Liza:
Felnézve a férfira végig mérem őt.Igaz hogy már házas vagyok de véleményem lehet másokról..
Az idegen igazán jóképű férfi, és a szemei nagyon szépek. Biztos népszerű a lányoknál.
- Nincs hozzászokva a nagy családhoz? - mondja kis gúnnyal a hangjában a tömeg felé bökve fejével.
- Hát nem mondanám.. Árva vagyok.. Így nincs családom. Elszoktam a nagy közösségtő.. - sóhajtva nézem a tájat
- Meg tudom érteni... Ha nem most házasodott volna, elvinném egy sokkal barátságosabb helyre....Magának biztos szeretnie kell az izgalmat, ha ide házasodott...
- Ah.. Hát annyira azért nem szeretem az izgalmat de a túl nagy unalmat sem szeretem. - mondom a férfira pillantva, majd fél szemmel figyelem Christ és Carmelat
- Hát nem tudom... Nem szívesen lennék feleség egy ilyen családban ahol sorra csalják a feleségeket..
- Chris nem olyan.. Bár igaz.. Az unokatestvére zavaró tényező a számunkra
-Ugyan... Ezer és ezer nővel találkozik majd... Gondolod egy modellt vissza fog utasítani?.. - vonja fel szemöldökét mire szúrósan nézek rá.
- De kívánom, hogy úgy legyen. - mosolyodik el kicsit. Szemem forgatva indulok vissza a a terembe de megint megszédülök. Az idegen fog meg hátulról..
- Nincs jól igaz? Hívjak orvost?
- Hát nem tudom.. Talán kéne orvos.. De csak szédülök. Nincs nagy bajom. - nézek szemébe
- Hol van a kedves férjed?.. Nem rajtad kéne tartania a szemét? - az egyik kinti székhez kísér amire leülök.
- De igen.. De most el van foglalva a nyomulós unokatestvérével.. - húzom el szám..
- Ha így folytatja, nem kap nászéjszakát...- elmosolyodik,látom hogy próbálja oldani a hangulatot majd körbe pillant és oda szól pár embernek.
- Valaki hívja már a férjét ide!!.
Leszedem a lábaimról a cipőt.
- Ahj. A lábaim is fájnak.. Még sose volt rajtam magassarkú.
- Pedig nagyon szépek benne a lábaid.. - lesi a mozdulataim, de Chris kifele viharzik, ezért hátrál.Chris néhány emberrel üvöltözik, hogy nem szóltak neki előbb..Amikor meglát, az egész alatta dolgozó, és tartozó ember előtt szinte térden csúszik oda hozzám.. Egész vicces jelenet volt.
- Édesem...Mi történt? Ugye nem tetted le sehova a poharad? Nem tehettek bele semmit..? - teszi fel nekem a kérdéseket.
- Öhm.. Nem. De nem olyan vészes csak párszor megszédültem.
-Mit nem olyan vészes!?..Rosszul vagy?.Valaki azt mondta majd átszédültél a korláton...Hívtuk az orvost..? - kérdi aggódva.
- Ez kissé azért túlzás.. Nem megyünk inkább haza? - nézek rá már kissé nyűgösen..
- De azt hiszem kénytelen vagyok haza vinni, mielőtt még más vinne haza - néz hátra az idegen férfire szúrós szemmel, mint akit meg tudna ölni. Felkap majd vinni kezd ki az épületből. Végre indulunk haza.