Hiába itt fekszik mellettem, nem merek visszaaludni. Mégegyszer odafordulok, hogy láthassam ahogy alszik, ekkor veszem észre, engem figyel. -Minden rendben?-kérdi félálomban. -Kényelmetlen az ágy. Még sötétben is látom ahogy megforgatja a szemeit, majd a kezét már a derekamon érzem ahogy maga felé húz. Az orrunk már szinte összeér, lábaink egybegabalyodva, keze meg mindig a derekamon pihen. Egyik kezem a mellkasán, a másik pedig valahol alattam összenyomodva (már alig érzem), de nem érdekel. Ahogy elmosolyodom érzem, ahogy az álom szépen lassan közelít, majd eluralkodik rajtam a fáradtság. -Mostmár jobb?-kérdi inkább csak meggyőződésből mintsem tőlem. Sejti, hogy én már nem hallom. Elaludtam.