Oldalak között

23. rész

Ez nem képes felvenni egy rohadt telefont?! Mikor már készültem volna lerakni végre felvette.

~Igen?!- szólt bele kicsit gyanakodó hangon.

-Én vagyok!- mondtam határozottan.

~Tudtam hogy nem bírod sokáig nélkülem!- éreztem hogy mosolyog.- miben segíthetek?

-Benne vagyok! Akármi is a terved a Shield ellbuktatásában, benne vagyok!

~ Miért gondoltad meg magad?

- Elég hosszú sztori, de röviden elbeszélgettem az Apám gyilkosával. Mint kiderült azért ölték meg mert néhány titoknak jobb lett volna titoknak maradni és nem találtak jobb megoldást, mint hogy kiiktassák. A saját emberüket!- nevettem kínomban.

~Hát, én megmondtam hogy csak saját maguk érdeklik őket.

- Akkor mi a terv?

~ gondolom ironikus lenne, ha egy kütyüvel néhány titkukat szélnek eresztenénk.

-Remekül hangzik.

~ kiváló! Akkor a részleteket elküldöm később.

Kinyomtam, mert lépteket hallottam. Szerencsére csak Max volt az.

-Szia.

-Szia- köszöntem halkan.

-Morrison nekem is elmondta.

-Akkor nincs mit mondanom.

-Hé, nem ölted meg, úgyhogy én már büszke vagyok rád!

-Elég alacsonyak az elvárásaid. És egyébként is. Tudod hogy képtelen lettem volna rá.- bár már lehet meggondolom a moráljaimat- tettem hozzá gondolatban.- csak felejtsük el, jó?

- A számból vetted ki a szót! Gyere! Mackét taco keddet tartanak.

-Szerda van.

-Akkor taco szerdát!- fintorgott- de kérsz vagy sem?

-Ki nem hagynám!

***
3 hónap múlva

Sok bázison jártunk az elmúlt időben. De azt senki sem tudja, hogy titokban mindegyikben elhelyeztem egy kis szerkezetet, ami egy jel hatására feltöri a rendszert és kiküldi a legközelebbi műholdra, és szétterjeszti a világban. Akármilyen titkosítatlan, vagy sima fájlról legyen szó, bármit. Ha káosz lesz, káosz lesz. Már nem érdekel. Az embertelenek mellé úgyis kell már valami érdekes is.

Apropó embertelenek. Éppen Raj bázisára tartunk. Kiderült, hogy egy várost épít az embertelenek számára. Ami még akár jól is hangzana, de ha ott mindenkit ő irányít, semmi jó nem sülhet ki belőle. De nem tehetünk mást, nekünk kell oda menni, mivel a sima emberek nem elég erősek hogy egyedül elintézzék. Ráadásul ott van Lincoln is, akit Daisy minden áron vissza akar szerezni. Nem csodálom, hisz szereti. Szerencsére ő már nincs, és nem is lehet többé Raj befolyása alatt, úgyhogy legalább egy biztos ügynökünk van.

A Zefir-1-el, meg egy másik kisebb géppel megyünk. Még a tenger felett tartunk, de azt mondták, hogy nagyjából egy óra és a helyszínre érünk.

Éppen a hídon haladok át, mikor az egyik taktikai egységes megfogott és egy eldugottabb zúgba rángatott. Nem tetováztam, egy szabad másodpercemben az érzékeny pontjába rúgtam.

-B@zdmeg!- nyögött fel, mire gyorsan lekapta a maszkját.

-Ward!- lepődtem meg. - te meg mégis mi a jó fityfenét keresel itt?!