Joyce és Hopper - Stranger Things - Fanfiction

4. fejezet

Joyce, Jonathan, és Will szinte egy emberként tartották vissza lélegzetüket, miközben a bejárati ajtóra meredtek. Joyce sápadt volt, eltekintve a vérző foltoktól, amiket a betörő okozott neki, hevesen vert a szíve, ha nem lettek volna ott a fiai, biztosan elájult volna. Pislogás nélkül figyelték az ajtót, ami nagy hanggal csapódott ki. A férfi magabiztosan lépett be a házba, fegyvert tartott a kezében. Maszk azonban nem volt rajta. Joyce felsírt megkönnyebbülésében, a fiúk pedig hallhatóan felsóhajtottak és elengedték egymást a féltő ölelésből. A rendőrfőnök arca izzadt és vörös volt, látszott, hogy rohant. Amikor meglátta a Byers családot, válla azonnal megroggyant. Agya legeldugottabb zugában sem képzelte azt, hogy ez a látvány fogja fogadni. A padlón alig lehetett tenyérnyi helyet találni az elszórt dolgoktól. Joyce azonnal Hopper felé indult, gondolkodás nélkül a karjaiba vetette magát, és szinte összecsuklott, ahogy a férfi átkarolta.
- Joyce... Mi történt? – A rendőrfőnök a lehető legmegnyugtatóbb hangján beszélt, karjaival biztonságot nyújtó módon ölelte a nőt. El sem tudta képzelni, hogy milyen szörnyűségeket kellett átélnie. Joyce válaszolni kezdett, de sírással tarkított remegő hangját nem értette senki. – Jól van, nincs már semmi baj. – A férfi megengedte magának, hogy egy gyors csókot leheljen a remegő nő feje búbjára ezzel megérezve hajának illatát. A kanapéhoz vezette, és egy mozdulattal lesöprött róla mindent, hogy le tudja ültetni. Intett a fiúknak, hogy ők is kövessék ezt a példát, ő maga pedig Joyce elé térdelt. A nő kezét fogta és nyugtatóan simogatta kézfejét enyhén remegő ujjakkal. Nagyon feldúlt volt ő is.
-  Hívtalak titeket telefonon, de amikor nem csöngött ki a vonal, éreztem, hogy valami baj történt. Ki járt itt? Mi ez a felfordulás? – Mielőtt bárki válaszolt volna, a telefonra néztek, azaz a hűlt helyére, a készüléket ugyanis kitépték a falból, nem csoda, hogy nem működött.
Jonathan kezdett el válaszolni, hiszen ő volt a legjobb állapotban.
 – A konyhában voltunk, amikor minden előrejelzés nélkül három maszkos alak betörte az ajtót... Fegyverük is volt. – A fiú sóhajtott egyet, ahogy megpróbálta összeszedni a gondolatait. – Leültettek minket ide, a kanapéra, anyát meg is ütötték... – Jonathan szemében harag tükröződött. Hopper, aki eddig Jonathant nézte, most Joyce-ra fordította a figyelmét. Elengedte az egyik kezét és végig simította a nő arcát a sebhely környékén. Nem tűnt olyan súlyosnak, de mindenképp le kellett kezelni. Bár még nem tudta, hogy kik lehettek a támadók, de meg tudta volna őket ölni mérgében, hiszen ki az, aki egy ártatlan, törékeny nőt képes megütni. Hopper és Joyce már sok dolgot éltek át együtt, de kalandjaikban Joyce még soha nem szerzett ilyen komoly sérülést. Hopper legyőzte gyilkos vágyait, majd ismét Jonathanre figyelt. Továbbra sem felejtette el simogatni Joyce kézfejét.
-  Szétválasztottak minket, anyát Will szobájába vitték, Willt az enyémbe, engem meg Willébe – sorolta a srác. Utána adott egy részletes beszámolót, hogy miket hallott, hogyan forgatták fel a házat a betörők. Hopper egész végig komoly arcot vágott, bólintott néha, hogy érti, miről van szó.
- Itt nem maradhattok. Nem is tudnátok békésen itt lenni. Jonathan, vidd el az öcsédet Wheelerékhez és maradjatok is ott. Ott jó helyen lesztek. Majd felhívom őket, és elmondom mi a helyzet. Joyce, te... maradj velem – sóhajtott Hopper. Nem viselte volna-el, ha a nő ilyen állapotban egy percig is távol marad tőle. Joyce kétségbe esve nézett körbe a házon.
-  Ne izgulj, - csitította a rendőrfőnök, - mindent megoldunk, helyre rakjuk a házat is, de először pihennetek kell. Joyce... – A férfi hangja olyan gyengéd volt, hogy a fiúk meglepődtek rajta. – A gyerekeid jó helyen lesznek Wheeleréknél. Tizi is ott van... Még akkor átvittem, amikor jöttem ide. -  Ha gondolod, te is csatlakozhatsz oda, de nem hiszem, hogy kényelmesen elférnétek ennyien. És... Szeretném, ha a közelembe maradnál. – Így történt, hogy Jonathan és Will elindultak Mike-ék háza felé, Hopper pedig beültette az autójába Joyce-ot.
- Nem lesz semmi baj, ugye tudod? – kérdezte a férfi, miközben bekötötte magát. Joyce nem válaszolt, csak bólintott. – Ketten megoldunk mindent... Csak arra kérlek, hogy pihend ki magad. – Az út Hopper eldugott kis házához gyorsan elment, szó nélkül.
Amikor hazaértek, Hop megkérte Joyce-ot, hogy tusoljon le. Jobb nem lévén a saját ruhái közül adott egy pólót és egy alsót, s bár mindketten tudták, hogy túlméretezettek lesznek a nőre a holmik, nem szóltak egy szót sem.
Amíg Joyce zuhanyozott, Hopper elintézett pár telefonhívást. Beszélt Karennel, aki biztosította, hogy minden rendben lesz és vigyázni fog a Byers gyerekekre, illetve egy pár titkos telefonszámot is indított, hogy elkezdje a nyomozást az ügy kapcsán.