× ~Miért? Miért kellett? Van egy családod, amit csak úgy itt hagysz?- kiabáltam sírva~ ~Sajnálom, de már nem érzek irántad semmit- hajtotta le a fejét, majd elment~ × ~Rájöttem, hogy még mindig szeretlek, te vagy a mindenem, de megértem, hogy nem akarsz látni, se semmi- kezdtem el könnyezni~ ~Szeretlek- borult a nyakamba~ × ~Ugye többször nem csalod meg anyut?- nézett az apjára reménykedve~ ~Nem fogom, akkor hülye voltam, hogy elhagytam, de rájöttem, hogy nekem mindig is ő lesz az igazi~ ×