Túlélés: A Középiskola

Csirkés rámen és a jóslat

 A tizenegyes osztályterem nyitott ablakán hűs szellő fújt be ami nem tette kellemesebbé a terem fullasztó légkörét.Alig két hete kezdődött az iskola, még mindig tikkasztó nyári hőség uralta az ország nagy részét.És bent a sok kis diák levegővétele csak növelte a páratartalmat a hőmérséklettel egyetemben.Forró leheletük sokasága rácsapódott az ablakra, izzadtságuk aromája annyira befészkelte magát szaglójáratukba, hogy már nem is érezték. A rakoncátlan tizenkettedikesek hangos zsibongása lehallatszott  egészen az udvarra a környéken élők legnagyobb örömére.Kiabáltak, vihogtak, vitáztak, papírgalacsinnal dobálóztak amíg be nem suhant kémia tanáruk: Park Jaesung.Ekkor mint egy varázsütésre abba maradt a nagy ricsaj és egy emberként álltak fel helyükről köszönteni őt.Park tanár úr hosszú léptekkel szelte át az ajtó és a katedra közti távolságot, maszkja csak az orráig volt felhúzva.Hogy hogy bírta ki tüdeje ezt a limitált minőségű oxigént az mindörökre rejtély marad.
 - Két perc és jövök - jelentette ki hangosan, hogy mindenki hallja miközben a katedra fiókjában turkált.Miután megkapta amit keresett ki is baktatott.

 Eme okos diáksereg négy év alatt megtanulta, hogy mikor kémia tanáruk magukra hagyja őket azzal, hogy ,,Két perc és jövök!,, annak valódi jelentése: találkozunk jövő órán! Így hát folytatták félbe hagyott ordibálásukat ezzel együtt a sok kicsi korona röptetését. Namjoon sóhajtva feje alá húzta táskáját és folytatta Kaguya Hercegnő történetének olvasását.Jó nagy régi vaskos könyv volt.Mellette Jimin ugyanilyen pózban bámult kifele az ablakon az élet nagy dolgain mélázva.Előttük Jin és Moonbyul fecsegtek még pár cicababával, hátuk mögött Hoseok és Yoongi vitatkoztak nagy hevesen. Namjoon még egyet sóhajtott, emiatt benedvesedett  a maszkja.Legszívesebben letépte és felgyújtotta volna de  viselése kötelező ő pedig szabálytartó.De úgyis mindegy volt, rajta kívül senki nem viselte.Még csak negyed... még lesz egy órájuk, osztályfőnöki.Az osztályfőnökük Kwon Jiyong aki félénkebb és szégyenlősebb mint egy nyuszi.Irodalmat tanít ami tökéletesen illik érzékeny természetéhez.Bár répaszínű haját és karika fülbevalóját látva az ember nem is gondolná, hogy pedagógus.
 Namjoon ki nem állhatta a csütörtököt, mert már ekkor péntek feelingje volt és még várnia kellett egy napot hétvégéig.Morogva becsukta könyvét és összefont karokkal felült.Először a mellette ülő szobatársára pillantott de látta rajta, hogy napja ki tudja hányadik mélypontját éli így hát hagyta, had merengjen.Pedig most szívesen lejátszott volna egy PubG meccset, az előtte zajló pletykálás meg nem érdekelte, ép eleget hallott anélkül, hogy meg akart volna tudni bármit is.Inkább hátra fordult Yoongiékhoz.

 - Mi az, hogy a vegán hús nem is igazi hús!? - Hoseok öklével rácsapott a padra.
 - Hát te szerinted a műanyag az hús?Megenni egy tál kupakot egészséges?!
 - Yoongi, hogy lehetsz ilyen szűk látókörű? - Ütött homlokára. - Ha nem tudnád van olyan is amit génekből termesztenek ki, érted?Gé-nek-ből!Kivonják egy csirke déenesét és húst növesztenek belőle!Ha kivonnánk a te déenesed tudnánk csinálni még egy Yoongit!
 - Hiszen  az már nem is vegán!
 - Ne fesd az ördögöt a falra, Yoongiból egy is sok.
Hoseok elnevette magát Namjoon megjegyzésén de Yoongi nem találta olyan viccesnek.

 - Ne nevess, belőled sem hiányzik kettő - húzta össze szemét majd Namjonnhoz fordult. - Képzeld el, ez vegán akar lenni - hüvelyk ujjával Hoseok felé mutatott.
 - Már megbocsájts de nem egy tárgy vagyok, hogy ez ként referálj rám!És egy szóval nem mondtam, hogy vegán akarok lenni csupán felhoztam a témát.
 - Oké, nem mindegy? - Intette le - Fejezd be a veszekedést, meguntam a pofád.
Hoseok sértődve szívére kapta a kezét: - Hogy mondhatsz nekem ilyet?Yoongi, hozzád beszélek! - Öklével a padot csapkodta pedig Yoongit akarta volna.
Yoongi a figyelmét most Namjoon-nak szentelte  hétvégi programát illetően, a mellette hadonászó fiút kizárta teréből és nyugodtan mesélte terveit. Yoongi olyan egy betyár, hogy diák jogsija is van.Mindennap kocsijával jár be, pöpec  járgánya miatt sok lány bepróbálkozott már nála de megtapasztalva  modorát gyorsan ki is ábrándultak belőle. Megaztán nem is érdekelték őt annyira a lányok, csupán pretenciós nyűgnek látta szegény párákat.
 Utolsó szünetükben lementek az ebédlőbe. Taehyung és Jin is hozzájuk csatlakozott Moonbyul-al. Jin és Moonbyul nagyon közeli barátok, olyanok mint a testvérek.Együtt nőttek fel, ugyanabban a lakóparkban élnek, ovitól egész mostanig együtt koptatták az iskola padjait.És lehet meglepő de kettőjük anyukái már gimi óta legjobb barátnők.