Sokszor éreztem magam üresnek életem során. De egyikhez sem hasonlítható az az üresség, ami mostanában nyomasztott. Már harmadik napja éltem Wayne-nel, Jimmel és Toddal együtt, azóta nem találkoztam a többiekkel, csak a lányokkal beszéltem telefonon, de a helyzet ugyanolyan kilátástalan maradt. Kate mondandójából nem sokat tudtam meg Logan miléte felől, viszont Megan káromkodásaiból leszűrtem, hogy nem nagyon beszélnek.
— Egy utolsó gerinctelen patkány! — puffogott Megan, a háttérből pedig Heath mocorgása hallatszódott.
— Ashley, ugye nem fordult meg a fejedben, hogy ezek után adsz annak a csúszómászónak esélyt? — kérdezte Heath.
— Nem tudom, semmit sem tudok, olyan kilátástalan minden — sóhajtottam fel és törökülésbe húztam a lábaimat az ágyon.
— A helyedben már régen lekaptam volna Wayne-t — szólalt meg hirtelen a háttérből Megan, nekem pedig a plafonnál nem állt meg a szemöldököm. Tátott szájjal néztem a mellettem fekvő fiúra, aki majdnem kipukkadt a nevetéstől.
— MEGAN!!! — kiáltottam rá.
— Nem gondoltam volna, hogy valaha ilyen kijelentést fogok tenni, de egyetértek Megannel. Wayne totál beléd van bolondulva, és tegyük hozzá, hogy átkozottul helyes pasi — kuncogott Heath.
Wayne amúgy is nagy önbizalma ettől azonnal a duplájára emelkedett, nekem pedig égett a fejem rendesen. A görög félisten persze totálisan kiélvezte az adott szituációt és kezét a combomra vezette. A keze azonban nem állt meg a combomnál, hanem egyre feljebb és feljebb vándorolt, ami miatt össze kellett szorítani a számat.
— Ne habozz sokat, kapd le azt a szexistent, kislány! Ez az ember minden vágyadat ki tudná elégíteni! — szólt be Megan, mire én már éppen szólásra nyitottam volna a számat, hogy ne legyenek hülyék, mikor Wayne ujjai a hasamnál kezdtek körkörös mozdulatokat leírni és elértek a nadrágom vonalához. Teljesen elvesztettem az eszemet és egy hangos sóhaj hagyta el számat, majd amikor realizálódott bennem, hogy valószínűleg ezt a vonal másik végén is hallották, a fejem rákvörös színben pompázott.
— Minden oké, Ashley? — kíváncsiskodott Heath.
— Persze, miért ne?
— Csak nem akarunk zavarni. Figyelj, tudom, hogy most nagyon magányos vagy és megértjük, hogy ilyenekhez kell folyamodnod, ez egyáltalán nem szégyen... — szónokolt Megan, de nem értettem, mire akart kilyukadni.
— Megan, te mégis mi a fészkes fenéről beszélsz? — szakítottam félbe.
— Az önkielégítés nem szégyen. Ahogyan a pornónézés sem — nyögte ki, én pedig szerettem volna elsüllyedni az ággyal együtt.
— JÉZUSOM, MEGAN!!! — visítottam fel.
— Most mi van? Nő vagy, nők vagyunk, nőből vagyunk, vannak szükségleteink — magyarázta bölcsen.
— Na jó, ez kezd egyre kínosabbá válni... — nyomtam meg a hangszórót, így újra csak én hallottam az érdekesebbnél érdekesebb beszélgetésünket, mert természetesen idáig kihangosítva beszéltünk és Wayne is mindent tökéletesen hallott.
A mellettem fekvő fiú legurult az ágyról és visszafojtott röhögéssel próbálta volna elhagyni a szobáját, mielőtt lebukott volna. Viszont a kereszthuzat keresztülhúzta számításait, és egyenesen rácsapta az ajtót, amihez hatalmasat koppant a feje.
— Bassza meg! — kiáltott fel, és becsukta maga mögött az ajtót.
— Nocsak, nocsak, Ashley Becker, úgy tűnik nincs neked szükséged semmilyen önkielégítésre — hallottam Megan hangján, ahogyan vigyorog és a háttérben Heath is felnevetett.
— Megan! Nem folyamodok még ilyesmikhez!
— Nincs is rá szükséged, hiszen ott van neked a görög félisten!
— Na és, milyen? — kérdezte Heath izgatottan.
— Lányok, úgy érzem, kezd egyre kellemetlenebbé válni ez a beszélgetés — tereltem volna a témát, de hajthatatlanok voltak.
— Ezekről beszélni kell. Nyíltan — mondta újra bölcsen Megan.
— De nem szeretnék erről beszélni.
— Ó, drágám, ha Wayne-nel hancúroznék, lehet én se tudnék mondani semmit se a gyönyörtől — jelentette ki Megan, mire a lányok hangos nevetésben törtek ki.
— Oké, sziasztok lányok, majd beszélünk — kezdtem el búcsúzkodni tőlük, mert a fejem már így is rendesen égett.
— Menj csak, szerelmes galambom — kiáltotta a háttérből Megan, majd Heath nevetve kinyomta a hívást.
Az ágyon ülve próbáltam elképzelni, hogy ez egy tízes skálán mennyire volt kínos, de úgy voltam vele ez minimum 10/15 volt, úgyhogy vállat rántva lementem a fiúkhoz.
A lépcsőn lelépkedve a konyhába vettem az irányt, ahol Jim szorgoskodott. Éppen nagy palacsintasütés közepette zavartam meg, ugyanis a palacsinta a levegőből a földre esett. Jim szitkozódva kezdte felkaparni a kilyukadt palacsintát, majd észrevett engem.
— Szép jó reggelt, gyönyörű Ashley Becker! Milyen vidám, madárcsicsergős reggelre virradtunk, nem? — üdvözölt.
— Neked is jó reggelt, Jim — nevettem fel.
— Csakhogy lefáradtatok, azt hittem már beragadtatok a szobába. Bassza meg! — szitkozódott továbbra is, ugyanis az ártatlan palacsinta újra kiesett a kezéből, amit aztán nagy erővel hajított ki mérgében a kukába.
— Kaját a kukába? — vontam fel a szemöldökömet.
— Ha szeretnéd kiveszem — vigyorgott rám.
— Jim, tudod, hogy mennyi ember éhezik ezen a bolygón? — tártam szét drámaian a kezeimet, mire Jim csak fejcsóválva visszafordult a palacsintatészta kavargatásához.
— Ma reggel mindenki ilyen nagy beszédeket nyom le?
— Miért?
— Todd kiment a kertbe fát ültetni, mert küldött neki a csaja egy videót, ahol kicsi koalák égnek meg és erdők nagy része volt lángokban. Wayne pedig elment futni, mert egészséges életet akar élni. Ja és nem akar enni a palacsintámból — fordult újra felém.
— Todd komolyan fát ültet? — nevettem fel.
— Aha, totál bekattant. De a csaja se normális — hagyta abba a sütést Jim.
— Tényleg, mi a helyzet Julyval? — érdeklődtem.
— Kivel? — ráncolta a homlokát.
— Hagyjuk — legyintettem és a hűtőhöz sétáltam.
— Na és veled mizujs, Ashley? — kíváncsiskodott.
— Őszintén? Soha nem éreztem magam ekkora nyomoréknak — vallottam be Jimnek.
— Ugyan miért?
— Itt élek veletek már mióta, mert nem vagyok képes visszamenni a nyaralóba. Félek visszamenni, félek szembenézni a helyzettel és Logannel. Helyette Wayne-el gabalyodtam össze, amit nem tudok hova tenni. Rendkívül ribanc viselkedés amit képviselek jelenleg.
— Drágám, 19 évesen egy normális nő se jött még velem szembe, és délelőtt 10 órakor palacsintát sütögetek, mint egy 70 éves nagypapa az unokáinak. Szerinted ki itt a nyomorék? — nézett rám kedvesen.
— Ne már — mosolyodtam el.
— Gyere ide — húzott magához és kedvesen átölelt, majd összeborzolta a hajamat. — Ha ez megnyugtat, Wayne 100%, hogy a mai futást nem azért csinálja, hogy nekem imponáljon — röhögött fel.
Jim ölelése közben mindketten élesen szippantottunk a levegőbe, majd egyszerre kaptuk fel a fejünket. A palacsinta odaégett, Jim pedig gyorsan bedobta a mosogatóba. Érdeklődve néztem, hogy mit művel és próbáltam megérteni, mikor Wayne lépett be az ajtón. A tekintetemet azonnal Wayne-re vezettem és teljesen leesett az állam. Zavartan álldogáltam a konyhában, a gyümölcsös tálban kezdtem a gyümölcsöket rendezgetni, mikor Wayne a hűtőt becsukva a konyhapultnak dőlt és rákönyökölve engem nézett. Nem tudtam hová tenni a viselkedését, lányos zavaromban azt se tudtam hová kapjam a fejemet, majd kivettem egy narancsot a tálból. Ami természetesen kiesett a kezemből, ezért lehajoltam, hogy felvegyem, de mikor fel akartam állni bevertem a fejemet a pultba. Az asztalon levő tárgyak szerintem egy métert emelkedhettek a nagy csattanás miatt és a gyümölcsös tálból is kigurultak a narancsok. A sajogó pontot keresve a fejemen egyenesedtem ki és így néztem szembe a fiúkkal. Nos, aznap már másodjára égtem be, de meg se kottyant.
Jim a nevetést visszafojtva a serpenyővel a kezében kezdett hátrálni a konyhából, majd inkább kiment a udvarra. Az ajtó előtt azonban majdnem kipukkadt a nevetéstől. Így hát Wayne-el kettesben maradtunk a konyhában, ami rettentő kínos volt. A hajamat csavargatva próbáltam a fiúra nézni, aki mosolyogva lépkedett lassan felém. Félmeztelen felsőtestén tisztán látszott, hogy pokoli hőség tombolt már délelőtt kint, mert rendesen leizzadt és izzadságcseppek sorakoztak a kidolgozott izmokon. A kis palack vizet, amit szorongatott, a kezére locsolta és megmosta az arcát. A hajába beletúrva elöl a tincsei begöndörödtek a víz és az izzadság miatt, a karjai pedig megfeszültek. Kezdett tényleg megnyílni alattam a padló és éreztem, hogy kezdtem egyre mélyebbre süllyedni. Wayne közeledésétől a pulzusom az egekbe szökött, majd mikor megállt előttem egyre szaporábban vettem a levegőt. Nagyot nyelve fordultam el, ő pedig nevetve fogta az arcomat a tenyerei közé.
— Nagyon beverted a fejedet, szerintem le kéne jegelni — vigyorodott el.
— Nem vagy vicces — fújtattam.
— Mutasd — billentette előre a fejemet és adott egy puszit a fejem búbjára. Lehunytam a szemeimet és hangosan felsóhajtottam. Automatikusan a mellkasára döntöttem a fejemet. Wayne a tenyerét az arcomra vezette, majd óvatosan felemelte az államnál fogva a fejemet. Egyre közelebb kerültünk egymáshoz, az ajkaink már majdnem összeértek, mire csak egy lágy csókot hintett a szám szélére. Ezek után gyorsan eltávolodott és magamra hagyott a kusza gondolataimmal a konyhában.
Csalódottan sütöttem le a szemeimet és erősen kezdtem el szorítani a pult szélét. Az ujjaim már egészen elfehéredtek, az alsó ajkamra erősen ráharaptam. Kifújtam a régóta bent rekedt levegőmet és fejcsóválva indultam el Wayne után az emeletre.
Wayne szobája ajtaját kicsapva mérgesen kopogtattam be a fürdőszobába, ahol hallottam a víz csobogását. Komolyan azt gondolta Wayne, hogy majd velem fog szórakozni?
— Kit keresel? — szólalt meg egy hang a hátam mögül, mire majdnem kiugrott a szívem a mellkasomból. Gyorsan megperdültem a tengelyem körül és indulatosan lépkedtem a fiú felé, akinek a derekán még mindig csak egy nadrág lógott. Egy szempillantás alatt előtte termettem és erősen ráböktem a mellkasára.
— Komolyan Wayne, egyszer biztos, hogy az őrületbe kergetsz! Ma már kétszer égtem be miattad, totálisan megsemmisülve. Nem fogom engedni, hogy ilyen hatással legyél rám! — böktem egyre erőteljesebben az ujjammal izmos és tetovált mellkasára.
— Miért milyen hatással vagyok rád? Nem csináltam semmit — rántotta meg a vállát lazán és huncut csillogásba kezdtek gyönyörű ékkövei.
Nagyot fújtatva dobbantottan egyet és egymásra bámultunk hosszú perceken keresztül.
— Pont erről beszélek! — távolodtam el tőle.
— Nem értelek — húzódott mosolyra a szája, majd ezután magamat is meglepve gyorsan átszeltem a közöttünk levő távolságot. Egy hirtelen ötlettől vezérelve gondolkodás nélkül rátapasztottam a számat telt ajkaira, de Wayne se tétovázott sokáig.
Wayne csókjaitól mindig elindult bennem valami, valami különleges és titokzatos érzés. Nagyon megijesztett, de egyben rettentően élveztem is. Minden érintése felperzselte a bőrömet, majd egy elég szenvedélyes csók után megfogta a pólóm alját és lerántotta rólam. Mosolyogva néztem a fiúra és lehet le kellett volna állítanom, mert veszélyes játékot űztünk, de a fenébe is. Tetszett, hogy ilyen hatással vagyok rá és be kellett látnom, hogy ő is hasonló hatással van rám.
A pólómat eldobva, ami a szoba egyik sarkában landolhatott, Wayne izmos felsőtestébe ütköztem, amin lassan végigsimítottam. Láttam, hogy totálisan kikészítettem ezzel, a nadrágja széléhez érve kicsit elidőztem. Mélyről jövő levegő áramlott ki a tüdejéből, ami kellemesen csiklandozta az arcomat. Hirtelen azonban belemarkolt a combomba és felkapott. A lábaimat a dereka köré kulcsoltam, majd nagy lendülettel kicsapta a fürdőszoba ajtaját. A hideg víz alá érve végigfutott az egész testemben a bizsergés, de Wayne forró csókjaitól felforrtam a hideg víz alatt. Ujjai a hátamon a melltartómhoz kalandoztak, de mielőtt kikapcsolta volna, középső ujját végighúzta a gerincem mentén. Ettől totálisan kikészültem, a fejem a mellkasára csuklott, majd egy rutinos mozdulattal lekapta rólam a csipkés anyagot.
Minden egyes négyzetcentiméteren összeért a testünk, amitől elveszítettem az eszemet. Újabb csókokkal bombázta meg a bőrömet, én pedig kezdtem újra megsemmisülni. A nadrágom vonalához érve kicsit megtorpant, de hamar megszabadított a vékony anyagtól, majd az ő nadrágja is követte az enyémet a zuhanytálca sarkába. Az agyam azonban ekkor megint kapcsolt, hogy lehet be kéne fejezni most már tényleg azt, amit művelünk, de a testem elárult. Vágytam Wayne-re és az érintéseire.
Egymás előtt álltunk, rajtam már csak egy alsónemű volt. Wayne egy kedves mosollyal ajándékozott meg, majd közelebb húzott magához. Az ujjai a kulcscsontomon kezdték el felfedező útjukat, ezt követte a hasam. A pillangóim a gyomromban szerintem feladták a szolgálatot és öngyilkosak lettek, a gyomrom pedig borsó méretűre zsugorodott. Mikor viszont Wayne ujjai már a bugyim vonalán túl vándoroltak, hangos sóhaj hagyta el ajkaimat.
Már egy ruhadarab se takarta el testünket a másik elől, Wayne felkapott, a hátam pedig gyengéden a falhoz csattant.
Körmeimet a hátába mélyesztve kapaszkodtam és zilálva vettem a levegőt. Egy pillanatra elkaptam a fiú pillantását és a kezeim közé zártam az arcát. Mélyen a szemébe néztem és egy lágy csókot hintettem kipirosodott ajkaira.
——————————
15:00, lelkiismeret-furdalások
A mellettem szuszogó fiút figyeltem, ahogyan egyenletesen vette a levegőt, ahogyan emelkedett és süllyedt a mellkasa, ahogyan felhúzta egy picit az orrát álmában. Nem tudtam nem mosolyogni a látványon, azonban egyben rettentő lelkiismeret-furdalás kerített hatalmába. Wayne pólójában és egy alsóneműben ücsörögtem törökülésbe az ágyon, magamra húzva nyakig a takarót. A fiúról a plafonra emeltem tekintetemet, majd hátradőltem a párnák közé. Megdörzsöltem a szemeimet és igyekeztem nem hangosan fészkelődni, de muszáj volt kiszellőztetni a fejemet. Sőt, valamiért készen álltam visszamenni a nyaralóba is. Egyszer úgyis tisztázni kell a dolgokat, jobb most, mint később.
Nem találkoztam egyik fiúval se a házban, Todd lehet elment további csemetéket vásárolni, Jim pedig lehet osztogatta a palacsintáit a szomszédoknak. Kinéztem belőle, viszont nem volt időm ezzel foglalkozni.
És igen. Újra a bulin éreztem magam a fürdőszobában, mikor megláttam Logant és Melissát együtt. A nyaralóhoz visszaérve a torkomban hatalmas gombóc keletkezett és gyomorgörccsel néztem az ajtó irányába. Remegő kézzel helyeztem a kezemet a kilincsre, azonban valaki bentről pont akkor szándékozott kijönni, így kinyílt az ajtó előttem.
Logannel néztem farkasszemet.
A pulzusom az egekben lehetett és az egész testem remegett. Igyekeztem minden erőmet összekaparni, hiszen nem akartam magam gyengének mutatni. Már a sírás határán álltam, mikor Logan vette a bátorságot és megszólalt.
— Beszélnünk kéne — csukta be maga mögött az ajtót, én pedig lesütött szemekkel álldogáltam előtte.
— Nem tudom miről kéne. Világossá tettél mindent a számomra — mondtam ki hangosan a gondolataimat, majd mikor kapcsoltam, hogy ezt tényleg kimondtam, szívem szerint visszaszívtam volna.
— Ash, tudod, hogy semmit se akartam attól a rohadt lotyótól! — kezdett bele és éreztem, hogy ez innentől kezdve csak rosszabb lesz. Belevágtunk a közepébe és nincs visszaút.
— Azért akartál vele szobára menni! — vágtam hozzá.
— Mert becsiccsentett a szerencsétlen és le akartam vakarni magamról, ezért gondoltam, hogy lefektetem aludni — tárta szét a karjait.
— Hirtelen milyen kedves és jólelkű lettél — jegyeztem meg hihetetlenkedve.
— Utána megkerestelek volna téged, de láttam jól elvoltatok Wayne-nel.
— Ne keverd ebbe bele! — szóltam rá indulatosan.
— Persze, miért kéne. Egyáltalán nem játszik szerepet ebben a nevetséges helyzetben. Most is tőle jössz, mert nála vigasztalódtál, de ne keverjük bele — mondta ironikusan.
— Nem nála vigasztalódtam! Nem tehetek róla, hogy érettebb nálad és könnyebben megy vele a beszélgetés — emeltem fel a hangomat, mert nagyon felidegesített.
— Ó, bocsánat. Már el is felejtettem, milyen tökéletes a hős Wayne!
— Erről beszélek — fontam össze a karjaimat.
— Remélem tisztában vagy vele, hogy Wayne se akar tőled mást, csak egy éjszakát. Hidd el, meséltek egy s mást a fiúk róla.
— Mi van? — hüledeztem.
— Nem olyan jámbor, mint aminek mutatja magát. Az ilyen patkányok megjátszák magukat — szónokolt az előttem álló fiú, mire legszívesebben csak lefejeltem volna a rettentő arrogáns szövege miatt.
— Itt akit patkánynak lehetne nevezni, az nem ő! — csattantam fel.
— Mégis miért véded annyira azt a szemetet, hm? — nézett rám összehúzott szemekkel és szerintem a koponyámat is átégette ez a tekintet.
— Semmi közöd hozzá — indultam el mérgesen az ajtó felé, de Logan egy szempillantás alatt előttem termett és nem engedett be.
— Logan, menj el az utamból!
— Csak nem történt valami közöttetek, amíg játszottad a sértődöttet? — tekintete mostanra már egészen megváltozott, tisztán ki tudtam olvasni a hatalmas féltékenységet és megvetést.
— Mint már említettem, semmi közöd sincs hozzá, hogy mit csinálok.
— Gyakorlatilag nem szakítottunk még, úgyhogy rohadtul van közöm ahhoz, hogy a barátnőm kinek az ágyát melegíti — szorította az ujjait a kilincsre és egyre jobban ellenállt a lökdösődésemnek.
— Akkor azt hiszem éppen itt az ideje — gördült le az első könnycsepp. Nagyot nyelve figyeltem a fiút, akinek azonnal leesett, hogy történt közöttünk valami Wayne-nel. Ezek után csalódottságot és egy nagy adag szemrehányást kaptam tőle, majd kitért az utamból és hihetetlenkedve rázta a fejét.
Logan az ellenkező irányba elindult és minden vele szembejövő dolgot felborított, igyekeztem megállítani, de hajthatatlan volt. A nagy zajra a többiek is kijöttek a házból és érdeklődve figyelték, hogy mit művel Logan.
— Logan, kérlek, állj meg! Fejezd be! — ragadtam meg a karját és a könnyeimtől homályos látással próbáltam kivenni, hogy mit csinál.
— Te most komolyan ágyba mentél azzal a fasszal? — fordult felém és szavairól csöpögött a színtiszta gyűlölet. Szíven talált minden egyes szava és úgy éreztem, nem bírom tovább.
— Állj már meg! — kaptam el a fiú tenyerét, de undorodva kirántotta karját a szorításomból. Könyörögve kértem, hogy lassítson, mikor megláttam Wayne-t a kapuban. Logan ekkor háttal állt neki, azonban a bambulásomból kifolyólag hamar levágta a helyzetet. Sírva néztem a kapuban álló fiúra, aki rögtön elindult az irányomba. Logan megfordult, elnevette magát és rögtön Wayne felé igyekezett. A két fiú egymáshoz közel állt meg és szinte köpték a szavakat.
— Mi a szart képzelsz te magadról? — kezdte Logan és megmarkolta Wayne felsőjét. Ekkor Lewis és a fiúk leszűrték, hogy nem lesz jó vége ennek, így a két fiút akarták szétszedni, még mielőtt megverik egymást. — Ezt nevezed te vigasztalásnak? Hogy van egy lány, aki teljesen össze van zavarodva, és kihasználod?
— Nem használtam ki, úgy látszik valamit nagyon félreértessz — válaszolt neki Wayne nyugodt stílusban, amivel Logant az őrületbe kergette.
— Ne okoskodj itt nekem! Kinek képzeled magad? — lökött Logan egyet Wayne-en, aki ekkor már nem tűrt tovább.
— Nem én voltam akkora senkiházi, hogy egy jött-ment ribanccal megcsalom! — bökte oda Wayne Logannek.
— Mit tudsz te erről? Semmit se tudsz!
— Fejezzétek be! — léptem közéjük, viszont a fiúk vad lökdösődésbe kezdtek, és engem is erősen meglöktek. Szerencsére Aaron elkapott és gyorsan félrevezetett, majd próbálták szétszedni őket. — Elég!!! — kiáltottam el magam a sírástól majdnem megfulladva. Megan, Heath és Kate mind mellettem álltak és próbálkoztak a lehetetlennel, hogy lelket öntsenek belém. Wayne és Logan befejezte az erőfitogtatást a felkiáltásomra és felém fordultak.
— Ashley Becker — nézett rám mérhetetlenül nagy csalódással Logan. — Annyit árulj el nekem csak, hogy... lefeküdtél ezzel?
A szívem millió darabkára hullott szét és egy értelmes választ akartam összekaparni, de képtelen voltam. A könnyeimet törölgetve néztem Loganre, aki idegesen várta a válaszomat. A mellkasomba szúró érzés nyilallt és elefántokat megszégyenítő hangokat adtam ki a zokogástól. Levegő után kapkodtam és az elefánt hangokat próbáltam befejezni, mert úgy tűnhettem, mint egy idióta. Mondjuk hasonlított a kinézetem egy idiótára, szóval nem álltam messze a valóságtól.
— Sajnálom — suttogtam hangosan szipogva, mire Logan tekintete teljesen elsötétedett. Lassan elindult az utca felé, azonnal utána eredtem, viszont nem tudtam utolérni.
— Logan, kérlek — zokogtam. — Kérlek, beszéljük meg!
— Soha nem lettem volna képes lefeküdni azzal a kurvával, ahogyan egyik lánnyal sem. Erre te az első szembejövő embernek beadod a derekadat. Gratulálok — fordult meg, de így is folyamatosan hátrált.
— Ez nem igaz! Logan! — futottam a fiú után, aki még utoljára visszafordult és megállt.
— Tudod, talán igazad van, jobb lesz, hogyha szakítunk. Úgy látszik, csak ártunk egymásnak és együtt soha nem leszünk képesek megtalálni a boldogságot. Nem jutott nekünk ebből a lapból — tárta szét a karjait.
— Ne mondd ezt — csóváltam a fejemet a könnyeimet törölgetve.
— Nagyon szeretlek, Ash — fúrta tekintetét az enyémbe, ami még sose hasított ennyire a szívem mélyére.
__________________
🖤
Végre befejeztem ezt a részt és bevallom, ez a rész kifejezetten eseménydús.😅
Azonban innen a történések felgyorsulnak és lassacskán véget ér a nyár, ami azt jelenti, hogy Ashley-éknek haza kell utazni.🥺
Remélem elnyerte a tetszéseteket ez a rész és nagyon várom a kommenteket.☺️
Legyen csodaszép napotok!💕
- Melody
2021.03.05.