Bonifác - Lucifer macskája (Befejezett)

Tizennyolcadik fejezet

Luca törölközőbe kötötte a haját ne legyen vizes, behunyta a szemét, hátradőlt és úgy élvezte a forró fürdőt, amibe még egy kis habosított is tett, aminek kellemes illata megnyugtatta. Fülbántó hangra lett figyelmes, kinyitotta a szemét és Ignácot látta, amint igyekszik feljutni. Tudta mi lesz a vége és már ült fel, de elkésett.

A kismacska abban a pillanatban sikeresen feljutott a kád peremére, és mivel csúszott a széle, a következőben már esett is bele a vízbe fejjel lefelé. Ösztönösen jött fel és próbált kijutni, de a lába nem ért le a rugaszkodáshoz, kapaszkodott pedig nem talált. Ott kepesztett szegény, ő pedig igyekezett kimenteni.

A kis kandúr hasa alá nyúlt, hogy kiemelje, de Ignác továbbra is rúgkapált riadtan. Az egyik hátsó lábát sikeresen az alkarjára tette és próbált rugaszkodni, de csak annyit ért el, hogy lekarmolta vele.

− Au! Ignác! Nyugi! − És bár fájt ahol felhasította a bőrét, hősiesen tűrte és nem engedte el.

Szabad kezével a fején lévő törölközőért nyúlt és a másik oldalról beborította vele a kismacskát. A másikkal elengedte és onnan is alágyűrte a lepelt, teljesen bebugyolálva őt. Így legalább a továbbiakban elkerülheti a karmolást, felitathatja róla a vizet és talán a sötét meg is nyugtatja.

Egy darabig Ignác még rúgkapált, de aztán lassan rájött, hogy már nem a vízben van, nem fog megfulladni és Luca kezében biztonságban van. A lány óvatosan felemelkedett a kádból és kilépett belőle. A kis kandúrt a mosógép tetejére tette és igyekezett egy kézzel lent tartani, míg a másikkal körbetekerni magát a saját törölközőjével.

Kinézett a fénycsíkban ülő Bonifácra, aki ártatlan képpel nézett vissza rá. Ha nem gondolta volna azt lehetetlen, akkor feltételezi szándékosan ő vette erre rá Ignácot. Persze ez abszurd. Intelligensek a macskák, de ilyen előre kitervelt gonoszságot csak nem lehetnek képesek kitervelni.

Ignác a keze alatt egész megnyugodott, így óvatosan nekiállt törölgetni őt. Lassan húzta le róla az anyagot és hamarosan kibukkant az apró fej, amire az ázott bunda rátapadt. Az egész kis testecskéje sokkal vékonyabbnak tűnt, a farkincája pedig kifejezetten egy cafatkának, amit némi szőr borít.

Akaratlanul megmosolyogta azt, ahogyan most kinézett, ugyanakkor sajnálta is. Nem érdemelte meg és bizonyára traumaként élte meg. Egy dolog, hogy Bonifác nem volt hozzászoktatva a fürdéshez, de Ignácot még meg lehetett volna vele barátkoztatni. Persze ezek után már sokkal nehezebb lesz.

− Semmi baj. − Vette magához még mindig törölközővel, hogy elkerülje a további sérüléseket.

A kismacska még mindig hatalmasra tágult szemekkel nézett fel rá és remegett. Aztán a lila íriszpár Bonifác felé fordult, aki most viszont már elégedetten és gonoszan mosolygott.

~ Ezért kinyírlak! − Ígérte meg Ignác, pontosan tudta rászedték.

~ Ahhoz be kéne hoznod azokat az éveket, ami előnyöm van veled szemben. Vedd tőlem ezt egy ingyen leckének. − Azzal felállt és a szoba irányába fordult. − És még valami. Luca lekarmolása miatt még számolunk később.

~ A te hibád, ha elmondom Lucifernek mi történt, ő is így fogja gondolni! − Vágott vissza, de a bátyja nem reagált semmit, hanem otthagyta.

− Jól lekarmoltál te kis butus! − fedte meg őt gyengéden Luca. − De nem baj, majd lefertőtlenítem, pár nap és nyom nélkül elmúlik. Ha nem, akkor is lesz egy maradandó emlékem veled.

Azzal megsimogatta a még mindig vizes buksit. Ignác újra felnézett rá és nem akarta elhinni, hogy nem haragudnak rá. Lehet, hogy ez a lány csak ember és a Pokolban azt tanulta róluk nem sokat érnek, de kezdte úgy érezni ő nem érdemli meg, hogy gonosz legyen vele.

Most is mosolygott rá és kedvesen simogatta. Ráadásul a közelsége megnyugtatta. Aztán azon kapta magát, hogy a torkából fura hang tör fel. Hamar rájött dorombol, ami meglepte, de végül is nem bánta. A cirógatás nagyon jól esett.

− Te legalább dorombolsz, nem úgy, mint Bonifác. Bár egyszer már őt is rávettem erre. − Mosolygott továbbra is Luca. − Mondanám kicsit hajszárítóval megszárítalak, de szerintem nem szeretnéd a hangját és nem akarom, hogy világgá menekülj. Mit szolnál hozzá, ha ráültetnélek a jó meleg radiátorra, egyelőre így törölközővel együtt?

~ Meleg? Akkor nincs kifogásom. És, ha megszáradtam bosszút állok Bonifácon, már csak ki kell találnom hogyan.

Lucáról ugyan még folyt le a víz, de majd feltörli a folyosót. Mezítláb ment ki, és a konyhában lévő radiátorra lerakta Ignácot, akit nem engedett el azonnal. A kismacska körbenézett, de aztán nem adta jelét, hogy menekülni, vagy leugrani akarna.

− Maradj itt, míg visszajövök. Nem akarom, hogy bajod legyen, ha netán leugranál.

~ Cöh! Pokolmacska vagyok! Bár tény, hogy ilyen magasról még nem ugrottam le.

Luca azzal otthagyta bár még kétszer visszanézett, Ignác viszont nem mozdult. Visszatért a fürdőszobába, ahol először is a maradék vizet letörölte magáról, de előtte a dugót még kihúzta a kádból. Felöltözött, majd a szekrényből előszedte az elsősegélycsomagot.

Sziszegve lefertőtlenítette a sebeket, az egyik elég mélynek bizonyult, arról már sejtette nyoma marad. De ez van. Aki macskát tart, annak számolnia kell ezzel. Mivel elég rossz helyen sikerült megkarmolni, így inkább tett rá gézlapot és fáslival átkötötte.

Visszatért Ignáchoz, aki már kihámozta magát teljesen a törölközőből és most mosakodással igyekezett a vizes, szerteszét álló bundáját rendbe szedni. Luca elnézte pár pillanatig és örült, hogy nem lett nagyobb baja.

De mostantól jobb, ha nem téveszti hosszabb időre szem elől. Ráadásul, ha rájön mégis valahogyan Bonifác mancsa van ez mögött, akkor összeakasztja a nem létező bajszát a kandúrral, aki ugyan még nem haragította eddig magára, de jaj neki, ha az elkövetkező napokban összejön neki.