Charles:
C:Mia.. kérlek, nyugodj meg. -próbáltam őt megölelni.
M:hogy nyugodjak meg? Az én gyerekem.. Megszültem és itt hagyott.. Inkább én hagytam volna itt őt, mint ő engem.
C:ne mondj ilyet.. Mi lenne velem nélküled? -fogtam meg a kezét.
M:hagyj most inkább
Majd bement a szobába.
Vettem egy nagy levegőt majd lecsúsztam a fal mellett a földre... sírtam és sírtam.. Igaza van.. itt volt a kezünkben és itt hagyott minket.
/2 hónap múlva/
Charles: Letelt az utolsó futam is úgyhogy már 1 hete itthon vagyok.
Ennél rosszabb időszakunk nem is tudom, hogy volt-e Miával.
A bejárónő mindig azt mondta, hogy egyre jobban van,de mikor én hazamentem teljesen visszazuhant és folyamatos veszekedések vagy pont az ellentétje,napokig hallgatás,depresszió,a másik hibáztatása kimondva vagy kimondatlanul..
Röviden ez jellemezte az utóbbi időt,de arra sose gondoltam, hogy a kapcsolatunknak vége lesz..
Sajnos ezzel csak egyedül voltam...
M:te nem is szeretted őt.. nem is szerettél volna gyereket.
C:ez nem igaz. Igenis szerettem őt.. gondolj bele,mi lett volna, ha olyan, mint én.. ha egy nap ő is világbajnok lett volna.. vagy csak egyszerűen annyira szeret valakit, ahogy én téged.
M:te nem is szerettél engem. Csak ő tartott volna össze minket.. és nincs itt..
C:nem csak ő.
M:de.. gondolj már bele hányszor vesztettük el egymást..
C:és? Ő a szerelmünk ajándéka volt.
M:ahha..
C:Mia..
M:Charles ennek így semmi értelme.. hagyjuk inkább békén egymást.. Váljanak külön az útjaink..
Mondta egyhangúan.
M:Luka nélkül semmi értelme...
C:de van értelme -fogtam két kezem köze az arcát majd mélyen a szemébe néztem.
C:az örökké tartó szerelmünk... -csak nézett rám azokkal a könnyes,szép szemeivel, amikbe pár évvel ezelőtt beleszerettem.
Ez a rész most ilyen extrán rövidre sikeredett, mert kellőképpen fel szeretném borzolni a kedélyeket, azzal kapcsolatban, hogy vajon mi lesz Charles és Mia sorsa.😬
Ígérem, hogy holnap már hozom is a folytatást, hogy ne aggódjatok túl sokáig.💕