Oakheart titkai

II. FEJEZET - KÖVETKEZŐ

- Ez mintha egy golyólövés helye lenne, nem? - jelentettem ki
- Az kell legyen! Mondtam én, hogy nem öngyilkosság volt! - mondta Violet
- S ha lelőtte magát?
- Dehogy is! Miért lőné le magát? Ha már a tó közepén volt, akkor miért lőtte volna le magát, ahelyett, hogy megfullassza? Gondolkodj kicsit!
- Igazad van Violet, senki nem szólt erről. Sem a rendőrség, sem semmi.
- Valamit mindig rejtegettek. Ilyenek a rendőrök. Ez nyilvánvalóan egy golyólövés helye. Tennünk kell valamit!
- Nézd Violet... nem akarok rossz lenni, meg titkolózó se, de szerintem ne mondjuk e ezt Augustnak még. Látod te is, hogy mennyire le van sokkolva a történtek miatt. Nem tehetjük azt vele, hogy elmondjuk. Ha lehet kapjon sokkot vagy valamit, akkor mit csinálunk?
A beszélgetésünket August végighallgatta, amit Ophelia vett észre végül. Ahogy August hallkan Liam teste felé lépkedett, könnyeit egyenként letörölgette, és megvizsgálta a golyólövés helyét. Ezután kijelentette, hogy feljelentést kell tennünk a boncoló ellen, aki megpróbálta eltitkoltatni a lövés helyét. Ophelia elővette a telefonját, lefotózta a lövéseket és már indultunk is az ajtó fele. Amikor rátettem a kezem a kilincsre, arra jöttem rá, hogy nem nyílik az ajtó. Egy kisebb belső sokk után mégegyszer megpróbáltam, de nem sikerült. August megpróbálta berúgni, de hiába. Egy kicsit pánikba estünk, ugyanis ha itt ragadunk, és észre vesznek, nekünk vége. Ha a rendőrség vagy az őrök elkapnak, Violet apja elveszítheti a munkáját is.
- Össze kell szednünk magunkat - jelentettem ki
- Igen Phoenix, könnyű neked mondani - kezdett veszekedni Violet
- Violet ne kezd megint. Itt vagyunk együtt, senkinek nem könnyű. Minden ami mostanában történik olyan, mint egy rémálom. És ha tényleg az, akkor együtt kell felébrednünk belőle. Nem külön. Együtt.
- Teljesen igazad van Phoenix - mondta August - ne adjuk fel. Tényleg senkinek nem könnyű Violet.
Időközben Ophelia kapott egy szellőzőt, és azzal az ötlettel jött, hogy másszunk keresztül rajta. Mindenki egyetértett vele, hisz nem volt más választásunk. Felsegítettük egymást, és a szellőzőn keresztül kijuttunk az épületből. Senki nem vett észre, erre pedig nagyon büszkék voltunk. A rendőrség pont a sarkon volt, ezért odamentünk a képekkel a telefonunkon. A rendőrségen Benjamin Hawkins rendőrrel álltunk le beszélgetni. Ő korábban August családját segítette ki egy rendőrségi ügyben, ezért megbízhatónak tűnt. Leültünk egy asztalhoz Benjaminnal.
- Miben segíthetek gyerekek?
- Tudja, a legjobb barátunkat, Liamet holtan találták. Viszont mi úgy hisszük, hogy nem öngyilkosság volt - mondta August
- Az ügy ma lesz lezárva, fiatalok. Sajnálom, de öngyilkosság volt. A bíróság meghozta a döntést már. Elnézést.
- És a boncolási képek? Biztos nem láttak semmi furcsát? - kérdezte Ophelia
- Szeretnétek látni? Mert ha igen, akkor itt vannak - mondta, miközben kezembe adta a képeket, amin Liam testén nem volt az a golyólövés.
Megmutattam a többieknek is a képeket, és mindenki arcáról csak mérgességet lehetett leolvasni. Ophelia ezután megmutatta a képeket Benjaminnak.
- Ezeken a képeken, tudja, nyilvánvalóan látszik, hogy egy golyólövésnek a helye van Liam hasán. - jelentette ki mérgesen Violet
- Ezek honnan vannak nektek gyerekek?
- Tudja, bementem ebbe a terembe, ahol Liam teste volt, és ezt észrevettem. - mondta Violet.
- Hogy micsoda? Ezt mégis mivel magyarázzátok meg? Tudjátok, hogy amit csináltatok, az bűncselekmény?
- Nem, nem az. Édesapám ott dolgozik, én pedig őt kerestem, és ekkor észrevettem, hogy a hasán van valami Liam testén.
- Szóval úgy. Igen, erről nekem is van tudomásom. Ez tisztán arra utal, hogy Liam lelőtte magát. Sajnálom gyerekek, az ügy ma zárul le. Őrök, vigyétek ki a gyerekeket! - ordította Benjamin
Öt őr kihurcolt minket a rendőrségről. Hogy ez miért történt, arra nem lehet magyarázatot kapni. Mégis miért kellett őröket hívni? Talán túl közel jártunk már?
Ezután mind hazamentünk, csalódottak voltunk. Már adtuk volna fel, de valami olyan történt amire talán nem számítottunk volna. Ahogy Violet hazaért, az ajtója előtt egy nagy doboz volt. A dobozra az volt írva, pirossal, hogy "LIAM". Nem merte kinyitni a dobozt előre. Bevitte a szobájába, és ott akarta kinyitni. Vett egy nagy mély levegőt, és kinyitotta a dobozt, amiben nem más, mint Liam pulcsija volt. Az a vörös pulcsi, amit mindig szokott hordani. Ahogy kivette a pulcsit, észrevett egy cetlit a doboz alján. A cetlin az állt: Te vagy a következő.