ma neked.

-Igen eléggé bánt.

-De tesó, ez hazugság volt!

-Nem Matt. Igaz befogadtatok, de nekem nincs családom Matt. Ők már halottak. És sosem fogom vissza kapni őket. És abban is igaza volt Kathleen-nek, hogy az osztályból is kilógok. Persze jóba vagyok a többséggel, de ez már egy jól össze szokott csapat ahová bele csöppentem.

-Húgi. Mi vagyunk a családod. Megértem hogy hiányoznak az igazi szüleid. Ha szeretnéd valamikor kimehetünk a temetőbe és meglátogathatjuk őket. Ha szeretnéd. És az osztálynak egy hét alatt lettél oszlopos tagja. Ennek örülnöd kellene. Nem lógsz ki sehonnét. A hülye Kathleen csak össze hord minden szart. Ne aggódj. Mi szeretünk téged. Bár Wyatt papíron nem a család tagja, de nekünk igen. És ő is szeret téged. Mind a négyen szeretünk.-na itt a Wyatt szeret téged részre én hirtelen másra gondoltam. De ennek ellenére nagyot dobbant a szívem, amikor meghallottam ezt a mondatot.

-Én is szeretlek titeket. Szeretlek Matt.-öleltem meg.

-Én is téged Rhea. Szeretlek, Húgi.-szorított erősen magához.

A délután további részében a családom egy percre sem hagyott magamra. Sorozatot néztünk és sütögettünk. Anyuék bele mentek abba, hogy a hétvégén elmenjünk az árva házba. Viszont még lesz egy nap amit ki kell bírnom Kathleen beszólásaival.

Este gyorsan elmentem fürödni. Amikor kiléptem az ajtón össze találkoztam Wyatt-el. 

-Már megint itt találkozunk?-kérdezte szemöldökét felhúzva.

-Igen úgy néz ki, betörő.-ütöttem bele játékosan a vállába. Rajta még az utcai ruhája volt. Fekete póló, fekete nadrág aminek a szára kicsit felvolt tűrve. Vele ellentétben én egy avokádós rövid pizsi nadrágban és ujjatlan topban flangáltam a házban. Felkontyolt hajjal amit az imént mostam meg.

-Tetszik a pizsid.-kacsintott rám. Direkt hoz mindig zavarba? 

-Köszi, nekem is tetszik.-vágtam rá vigyorogva.

-Jól vagy már?-kérdezte komolyra váltva a szót.

-Már jobban. Beszéltem Matt-el. Tudom hogy ebben a házban él a családom. És igen, te is a család tagja vagy. Igaz nem papír alapon. De az vagy.-mosolyogtam rá.-De sokat segített, amikor veled beszéltem. Köszönöm.

-Örülök, hogy jobban vagy.-mosolygott.

-Jó éjt!-köszöntem el.

-Jó éjt!-mosolygott rám és belépett a fürdőbe.