Oldalak között

39. rész

Kómásan tértem magamhoz, a fejem csak úgy hasogatott. Hogy én mennyire utálom ezt a Jegelőt! Amint már nem csak foltokat láttam, hanem rendes részleteket is, korbeneztem hogy mégis hol lehetek.
Fehér huzatis ágy, fehér falak, a jobb sarokban egy legkabin, ami az üvegen kívül szintén fehér. Remek, egy embertelen zárkában vagyok. Mondjuk logikus, hogy ide zártak be. A helyükben én is így tettem volna.

Minél hamarabb ki kell jutnom innen. Nem csak azért, mert esetleg megpróbálnának visszatéríteni (bár úgy is meg fogják, csak nem fog sikerülni), hanem azért is, mert minél tovább vagyok itt, annál több az esély arra, hogy a csapat, vagy esetleg pár fejes megsejt valamit, és akkor hiába próbálok majd visszajutni, biztos hogy ki akarnak majd nyírni. (Bár azért remélem hogy Ward védené a hátam ha arra kerülne a sor)

Igaz, a csapat előtt már úgyis lelepleztem magam, tehát nekik nem kell sejteni semmit, hisz eleget tudnak. Szinte látom magam előtt Dylan önelégült arcát, amint rám vigyorog és golyót ereszt a fejembe. Mert ha Nolan nem magyarázza ki helyettem az egészet tényleg felesleges lesz visszamennem hozzájuk.

Hirtelen az ajtó nyílására lettem figyelmes. Megpróbáltam azonnal minden lehetséges érzelmemet elnyomni és felvenni a 'sérthetetlen' álarcom. De ez szinte azonnal szerte foszlott, mikor Max lépett be.

– Jó, talán alábecsültelek. Az elmúlt idő alatt láthatóan nem csak én változtam.– kezdtem.

– Mesélhetek az elmúlt évről, ha te is nekem.– szólt lágyan.

– Kezdd te.

–Nem, te. Nyugodtan.

–Ne kezd az udvariaskodás, jó? – mentem át flegmába– mert sejtem mire akarsz ezzel elérni, de nem fog sikerülni.

– Kétlem. Mert nagyjából értem az álláspontodat, de azért örülnék, ha jobban elmagyaraznád. Hogy miért vagy hűséges Wardhoz, meg a Hydrához.

– Hát nem egyértelmű? Ti gázak vagytok, a Hydránál meg sok a móka.– mondtam, mire a végére Max eleresztett egy halvány félmosolyt.

–Jó, de most komolyan...

–Komolyan mondtam.– ekkor már mindketten nevettünk. Hiányzott az idióta. Lehet hogy mások a nézeteink, de mindig is a testvérem lesz. Talán néhány morzsával majd megelégszik. Sóhajtottam majd így szóltam:– jó, talán pár dolgot elmondtatok.

Hátradőltem az ágyon és úgy folytattam:

– Kiképeztek, ami néha nem volt túl jó, de legalább megkeményedtem. rengeteget utaztunk. Hiszed vagy sem, kaptam egy kutyát is.

–Tényleg?– lepődött meg.

–Igen. Diegonak neveztem el.

–Klassz név.

–Tudom.

–És még?

–Hé, én meséltem. Most te jössz!

–Jó. Daisy ugyan egy kis időre elment, de amint visszajött a szárnyai alá vett. Igaz, idő közben May képzett, aminek meg is lett az eredménye. Gondolom nem nehéz kitalálni, hogy rendes ügynök lettem. És egyből citrom szintű.

–Bármit is jelentsen.

–Már nem szintek vannak, hanem színek.

– Szivárvány besorolás. Nem rossz... – jegyeztem meg.

–Azert a humorod még a régi.

–Az az egy mindig ugyan annyira elcseszett lesz, mint mindig.– nevettünk megint.

– Tudod...– szólalt meg egy kis csend után– Coulsonék azért küldtek engem, mert remélték, nekem kitálalsz....

– Igazán? Hát akkor sajnálattal kell mondanom hogy még neked sem mondok el semmilyen titkot, létesítmény lelőhelyet és készülő projekteket amik a Hydrával kapcsolatosak.

–Tudom.– válaszolta nyugodtan– Tudom, de meg kellett próbálnom. És sajnálattal kell mondanom, hogy ha egy idő múlva nekem nem felelsz, akkor más eszközökhöz fognak folyamodni.

– Nem tehetnek olyat velem, aminél nem éltem volna át rosszabbat.

– Elhiszem. De a Shieldnél nem az erőszakra és a kínzasra mennek, hanem a ravaszságra és a taktikára.

– Ismerem a rendszert, köszi.

– Tisztában vagyok vele. De értsd meg hogy csak segíteni akarok.

– Miben? Azt akarod mondani, ha dalolva kitálalok talán megenyhítik a büntetésem? Mert tudom mit tettem és az legkevesebb hogy életem végéig elzártok. Vagy netán T.A.H.I.T.I.? Mert ha igen, akkor mindent megteszek, hogy soha az életben ne tudjatok meg semmit mert nem kell új élet, sem agymosás.– hangom egyre bosszúsabb lett, de még nem kiabáltam.

– El biztos nem engedhetünk, de mindent meg fogok tenni, hogy a lehető legjobb legyen a végkimenetel számodra.

– De mégis miért? – kérdeztem kicsit elkeseredetten.– miért vagy ennyire elnéző és miért..?

– Mert a húgom vagy.– szakított félbe.– akármennyire is nehéz elhinned, de fontos vagy nekem. És bármit megteszek hogy segítsek. Még akkor is ha te nem akarod. Tudom, hogy arról már lekéstem, hogy meggyőzzelek, a Shield a jó oldal és nem a Hydra, de attól függetlenül még hiszek benne hogy mélyen belül még a régi vagy és tudod mi a helyes döntés.

Jól esett amit mondott, de mégsem tudtam hogy hogyan is kellene reagálnom. Végül pár perc múlva így szóltam:

– Megfontolom. Örülök hogy még normálisan tekintesz rám és nem teljesen rossz fiúként. De ne lepődj meg, ha nem fog tetszeni a válasz.

Halványan elmosolyodott, biccentett és kiment.
Újfent elfeküdtem az ágyon és agyalni kezdtem. A Hydra új élet célt adott nekem. Ward új élet célt adott nekem. És ezt nem hagyhatom figyelmen kívül, még akkor sem, ha néha nem a jó ügyet szolgáljuk.
Jó, hogyha az esetek többségében nem a jó ügyet szolgáljuk. De az alap gondolkodása jó. Lehet nem a vilaguralom lenne a legjobb megoldás, de ha azt elérjük, mi szabhatjuk meg a szabályokat és talán egy jobb, vagy legalábbis rendezettebb világot hozhatunk létre. Hisz Ward ugyan részben a régi szervezetre építkezett, már neki is megváltozott pár dologban a véleménye.

És ugyan a Shield az emberek védelme miatt jött létre, néha gyilkolással menthetnénk meg életeket, amire meg persze nem vállalkoznak.
Tehát nyilvánvaló hogy melyik oldalon maradjak. És e mellett ki kell állnom. Akármilyen eszközzel is akarnának meggyőzni, hogy mennyire nincs igazam.