A menedék

Az Életem új kezdete

A nevem Zoe Kataline Mikaelson, de nem tartom magam családtagnak. Ugyan is Klaus-nak és Hayley-nek egy görbe este után, Hayley várandós lett és nem egy hanem rögtön egy ikrekkel, Klaus először, nem akart minket azt akarta hogy meghaljunk, de a nemes fivér rávette hogy ne ölesen meg minket.

Mikor megszületünk Hope kettő perccel előbb onnantól, mindenki élete felfordult. Mindig Hope volt az első ő volt a mérce amit én soha sem tudtam volna túlszárnyalni akár mennyire szeretem volna én voltam a fekete bárány, mindenki odáig volt Hope-ért, az életem mindig annyiból ált hogy "Hope testvére" az apám is folyton hozamért neki én csak púp voltam a hátán, anyámnak pedig szintén. Míg Hope volt a Tribri az első addig én csak egy ember mert mindent ő örökölt.

Kilenc voltam amikor először Klaus "Az élete legnagyobb hibájának" nevezett, ekkor kezdtem el bántani magamat (vagdosni az alkaromat). A szülinapokon soha nem volt saját tortám vagy gyertya amit én is el fújhatok, vagy ajándék, mert ez volt Hope napja. Félre ne érts szeretem a testvérem, de valakinek az árnyékában felnőni rossz.

Tizenöt voltam amikor be telt a pohár és elmondtam Klausnak az érzéseimet ő erre pofon vágott, mondanom se kell hogy milyen érzés volt persze senki sem állította le a saját anyám ezt végig nézte majd elment, én is így tetem csak én örökre akartam, és elindultam Mistic Follsba ahol találkoztam néhány kedves baráttal, de egyik sem akart szembe szállni Klaussal úgy hogy elkültek-szintén csodálatos érzés volt hogy két évig ott voltál aztán kidobnak - úgyhogy új úti élt kell találnom minél előbb!

Most éppen egy benzin kúton vagyok és nézem a térképet hogy hova is tovább

-Észak Dakota? Nem! Florida? Nem! Beacon Hills? Miért ne, végül is arra még nem jártam! - motyogok magamban, jelenleg 17. éves vagyok.

  Mikor kifizetés a benzint a kocsimba akkor elindultam egy kihalt úton ami ilyenkor nem meglepő hisz mindjárt éjfél. Meg is érkeztem egy kedves kisvárosba Beacon Hills-be.

Már egy tíz perce megyek amikor befullad a motor és elölről füstöl a motorháztető

-Szuper-pattanok ki hogy megnéztem mi a helyzet, amint kinyitom a tetőt hatalmas füst felhő árad onnan ki. Mivel az út közepén robbantam le ezért elég gáz volt a helyzet szó szerint. Majd mint villám csapás hallok egy közelgő kocsit, majd sejtésem beigazolódott egy kék jeep jön az úton, nem szentelte ennek nagyobb figyelmet mondván majd kikerül. Mikor mellém ért lel ásítót hirtelen azt hittem hogy valaki elfog rabolni, vagy pont a baltás gyilkossal futottam össze, lenyugodtam amikor egy kedves fiú arcával találom szembe magam és nem egy sebhelyes arcúval

-Kell segítség-kérdezi

-Nem köszi, megoldom - mondtam bár jobb lett volna ha azt mondom igen, de nem is ismerem

-Oké akkor, ne segítség ként fogd fel hanem inkább ajándéknak-és már az autóban is matat

-Kösz, asszem! - mosolygok kellemetlenül

-Amúgy Stiles Stilinske! - nyújtja kicsit olajos kezét, de engem ez soha sem zavart

-Zoe Hoffman-gondoltam új élet új név

-Ohh! Bocsi tiszta kosz lett a kezed

-Ugyan semmiség. - legyintek

-Kész!

-Nagyon Köszönöm Stiles! - mosolygok a fiúra

Majd beszállok a kocsiba, ahogy ő is és elhajtunk, én egy kis romos motelban szálltam meg, mert úgy gondoltam hogy ha úgy alakul akkor még kétlem hogy hajnali egykor bármiben albérletben megszállhatnék és még suliba is szeretnék menni holnap van hétfő ráadásul szeptember 24.-edike úgyhogy annyira nem lehetek lemaradtva.

Itt van az első rész remélem tetszik! 🤗