Charles:
C:mindenkinek vannak hibái..
M:igen igen.
C:de az én kisfiamnak nem lesznek. Ő lesz a tökéletes fiú az egész világon.
M:de csak ha rám üt.
Nevetett.
C:szerintem inkább nézzük tovább a filmet,azzal jobban járunk.
M:na, jó.
Majd csendben néztük a filmet miközben én tovább simogattam Mia pocakját.
/8 hónapos korban/
Mia:sajnos még mindig tart a szezon, úgyhogy nagyon kérdéses hogy Charles itthon lesz-e mikor megszületik a kisfiunk,de reménykedek benne.
Charles nagyon jó szezont fut eddig. Valószínűleg a jó kocsi és a boldogság teszi,mivel nagyon boldog és lelkes hogy lesz egy kisfiunk.
Ma szerencsére itthon van Charles, úgyhogy lementünk sétálni a partra,ettünk vattacukrot majd este fele hazamentünk.
Charles:nagyon jól telt a napunk és már készültünk lefeküdni mikor...
M:Charles..
Hallottam kiabálást a fürdőből. Azonnal odarohantam és megláttam, ahogy Mia a hasát fogja,ül a padlón és körülötte vér van.
C:úristen,mi történt? Kicsim. Kérlek, mondj valamit.
M:elkezdett nagyon fájni a hasam aztán elkezdtem vérezni és lecsúsztam a földre.
C:oké. Gyere -emeltem meg őt.
C:támaszkodj rám és bemegyünk a kórházba.
M:de én nem bírok lemenni.
C:de meg tudod csinálni. Segítek -megpusziltam a homlokát majd óvatosan lementünk a parkolóba.
/fél óra múlva/
Mia:
Doki:anyuka mostantól nagyon kell vigyáznia. Már az utolsó szakaszban van és szerintem egyikünk se akarná, ha koraszülött lenne ez a kis csöppség.
M:nem bizony. Vigyázok magamra és rá is. -tettem a kezem a hasamra. Charles-al kimentünk a kocsihoz,beültünk és csend telepedett közénk.
C:nem lesz semmi baj.
M:kb. azt mondta, hogy veszélyeztetett terhes vagyok,hogy lenne már minden oké?
C:nem vagy az, csak vigyáznod kell magadra.
M:ahhj. Inkább menjünk haza. -hazamentünk,én lefeküdtem az ágyra,Charles pedig tv-t nézett a nappaliban.
M:ugye nagyon egészséges és jó kisfiú leszel, ha majd megszületsz? -körözgettem az ujjammal a hasamon.
M:te leszel majd anya és apa szeme fénye. Apa majd megtanít téged gokartozni, amivel anyát az őrületbe fogja kergetni,mivel nem lesz elég, hogy ő miatta kell aggódnia majd miattad is kell,mert biztos vagyok benne, hogy olyan sikeres és ügyes leszel, mint apa. Ígérem, hogy vigyázok rád. -majd kezemet a hasamra tettem és elszundítottam.
/6 óra múlva/
Mia:mikor felébredtem már javában sötét volt és Charles ott aludt mellettem. Megpusziltam őt majd óvatosan kimentem a konyhába. Megittam egy pohár vizet majd visszafeküdtem.
C:minden oké?
Kérdezte miközben álmos szemeit törölgette.
M:igen. Csak kimentem vízért. Aludj csak vissza. -megcsókoltuk egymást és Charles visszaaludt. Én még egy ideig nem tudtam aludni így a csillagokat néztem az ágyból,de végül én is elaludtam.
/1 héttel később/
Charles:az elmúlt 1 hét durva volt érzelmi szempontból mivel Miát a múltkori eset nagyon megviselte. Azóta mindenre figyel,nagyon óvatosan mozog és én persze mindenben segítek neki.
Szerencsére csak jövő héten lesz futam, úgyhogy most nyugtatgathatom őt.
Mia:Charles már aludt, de én nem bírtam, úgyhogy csak ültem az ágyban. Egész nap fájt a hasam, de így estére már nagyon kezdett görcsölni és a fájások is megkezdődtek.
M:Charles.. Charles.. -ütögettem meg őt.
C:mondd.
M:jön a baba.
C:ahha.
M:mondom, jön a baba. Kelj már fel.
C:hogy mi? Na, ne.. jön a baba?
M:igen,úgyhogy siess.
C:oké. oké
Kikelt az ágyból,felöltözött majd segített nekem is felöltözni és mentünk is a kocsihoz. Nem tudom, hogy mennyire volt normális, de nekem irtózatosan fájt a hasam.. Mintha folyamatosan ütnék. Bementünk a kórházba ahol betoltak egy kórterembe. Jött a doki,megvizsgált majd mondta, hogy pár óra múlva szülni fogok.
M:kicsim én nagyon félek.
C:nyugodj meg,semmi baj nem lesz. Éppen és egészségesen hazamegyünk innen mind a hárman.
M:oké. -szenvedtem abban a pár órában majd jött a doki.
Charles végig velem volt,fogtam a kezét, sőt szerintem még a vérkeringést is elszorítottam benne néha,majd végre hallottam, ahogy felsír a mi kis gyönyörű kisfiunk.
D:gratulálok,kisfiú.
Majd a kezembe adta a kisfiunkat. A baba végig sírt ami természetes.
N:és mi lesz a baba neve?
C:Luka Leclerc.
N:rendben.
Csak néztük a kisfiunkat.
M:olyan kis édes,még így is hogy sír. -Charles is közelhajolt hozzá majd a kisfiunk hirtelen elhallgatott. Meglepődve néztem Charlesra és a dokira.
M:most mi történt? -majd Luka becsukta a szemeit és leejtette a karját a kezemből. Elkezdtem sírni.