A Mennyország Titkai ~H.S.~ BEFEJEZETT

❷❻

⊰᯽⊱┈──╌❊             ❊╌──┈⊰᯽⊱

- Maga csak úgy... Itt él? - nézett körbe Harry, ahogy egy lépéssel beljebb lépett. A ház alacsony volt számára, lehajtott fejjel kellett közlekednie. Érdekes egy helyen lakott a néni, annyi szent. A szobák magassága 2 méter sem lehetett meg.

- Néhanapján kifurikázom ide. De amióta a férjem meghalt, igen, mondhatjuk. Jóformán itt lakom egy ideje.

- Részvétem- mosolyogtam rá szelíden.

- Na, és- vett mély levegőt szándékosan új témát kezdve. - Milyen kérdéseket szeretnétek feltenni?

- Tényleg, Eli, milyen kérdéseket is akarunk mi feltenni? - nézett rám Hazz.

- Tetszik ismerni véletlenül Emery Wedlint?

- Ki? Emery Wedlin? - hajolt előre a rozoga székében a nő.

- Igen, egy közeli arisztokrata család leszármazottja.

- Régen volt már, hogy én a városban laktam! - mosolyodott el emlékein. - Arra viszont pontosan emlékszem, hogy a piacon milyen fess úriemberek árulták a tepertőt.

Harryvel elmosolyodtunk az asszony szóhasználatán. Látni lehetett, hogy nem a mi generációnk.

-És a két gazdag család a hegyekben, a várostól távol? Arra nem tetszik emlékezni?

- Dehogyisnem, arra emlékszem, annyira nem fakult ki a memóriám- húzta ki magát büszkén. -Nagyon fennhéjas egy népség volt mind a kettő!

Harryvel ismét egymásra néztünk.

- Vagy legalábbis azok a Waldin, Woldra...

- Wedlin- egészítettem ki.

- Azok a Wedlinék. Na, őróluk mindenki tudta, hogy micsoda egy pökehdni, gőgös népség! Az asszony volt a legförtelmesebb!

- Hát igen, a mama... - suttogtam magamnak, ám Harry meghallott.

- A másik családról már nem tudtam annyit. Pont akkor költöztünk el az urammal. Isten óvja szegény férjemet! - hunyta le a szemét.

- Lehet mennünk kéne- suttogtam Harrynek. Ám ő gondolkozva nézett a nénire.

- Tudott valamit Asher Stylesról? Állítólag két kapcsolata volt neki. Igaz ez?

- Igaz, bizony! - bólintott biztosan. - Az bizony örökre bevésődött a város történetébe- horkant fel. - A gazdag család sarja lealacsonyodott egy átlagos parasztlányhoz. Aztán ottvolt még az a gazdag fruska is! Három évig az volt a téma a Padonnai kocsmában!

- És mi lett végül a hármójuk kapcsolatával? Kit vett el a férfi?- kíváncsiskodtam.

- A városi nőt- jegyezte meg keserűen Harry. Csak sejthettem, hogy ezt onnét tudja, hogy az anyja is egy átlagos lány volt.

- Arra már nem emlékszem. Viszont az a gazdagabbik fruska! Na, az belevéste magát az emlékezetembe.

- Miért? - tapogatóztam.

- Egyik nap ziláltan toppant be a kocsmába. A férfiemberek mind végigmérték, az asszonyok megszeppenve nézték őt, hogy hogy mer egy ilyen legalja népséghez leereszkedni. Négyszemközt kérte tőlem a szívességet, szégyellt mindenki előtt lealacsonyodni hozzám. Az a jó szívem vitt csak rá, hogy egy ilyen megvető gyermeknek is szállást adtam. Jópízér', persze - bólogatott.

- És azután mi lett vele?

- Azt nem tudom, lányom - mosolygott fáradtan. - Négy napig szállt csak meg nálunk. Utána se szó, se beszéd, útnak állt.