A Mennyország Titkai ~H.S.~ BEFEJEZETT

❶❻

⊰᯽⊱┈──╌❊          ❊╌──┈⊰᯽⊱

Négy óra eltelt Mabel lelépése óta. A papa a haját tépi, a mamát nyírják az idegei.  Eleanor Mabel után ment, anya hozzám sem szól. Én meg itt kuporgok a szobámban, simogatva Lollyt, miközben próbálom magam meggyőzni, hogy nem szakítottam szét a családot. Négy óra, ami azt jelenti, hogy felolvasást kéne tartanom Olíviának. De nincs az az isten, hogy elmenjek. A mai nap után pofátlanság lenne átlopóznom, hogy tovább titkolózzak a szeretteim előtt. Bár volt egy olyan érzésem, hogy Harry nem fogja csak úgy szó nélkül hagyni, hogy nem jelentem meg.

Kopogás az ajtón, és anya már bent is volt. Számat rágva néztem fel rá, nem tudtam miként közeledjek felé. Csalódott és mérges, de meddig fog nála tartani ez az állapot?

- Mabel nem jött haza- ült le az ágyamra. Némán néztem őt, meg sem mertem szólalni. -Nem tudod, hol lehet?

- Nem.

- Miért kellett a fejéhez vágnod apátokat? - buggyant ki belőle.

- Hidd el, ha nem vagyok mérges, nem szalad ki a számon. Én sem így terveztem az ebédet.

- Egyáltalán min veszekedtetek? Sosem szoktatok veszekedni.

- A tegnapi napon...

- Azon belül?

- Rosszul esik neki, hogy nem avatom be mindenbe.

- Mi történt veled, hogy hirtelen nem bízol meg benne?

- De megbízom én... Na jó, miután beköpött, nem igazán. Csak nem kell mindenről tudnia. Nem vagyunk összenőve vagy ilyesmi...- dünnyögtem.

- Szerintem nem is akarja a magánéletedbe beleütni az orrát.

- Akkor meg miért akar mindent tudni? -kaptam fel a fejem.

-Nem akar. Inkább csak több időt töltene veled, és nem érti, mi ez a nagy távolságtartás.

Nagyot fújva hátradőltem az ágyamon. Miért ilyen nehéz az élet a húgokkal?

- Ugye Eleanor megtalálja őt? - kérdeztem óvatosan.

- Eleanor jól lovagol. Míg Mabel megtesz egy kilométert, addig ő hármat. Nem kell félteni- simogatta meg térdem.

- Anya?

- Tessék, Lizzy?

- Sajnálom, hogy akaratod ellenére megtudta. Jóvá kell tennem valahogy.

- Beszélj a fejével. Úgyis nagyobb befolyásod van felette, mint nekem.

- És apáról már elmondhatom neki az igazat?

-Már megtetted, úgyhogy kénytelen leszel beavatni a részletekbe. Tudod milyen kíváncsi. Ha valami felkelti a figyelmét, addig hajt, amíg annak utána nem jár- arcára bágyadt mosoly szökött. - Olyan mint te.

Anya felállt, még utoljára megsimogatta Lollyt, majd csendben kivonult a szobámból magamra hagyva. Bambán bámultam utána. Még jó, hogy anya a papa szívét örökölte. Nem is tudom mi lenne, ha olyan haragtartó lenne min az anyja.

Újabb dörömbölés, de ezúttal az ablak felől. Riadtan kaptam a hang irányába fejem. Sejtettem, hogy Harryt zavarni fogja, hogy nem bukkantam fel, és lám, igazam is lett.

- Te szent ég, gyere be gyorsan! Ha meglátnak, nekem végem!

Harry átkecmeregte magát az ablakpárkányon, majd lehuppant mellettem a főlém tornyosuló magasságával. Amint egymásra néztünk, Harry nyomban magához vont, össze-vissza puszilgatott, mint egy pulikutya. Halkan felnevettem aranyos gesztusán. Végre valami vidám is történik ezen a napon!

- Eli, miért nem jöttél át? Négy óra már húsz perce elmúlt! - tolt el magától, hogy szemügyre vehessen.

- Nem mehettem. Nem is mehetek már. Abba kell hagynom az átlopózást, ígyis nagy slamasztikába keveredtem a tegnapi nap miat..

- Jaj, istenkém, megláttak? - bámulta a szobát. - Mellesleg a festőbrigád az én szobámat is felújíthatná.

- Álmodozz csak, királyfi- tűrtem el a homlokába lógó hajszálait. - Mabel tegnap a szobámban várt rám. Érdekelte, hol voltam, mert a mamáék gyanút kaptak, és keresni kezdtek. Kénytelen volt falazni nekem, de cserébe elvárta, hogy mondjam el neki, merre csatangoltam.

- És megtetted? - fonta derekam köré karját, majd leültetett az ölébe. Egymást babráló ujjaimat bámultam, szégyelltem felvázolni a történteket.

- Nem. Nem akartam, hogy bárki is tudjon kettőnkről. Túl nagy kockázat.

- Eli, Eli, Eli- rázta fejét csalódottan. - Azt hittem, kiismertél már annyira, hogy tudd, egy kis szülői szigor nem fog megállítani az átosonásban.

- Aranyos vagy- nevettem fel összekapcsolva tekintetünket- Tudom, hogy téged nem, de engem igen. Annyira összekaptunk az asztalnál emiatt Mabellel, hogy olyan dolgokat vágtam a fejéhez, amit nem kellett volna.

-Úúú... - ráncolta játékosan szemöldökét. - Mégpedig?

- Pár dolgot az apánkról... Nem fontos- legyintettem megtartva a családi gebaszokat. - Mabel felpattant, és kiviharzott. Utána akartam menni, de anya ismerve a lányát, maradásra késztetett. Eleanor vette csak észre, hogy Mabel Kerubbal ment. Tehát a hegyek tetején lehet már ennyi idő alatt.

- Akkor elő sem került?

- Még nem - rágtam idegesen a számat.

- Megkeresem őt.

- Mi?! - kaptam fel riadtan a fejem.

- Látom, hogy mennyire aggaszt. Nem akarlak így látni, megkeresem őt.

- Komolyan megtennéd? - meresztettem rá meglepett szemeimet.

- Te tegnap ruhástul lubickoltál a tóban értem, én meg ne ülnék lóhátra ügetni egy kicsit? - mosolyogtt egy tincset a fülem mögé tűrve.

Vállamról mintha ezer tonnás súly szakadt volna le. Tudtam, ha Harry mond valamit, azt be is tartja. Jobban bíztam benne, mint magamban e téren. Ismerte a terepet, tudott lovagolni és önzetlenségből teszi. Tudtam, hogy élő fogja keríteni.

Harry fel is állt, hogy nekivágjon a kalandnak. Keze még az enyémben volt, épp ezért megállítottam a tetteiben. Érdeklődve fordult vissza az ablaktól, és nézett rám türelmes szemeivel.

- Most meg mi... - nem bírta végigmondani a mondatot, mert felpipiskedtem magam, és meggondolás nélkül szájára tapasztottam az enyémet. Harry meghökkent, azt sem tudta, hol van. Majd ráeszmélt, mi is történik, és nyomban visszacsókolt. Teljes testtartásával felém fordult, hatalmas kezét állkapcsomra helyezte. Közelebb húzódtam testéhez, mellkasunk összeért. Még egy ideig szinkronban játszott a szánk, de lassacskán visszavonulót fújtam. Harry szeme még egy ideig csukva volt, arcán latymatag mosoly húzódott, mint aki az emlékeit idézi fel. Meglepetten állapítottam meg, hogy bizony ezt a jelenetet sem bírtuk ki elvörösödött orcák nélkül. Amire viszont nem számítottam, az az, hogy kettőnk közül Harry a paradicsomvörös árnyalatú.

- Te elpirultál- jegyeztem meg kuncogva, csodálva a szépségét. Harry szégyenlősen megforgatta szemét, menekülni akart a helyzet elől.

- A szerelem ekvakít, Eli- vágott vissza csipkelődve. Na, ez az a srác, akibe beleestem, nem pedig a szégyenlős, téglavörös!

- Eredj, hozd vissza a húgom -biccentettem az ablak felé nevetve a piromkodásán.

- Ha cserébe a királylány a csókjaival halmoz el- kacsintott, s egy gyors ugrással már a fán is termett. Arcom nevetve takartam el. Érezhető volt, hogy ha Harry előbukkan, minden bú és szomorúság elillan belőlem.

⊰᯽⊱┈──╌❊            ❊╌──┈⊰᯽⊱