Miraculously Roommates (Fordítás)

Ötödik Rész: 9 És 10

Senki szemszöge

Mindig is tudták, hogy egyszer Kim és Alix együtt lesznek. A fejük, mikor visszajöttek a könyvtárba bebizonyította, hogy valami történt.

Mindenki nagyjából tudta, hogy mi történt, ezért nem hozták föl.

- Kim? - Alya mondta kötekedő hangsúllyal.

- Most neked kell számot választa-KIM! - Rose próbálta megszerezni a figyelmét, de nem sikerült.

Teljesen magánál kívül volt.

- Mindegy, jövök én. - jelentkezett Alya.

- VÁRJ! - Nino kiáltotta.

- Mi az? - válaszolta Alya.

- Hogy még érdekesebbek legyenek a dolgok, húzz két kártyát egy helyett. - magyarázta Nino, ördögi mosollyal az arcán.

Alya felemelte a szemöldökét. Érdekelte a dolog.

Alya két kártyát választott. 2 és 7. Nem. Ez így nem fog működni. Nino adott neki egy esélyt. Szembenézett az osztállyal és "felolvasta" a számokat.

- 9 és 10. - jelentette be Alya egy kacsintással Nino felé.

Marinette tudta, hogy ő a 9-es, de ki volt a 10-es?

Még mielőtt rátudott volna jönni, Alya már 10-eset kérdezte.

- Felelek. - egy szó után is felismerte, hogy ki volt az. Adrien.

Alya úgy nézett ki, mint ha a világ dőlt volna össze előtte. Reménykedett, hogy merszet választ.

Adrien látta az Alya arcán büszkén mutató gonosz vigyort, de nem akart vele tenni semmit.

Úgyhogy a biztonságosabbat választotta. Felelést.

- Tudod, szép fiú, nem számít, hogy mit választasz. Amikor én irányítok, akkor semmi sem biztonságos. 

Adrien és Marinette nyelt egyet.

- Amire pedig felelned kell... Tudod, hogy a Párizsi Művészeti Egyetemnek fiú-lány kollégiuma van?

- Igen... - felelte Marinette.

- De ennek mi köze van hozzánk? - kérdezte Adrien.

- Türelem gyermekeim. A második része a felelésnek... - kezdte Alya.

- MÁSODIK RÉSZE?! - kiáltották a hősök.

- Igen. Tudod, hogy a táskádban lévő levél elmondja, hogy ki lesz a szobatársad? - ahogy ezt kimondta, az egész osztály megállíthatatlan nevetésben tört ki.

Mindenki megértette, hogy mi történt.

Alya megnézte Marinette levelét, mikor megtudta, hogy az PME-től van. Amikor átolvasta, észrevette, hogy ki a szobatársa.

Alya átvizsgálta, hogy vajon a szobatársának is jelen van-e a levele. Nála volt.

Marinette gyorsan a táskájához futott és elővette a levelet. 

- Te kibontottad?! - kiáltotta, de nem volt meglepetés.

Átfutott a beköltözési részen, hogy megtalálja a szobatársát.

Tudta nélkül, Adrien is pont azt csinálta. Csak ő hamarabb megtalálta.

- Marinette. - mondta ki hangosan.

Marinette csak zavarodottan ránézett és folytatta a keresést a dokumentumban.

Ahogy elért a papír aljára, hangosan felolvasta, ahogy Adrien is tette.

- Adrien. - lihegte. Az osztály megint könnyekben volt. Mondjuk Alya és Nino már régebb óta.

- Nem tudom, hogy mi olyan vicces! Én és Mari 4 évig szobatársak leszünk. És akkor? Nem mintha idegen lenne. Ő a legjobb barátom! - robbant fel Adrien.

Mindenki abbahagyta a nevetést és visszatértek a helyükre.

- Oké. Ez fájt. - gondolta Mari.

Juleka szólalt fel, megtörve a csendet. - Talán lefeküdhetnénk, közben tudunk beszélgetni?

Mindenki egyetértett, ezért belebújtak a hálózsákjaikba és lekapcsolták a lámpákat.

Egy óra viccelődés és emlékek mesélése után mindenki elaludt. Csak a két szuperhősünk maradt ébren, a plafont bámulva.

Marinette, aki azt hitte, hogy az egész osztály alszik, kimászott a hálózsákjából és elindult az ajtó felé.

Adrien követte őt, fel a lépcsőn, át olyan folyosón, amiről nem is tudta, hogy létezik, majd a lány egy piros ajtóhoz ért, "ERKÉLY" felirattal.

Erkély. Az erkélyre megy.

Követte őt és nézte, ahogy a korlátnak dől, Párizs fényeit nézve. 

- Kopp, kopp! - mondta Adrien.

Marinette meg sem ijedt. Tudta, hogy ott van.

- Gyere be! - mondta viccelődve.

Előrébb sétált és a lány mellé állt.

- Szóval a ma este...

- Érdekes volt. - fejezte be Marinette.

Adrien bólintott.

- Szobatársak, mi? - sóhajtotta Adrien.

Nem tudta mit érezzen. Nagyon örült, hogy vele osztozik egy szobán. A lánnyal, akibe tagadhatatlanul szerelmes volt. 

De egyben nyugtalan is volt. A lány reakcióján semmilyen érzelem nem volt. 

- Igen... Ez így jó neked? - kérdezte Marinette. Azt gondolta, hogy nem akar vele szobatárs lenni.

Adrien nem tudta hogyan válaszoljon. 

Csak ugrálni akart és üvölteni: igen, igen, IGEN!

De nem tette meg. Helyette átkarolta a vállát és a szemébe nézett.

- Miért ne lenne jó?

Marinette csak mosolygott.

Majd folytatták. - Öhm... kezd hideg lenni. Talán be kéne mennünk. - szólalt fel Marinette.

Adrien bólintott és visszavezette a folyosón keresztül a könyvtárba.

Mindketten bebújtak a hálózsákjaikba. Úgy feküdtek, hogy a fejük összeért. 

Marinette gyorsan elaludt és Adrien a hasára fordult. 

Felemelte a fejét, így a feje a lányé fölött volt. Lehajolt és megpuszilta a homlokát.

Sóhajtott egyet és suttogta: - Alig várom, szobatárs.

Majd elaludt és egy boldog álomba merült.