Oakheart titkai

IV. FEJEZET - SÖTÉT TITOK

Mindenre számítottam ma. Arra például, hogy Violet eltűnik. Valaki elalszik, és nem érünk oda. Vagy bármi másra igazából, mind arra, ami ma történt. Elütött egy autó. Szerencsére felébredtem, és nem eshetett semmi komolyabb bajom. Vagy talán mégis, mert a lábaimat nem érzem. Körül néztem a szobában ahol vagyok, és rájöttem, hogy egyedül vagyok. Hogy mi van a többiekkel, az ideiglenesen titok. Gondolataimat egy doktor szakította meg, aki meglepődött arcal nézett rám.
- Felébredtél? Azta, ez valami csoda! – örvendezett a doktor
- Miért lenne csoda? – kérdeztem én
- Tudja, balesetet szenvedett – mondta az orvos
- Igen, emlékszem. Egy fekete autó követett, és belénkhajtott.
- Belétek hajtott? A kamerák felvételei szerint ti lassítottatok le, a sofőr mögöttetek pedig nem tudott időben lefékezni.
- Miért lassítottunk volna le? Hisz követve voltunk! A fekete autó jött utánnunk, mi meg megpróbáltunk lehajtani. Hiába gyorsítottunk, nekünk jött. Ez nem a mi hibánk!
- Vigyáznék a helyedben, hogy mit mondok. A fekete autósok nem követnek. Nem az a céljuk.
- Mégis miről beszél? Maga őrült? Milyen fekete autósok?
- Semmi fontos – mondta idegesen az orvos
- Mi az, hogy semmi fontos? Kérem mondja el. Mindig is tudtam, hogy valami nincs rendben ebben a városban! Kérem, segítsen rajtam és a barátainkon. Már annyira reménytelenek vagyunk! Maga mit tenne, ha a legjobb barátját elveszítené? Mindent megtenne, ugye?
- Ide figyelj – nézett rám az orvos – sokat nem mondhatok, de annyit igen, hogy veszélyben vagytok. Mind a négyen. Vagy elhagyjátok a várost, vagy neki álltok küzdeni.
- Ki ellen kéne mi megküzdenünk? És miért vagyunk veszélyben?
- Az egész város ellen. Többet nem mondhatok. Csak annyit, hogy ne bízzatok meg senkiben.
Ezzel az orvos kiment a szobából, és magaután csapta az ajtót. Nagyon feszültnek tűnt, én pedig lesokkoltam. Vajon mit akarnak tőlünk? Mit csinálhattunk, ami miatt mindenki ellenünk van? És mégis kik azok a fekete autósok? Az orvos lehet kicsit megőrült, vagy már ő sem bírja mind azt, ami történik ebben a szerencsétlen városban. Megértem. Vagy talán mégsem? Mondhatott volna többet is, mind csak annyit, hogy mindenki ellenünk van. Mi van akkor, ha holtan akarnak látni minket? Liamet megölték, az biztos. És valószínű, hogy Violet a következő. Hisz azt írta azon a papíron is: „Te vagy a következő". Mi van ha tényleg ő lesz a következő, akit megölnek, majd arra hivatkoznak, hogy öngyilkos lett? Tennünk kell valamit. Nem ülhetünk a korházban tétlenül. Bár kitudja, hogy a többiek milyen állapotban vannak. Ahogy akartam volna hívni egy assziszensnőt, hogy kérdezzem meg mi van a többiekkel, épp akkor lépett be egy.
- Szia kislány, jobban vagy?
- Igen, már haza is mehetnék tudja – mondtam reménykedve, hogy hazaenged
- Talán már ma este haza mehet, ha jobban lesz.
- Nézze, lehet egy kérdésem?
- Persze, mondjad.
- A többiek jól vannak? Nem esett senkinek baja?
- Ha a barátaidra gondolsz, igen is meg nem is. A lányok jól vannak, a fiú viszont még nem ébredt fel. Beütötte a fejét a kormányba, és egy elég komoly sérülést szerzett ezzel.
- Mondja, helyre fog jönni August?
- Nem lehet tudni – sóhajtozott az asszisztens – szerintem igen, ha erős fiú. Te jobban ismered.
- Talán külsőleg erős, de belsőleg nagyon érzékeny. Megviselte a legjobb barátja halála. Miatta tette mindezt. Azért siettünk Violethez, hogy ne történjen meg ugyanez a lánnyal, mind ami a fiúval.
- Hisz a fiú öngyilkos lett – mondta az asszisztens – Violetnek öngyilkos hajlamai voltak?
- Dehogy. Liam nem ölte meg magát. Ezek mind csak tévhitek.
- Sajnálom kislány, de Liam öngyilkos lett. Tudom nehéz elfogadnod, esetleg kell egy pszihológus, aki tudna segíteni?
- Hagyjon békén, kérem. – mondtam mérgesen
Már ki se kellett mondanom, az asszisztens már az ajtón kívül állt. Az én gondolataim pedig máshol nem jártak, csak azon, hogy Violet még életben van-e, vagy nem.
Este volt már, olyan 8 óra körül. Lefeküdtem egy kicsit, hogy aludjak, és sikeresen el is aludtam. Az éjjel közepe fele volt, amikor egyszer csak megszólalt a telefonom. Egy ismeretlen szám hívott, én pedig fáradtságomban felvettem. A vonal másik felén Violet volt, aki ijedt hanggal szólalt meg:
„Kérlek segíts. Egyedül vagyok itthon, nem tudom hol vannak a szüleim, és lépteket hallok. Valaki jön fel a lépcsőn. Kérlek ments meg, nagyon félek. Itt van valaki! Kérlek segíts! Na-". Ezzel pedig meg is szakadt a hívás.