Miraculously Roommates (Fordítás)

Nyolcadik Rész: Hova Tűnt A Nyár?

Senki szemszöge

A két hősünk úgy érezte, mintha egy szempillantás alatt elment volna a nyár.

Katica és Fekete Macska együtt lógtak egész nyáron. Egész Párizsban lendültek és ugráltak a házak között, és csak élvezték egymás jelenlétét.

Katica elkezdett egy romantikus kötődést érezni Macska iránt, nem mintha valaha is beismerné. Se magának, se másnak.

Marinette és Adrien is együtt lógtak.

Marinette teljesen elveszítette a dadogását és értelmes mondatokat tud alkotni Adrien előtt.

Adrien, azonban, egyre jobban elkezdett elfelejteni beszélni. Néha dadog és összekavarodnak a mondatai.

Tisztán látszódott, hogy Adrien-nek voltak érzései Marinette iránt. De még mindig szereti a Bogárkáját.

Vissza a jelenbe. Beköltözési nap volt a Párizsi Művészeti Egyetembe. Ami azt jelentette, hogy hőseink mától kezdve együtt fognak élni. Nem mintha felfogták volna... eddig...

Adrien

Kész voltam az induláshoz. Az összes cuccom a kocsiban volt. Elmentem az összes személyzethez és elbúcsúztam tőlük. 

- Viszlát Gorilla. Köszönöm, hogy mindig mindenhova elvittél. - mondtam.

Gorilla válaszul csak bólintott.

- Nathalie, mindenért hálás vagyok. Főleg azért, hogy rábeszélted az apámat, hogy mehessek nyilvános iskolába.

- Öröm volt, Adrien. Majd vasárnap felveszlek a fő bejáratnál a fotózás miatt. - mondta Nathalie. Egy jó mód, hogy elrontsa a hangulatom.

Az apám irodájához sétáltam és beléptem.

- Apa, elmentem. - mondtam. 

Felnézett a monitoráról és felém sétált.

Kezeit a vállamra tette, majd a szemembe nézett. - Viselkedj. És hozd ki a legjobbat magadból. Hiányozni fogsz a házból, de legalább látni foglak a fotózáson. Nathalie fog elvinni és találkozni veled. Addig én beállíthatom a dolgokat és így hamarabb megleszünk. 

Igen, gyors fotózás, aztán vissza a suliba.

- Viszlát apám. - megöleltem és visszaölelt.

Elhúzódtam, majd integettem, ahogy sétáltam kifele az ajtón. Beszálltam a kocsimba és a jövőm felé vezettem.

Marinette

- Szia anya, szia apa. - Sok idő lesz, mire újra láthatom őket.

- Szia édesem, kérlek vigyázz magadra. - mondta apa.

- Vigyázni fogok, ne aggódj. És hamarabb visszajövök, mint gondolnád.

A szüleim elengedtek és elkezdtem az autóm felé sétálni.

Ahogy elmentem, láttam őket integetni. Most pedig a kocsimban vagyok és úton a jövőm felé.