Túlélés: A Középiskola

Merénylet

 - Egy, kettő, egy, kettő!Tovább, tovább!Ef, kesző, ef, kesző... - diktálta az ütemet fekvőtámaszozó diákjainak Bang Si-Hyuk miközben legyűrt egy vanília krémes csoki mázas fánkot.Szegény tizedikesek sorra rogytak össze kivéve egy valakit.

- Gyerünk Wonho, még egyet!Egy, kettő, egy, kettő!Gyerünk, gyerünk! 
 Leguggolt hozzá és úgy ordibált az arcába.Pár zamatos fánk darabka landolt tökéletes pofijára de ez nem  tántorította el attól, hogy bizonyítsa lenyűgöző erejét.Hatalmas kidolgozott teste amelyen biosz órákat lehetne tartani az izomfelépítésről furán nézett ki gyerekes baba arcával. Kitűnő állóképességgel és erővel rendelkezett de ahogy mondani szokták a légynek se tudna ártani.Ártatlan ábrázata és cuki-muki mézes-mázas mosolya gyorsan elfeledteti az emberrel, hogy egy pofonjától simán kidőlhetne pár hónap kómába.Na és persze mindig két legjobb barátnője fogta közre, Jennie és Rosé. Mindenhová hárman jártak, kivéve mosdóba (sulin kívül simán elkísérte őket oda is). Minden nap együtt mentek be suliba, írtak házit, lelkiztek, pizsi partiztak, bulikban mindig bedobta a ,,Szállj le a csajomról!,, dumát ha a lányoknak nem kívánt társaságuk akadt. Jungkookal jártak egy osztályba, ebben az ebédszünetben négyesben ültek.Vígan csevegtek, Wonho már a csokis fagylaltot kezdte kanalazni.Minden a legnagyobb rendben volt, hatalmas mosollyal az arcán társalgott barátaival, míg meg nem kóstolta a desszertet.Ma valahogy más volt... Megszokott cuki vigyora lassan legörbült ahogy félve megforgatta szájában az édességet.Volt benne valami... Valami száraz ráncos felülettel.Ajka remegni kezdett, félve beleharapott a gyanús textúrájú bogyóba.Azon nyomban kiköpte és haját tépkedve zokogásban tört ki.

 - Wonho, mi a manó? - Fogta le kezeit Jennie. Hirtelen reakciója megijesztette a körülötte lévőket.
 - Nyugodj le szépen, nincs semmi baj, itt vagyunk - legyezgette Rosé míg Jennie és Jungkook a hátát lapogatták. - Mi történt? 
 Wonho remegő kézzel fagylaltos poharára mutatott: - Mazsola... - dadogta miközben szeméből szüntelen folytak krokodil könnyei.
 - Tényleg - kóstolta meg Jennie és undorodva kidugta nyelvét.
 - Joonék' nem tudják! - Állt fel Jungkook és szemével Namjoonék asztalát kereste amit meg is talált - Ti szóljatok a többieknek - adta ki az utasítást és már rohant is.Szerencsére még időben odaért.

 - Neee! - Kiáltott és egy határozott mozdulattal kicsapta Yoongi kezéből a poharat.A fagyi mindenre ráfröccsent.A többiek tátott szájjal és összevont szemöldökkel jártatták pillantásukat Yoongi, Jungkook és a  földön olvadozó fagyi között.

 - Mi a fasz Jungkook?! - Állt fel, arca vörös volt, halántékán kidagadtak az erek.Egy agresszív mozdulattal kitörölte a szemébe fröccsent fagyit.Pedig már reggel óta ezt várta, ez lett volna a napja fénypontja.
 -Ne egyétek meg, mazsola van benne! - A távolban már hallani lehetett a kétségbe esett kiáltásokat miszerint ,,Mazsola van a fagyinkba!,,
 - Szárított szőlő - mondta Jin c u r s i v e -ben füle mögé tűrve nemlétező hosszú haját.
 - Ki a tököm rakott mazsolást a kibekúrt fagyiba?! - Yoongi szeme lángolt a dühtől, majd kidülledt szemgödréből annyira kereste azt a valakit aki ilyet merészelt csinálni. Hoseok rögtön felpattant, hogy visszanyomja ülőhelyzetbe.

 Mire mindenkit tájékoztattak Jennie és Rosé lekísérték Wonhot az iskola pszichológushoz, Dong Youngbaehez.

 - Ülj le szépen - ültették le óvatosan.Velük szemben ott ült Youngbae keresztbe tett lábakkal tolla végét rágcsálva.Odanyújtott nekik egy doboz papírzsepit, megvárta míg lenyugszanak a kedélyek aztán kezelésbe vette őket.
 - Gondolom nagy trauma érhette az elmúlt percekben.Mi történt?
Wonho válaszra nyitotta száját de még nem volt benne annyi lelki erő, hogy beszélni tudjon a történtekről.Ezt látva Rosé válaszolt helyette míg Jennie még mindig hátát simogatva próbálta valamennyire lenyugtatni.