Oldalak között

35.rész

Kis keresés múlva meg is lett a 2 lány, de Dylant még mindig nem találtam. Ilyenkor azért jól jönne a füles, de Emily ahhoz ragaszkodott, hogy inkább ne, mert az egy idő után feltűnő, és a maffiások simán kiszúrnának minket.

–Akkor mi a terv?– kérdezte Stephanie.

–Leválasztani a gyereket az őrjeiről, majd leütjük és a repülőre visszük– mondta határozottan Nora.

–Jó. Akkor már csak az a kérdés, hogy mégis hogyan tereljük el a figyelmét.

–Ugye ezt most nem kérded komolyan?– néztem rá– egy izomagyú 18 éves srácnak szerinted mivel lehetne elterelni a figyelmét?

–Ó. Persze.– esett le neki.– akkor már csak az a kérdés hogy milyen az esete. Jó kislány, rossz kislány vagy a kettő keveréke?

–Minek válasszon, ha megkaphatja egyszerre mindegyiket?– vigyorodott el Nora.

–Jogos.

–Akkor hölgyeim– karoltam bele mindkettőbe– ideje nekilátni!

Milo egy félkörös boxban foglalt helyet, és hegy koszos-szőke hajú lánnyal beszélgetett. 2 őr áll kb 1-1 méterre a fiútól, meg ha jól láttam van még egy a klub főbejárata előtt.
Vonulásunk egy filmes féle-lassított jelenetnek is simán elmehetett volna, amint hárman egymás mellett végigsétálunk, majd megállunk a srác előtt. Egyből megakadt rajtunk a figyelme, a mellette ülő csaj bánatára.

–Szia– köszöntem rá lágy hangon.– tudod a csajokkal már egy ideje észrevettük hogy itt üldögélsz, és gondoltunk nem lenne-e kedved beszélgetni velünk?

–Hát, ami azt illeti...– töprengett.

–Tudod, mi épp nyaralunk, és most vagyunk itt először...– kezdett bele Nora is– de úgy tűnik, hogy te elég jártas vagy erre felé. Talán körbe vezethetnél..

–Ja, miért is ne?– tette szét karjait, bár látszott a szemében a zavartsága. Intett az őröknek, hogy maradjanak, majd el is indultunk.

Út közben elkezdtünk kérdezgetni minden féléről, és a legtöbbre válaszolt is, de látszott, hogy olyan, mintha koloncok lennénk a nyakán. Vagy csak neki is megtanítottak pár dolgot, hogy mit és hogyan érdemes csinálni. Bár biztos vagyok benne, hogy több lapul a baba pofi alatt, mint amit mutat. Hisz máskülönben nem lenne egy maffiabanda leendő jelölt vezetője.

–Á, hát végre hogy megvagy drágám!– hallatszódott a köszöntés a hátam mögül. Dylan megállt mellettem és mélyen a szemembe nézett. Először nem tudtam az egészet mire vélni, de aztán leesett, hogy valószínűleg Nolannal kiterveltek valamit.– akkora itt a tömeg, hogy alig találtalak meg titeket.– mosolygott a másik 2 lányra, akik szorosan Milo mellett álltak.– te meg ki vagy?– kérdezte szigorúan a fiútól.

–Ó, ő itt Milo.– karolta át Stephanie– nem rég ismertük meg. Éppen korbevezet minket.

–Igen, de úgy érzem, hogy a túrának már vége...– próbálta kirántani karját, de a szőke nehezen engedett. Csak nem ideges a kissrác?

– Ó, igen, annak szerintem is vége!– lépett közelebb a fiúhoz, szemei fenyegetőek voltak. Úgy tűnt Sanchez vagy jól színészkedik, vagy tényleg ennyire nyápic. – mondd, nem lenne kedved lelépni a barátaim közeléből.

–Hé, nyugi haver, már húzom is a csíkot!

Nem értem, hogy Dylan mégis mi a jóistent.tervez, de ez nekem nem tetszik. Hirtelen megemelte a karját és a srác képébe vágott.
Egyből a fiú őrjei felé fordultam, akik már az irányunkba tartottak. Milo is visszaütött, de Dylan erősebbnek bizonyult. Az őrök nekiestek a szőke srácnak, míg minket arrébb toltak. A tömeg is hirtelen oszolni kezdett.
Körbe fordultam, hogy felmérjem a terepet, és csalódottan vettem észre, hogy a célpont eltűnt.
Nora is nekiesett az őröknek, és már nekem sem maradt más választásom. Ajánlom hogy valami igazán nyomós oka volt Dylannak ekkora parádét rendezni!