Adam szemszög
Mióta felébredtünk be vagyok zsongva, az első alkalom, hogy nyilvánosan megjelenünk együtt, ha ma találkozunk valaki olyannal, akkor hamarosan már mindenki tudni fogja. Egy vígjátékot néztem ki a moziba, ami négykor kezdődik így utána bőven lesz időnk vacsorázni esetleg sétálni egyet a parkban. Ebéd után Grace elment letusolni én pedig ruhát kerestem magamnak. Legalább tíz percig tűnődtem miben menjek, aztán ezt kezdtem gáznak érezni és kiválasztottam egy világoskék inget és egy farmert, amihez egy sima vászoncipőt veszek, kész is. Mikor Grace végzett a tusolással bementem hozzá, és amíg a haját szárította én is lefürödtem. Aztán ki is jöttem, mert nem lett volna kényelmes egyikünknek sem kerülgetni a másikat így kint törölköztem és öltöztem fel. A hajam majd belövöm, ha kijön.
Amíg várakoztam Mike írt így vele kezdtem el beszélgetni, leírtam neki az elmúlt pár napot, az összeköltözést mire már be is jelentkeztek, hogy meglátogatnak minket egyik hétvégén. Jó érzés volt, hogy mindenki így örül, hogy újra együtt vagyunk, jó tudni, hogy szeretik őt és támogatják a kapcsolatunkat.
James és Amy jelenleg épp nyaralnak így vele most nem beszéltem egy ideje, de amint haza érnek neki is elmondok mindent aztán csapunk egy kerti partit és bulizunk egyet együtt.
Telefonomat félre téve sétálgattam egy ideig majd kimentem a nappaliba ahol Ginger héderelt a kanapén. Leültem mellé és simogattam kicsit mire rögtön bekucorodott ölembe.
- Örülsz, hogy együtt a kiscsaládunk ugye? – simogattam fejét mire elégedetten pislogott rám fel – Igen, tudom, nekem is nehéz időszak volt, de a lényeg hogy vége, látom, hogy te is sokkal nyugodtabb vagy, jól érzed magad.
- Azt hiszem mind így vagyunk ezzel most – hallottam meg hangját mire hátra fordultam. Ott állt az ajtóban ragyogó mosollyal az arcán. Gyönyörű volt, haját leengedte, az aljában ott voltak a természetes hullámok, arcát picit sminkelte, de alig észrevehető módon és a ruha, egy vékonypántos, fehér színű, térdig érő ruha volt rajta és egy szintén fehér magas sarkú cipő.
- Hűha, gyönyörű vagy.
- Nos, az első randinak megkell adni a módját, te is jól nézel ki – jött közelebb majd leült mellém és megsimogatta a kutyát - Szóval a kis családunk?
- Igen, én annak tekintem magunkat.
- Én is – simogatta arcom.
- Megyek, rendbe hozom a fejem és utána, ha akarsz, indulhatunk, még ihatunk valahol egy kávét, ha van kedved a film előtt.
- Oké, akkor itt várlak – mosolygott rám szélesen így futólépésben haladtam a fürdőbe. Elővettem a megfelelő fésűt és hajam benedvesítve fésülgettem be a tincseket. Befújtam magam parfümmel majd még megigazgattam az ingem és már indultam is hozzá. A tárcámat és telefonomat zsebre vágtam és a kocsi kulcsot forgatva ujjamon léptem be a nappaliba.
- Mehetünk Szépségem.
- Jól van, jövünk hamarosan Ginger, addig vigyázz a házra cukorfalatom – vakarta meg füle tövét majd táskáját megfogva indult el felém. – Hm, milyen finom az illatod...
- Tetszik?
- Kifejezetten, illik hozzád.
- Ahogy te is – karoltam át mosolyogva mire felkacagott és kinyitotta az ajtót. Az autóhoz lépve kinyitottam neki az ajtót, majd ahogy beszállt én is bepattantam mellé és már indultunk is. Becéloztuk a kávézót a plázától nem messze. Mivel csak kicsit távolabb volt parkoló sétálnunk kell majd így mielőtt kiszálltunk ránéztem. – Izgulsz?
- Fura, de igen. Mintha ezen múlna a kapcsolatunk, első randi, az mindig ilyen stresszes?
- Nem is képzelnéd, mennyire stresszes tud lenni.
- És te, izgulsz?
- Mióta reggel felkeltem be vagyok pörögve, de süljön is el bárhogy ez a mai nap, mindennél jobban szeretlek - fogtam meg a kezét.
- Én is téged – mosolyodott el gyengéden. A kocsiból kiszállva átsétáltam az ő oldalára és miután kinyitottam az ajtót nyújtottam felé a kezem. Kilépve a kocsiból megigazgatta a ruháját majd felsétált a járdára. Én csak figyeltem őt, annyira tökéletes, csinos és szép, okos, kedves, mi többet kívánhatnék még. Utána szaladtam és mellette sétáltam egy ideig majd kezünk többször is összeért.
- Megfoghatom a kezed?
- Ó nem is tudom, első randin ilyet nem szoktam.
- Szóval így játszunk? – nevettem fel.
- Tudod, sosem volt első randim, de millió és egy könyvet olvastam, amiben szó volt róla, és azt hiszem, csak szeretnék egy két dolgot kipróbálni.
- Hát legyen, akkor ez lesz a legtökéletesebb első randi – mondtam mire széles mosollyal arcán bólintott, igazán boldognak tűnt, édes volt. Én a séta közben forgattam a fejem, mert kitaláltam neki valamit és megkellett terveznem. A kávézóhoz érve besétáltunk és leültünk. Ő az ajtónak háttal ült így én jól láttam minden érkezőt és távozót. Mindketten jegeskávét kértünk, így amíg elkészítették én kértem tőle két perc türelmet. Kiszaladtam a két üzlettel távolabb lévő virágoshoz és vettem egy szál rózsát, ha már első randi, legyen tényleg tökéletes. Próbáltam nagyon halkan visszajutni a kávézóba és mögötte megállva csak letettem elé a virágot. Nevetve felnézett rám majd megfogta a virágot és orrához emelte.
- Gyönyörű, köszönöm. Képes voltál elmenni a virágboltba?
- Bárhová képes lennék elmenni, csak boldognak lássalak téged.
- Köszönöm – nézett szemembe majd csak letette a virágot az asztalra. Én leültem vele szemben majd ittam egy kortyot a kávéból.
- És mesélj magadról, mivel töltöd a szabad idődet?
- Ó, elég unalmas lány vagyok.
- Nem hiszem el, nagyon is érdekesnek tűnsz.
- Tényleg? Ezt úgy ránézésre meg tudod mondani?
- Fogjuk rá.
- Na, jó, valójában, nagyon szeretek énekelni és zongorázni, olvasni ennyi kb.
- Tanultad a zenét?
- Nem mondanám, örököltem a tehetséget, az édesanyám és a nagymamám is énekeltek.
- Egyszer remélem én is hallhatom.
- Egyszer, de ez abszolút nem első randis program – nevette el magát.
- Persze megértem.
- És te mit szeretsz csinálni?
- Különösebb hobbim nincs, ha ráérek, olvasok, ha van kivel, kirándulok, szeretek a szabadban lenni, egyszer esetleg túrázhatnánk egyet együtt.
- Benne vagyok, jól hangzik. Mondd csak, szereted a munkád?
- Igen, imádom, és úgy érzem jól is csinálom, a diákok között vannak, akik megnehezítik a dolgom, de sokkal több normális van így megéri az a kis kínlódás.
- Elhiszem, manapság a tinik borzalmasak tudnak lenni.
- Nekem mondod – nevettem el magam mire elmosolyodott, néhány percig csak néztük egymást majd lehajtotta fejét és inni kezdte a kávéját.
- Különben mit nézünk meg a moziban?
- Meglepetés, de remélem, szeretsz nevetni, mert vígjáték lesz.
- Imádok nevetni.
- Ez az, nincs is szebb, mint mikor egy gyönyörű nő szívből kacag.
- Akkor velem szerencséd van.
- Grace, nagyon tolakodó kérés lenne részemről, ha most elkérném a telefonszámod?- kérdeztem mire hangos nevetésben tört ki.
- Ne haragudj, nem bírtam tovább – kacarászott.
- Semmi baj – vigyorogtam majd végig simítottam kezén – Én sem, ennyit engedj meg.
- Ennyi talán belefér – kacsintott majd az órájára nézett – Lassan indulnunk kellene, különben lekéssük a filmet.
- Igazad van, igyuk meg gyorsan és indulhatunk.
Tetszett neki ez a játék. Miután megittuk a kávét a rózsát megfogva indult el, a kezét még mindig nem foghattam meg, így maradt az, hogy néha végig simítottam a hátán. A mozihoz érve megvettem a jegyeket és miután beszereztük a kötelező popcornt leültünk a teremben. Ott már nem nagyon beszélgettünk, leginkább csak egy két szót váltottunk.
A film alatt néha inkább őt néztem, nagyobb élmény volt hallgatni a kacagását, mint a filmen nevetni. A vége felé már felém hajolt így én is úgy helyezkedtem, hogy nekem tudjon dőlni. A kezét a combján pihentette így mikor nekem támaszkodott cirógatni kezdtem kézfejét mire másik kezét enyémre csúsztatta és viszonozta.
A film végén csillogó szemekkel nézett rám.
- Az első mozi élményem veled.
- De nem az utolsó, tetszett a film?
- Igen, szuper volt, szeretem az olyan filmeket, amin végig tudok nevetni, ebben nagyon jó poénok voltak, egész színvonalasak ráadásul. Az nem mindig tud vicces lenni, amikor minden ízléstelenséget és csúnyabeszédet próbálnak eladni vígjátékként.
- Igen, az taszító tud lenn, de nagyon örülök, hogy ez tetszett, nekem is bejött amúgy.
- És most? Mivel készültél még?
- Ez nem is volt elég?
- Attól függ.
- Mitől?
- Szeretnél második randit?
- Persze, hogy szeretnék.
- Akkor lekell nyűgöznöd.
- Hm, akkor természetesen még koránt sincs vége a randinak, mit szólnál egy finom vacsorához?
- Választhatok helyet?
- Ez egy beugratós kérdés?
- Nem, hisz honnan tudhatnád mit szeretek.
- Az is igaz, még jó, hogy nem foglaltam asztalt – mondtam mire elnevette magát. Örülök, hogy ilyen jókat derül rajtam.
- Együnk hamburgert.
- Komolyan? Hát jó, ahogy szeretnéd, de a ruhádnak nem lesz baja?
- Tudok enni úgy, hogy ne legyen – kacsintott.
- Te tudod, irány akkor keressünk hamburgerest.
- Oké – ugrott fel boldogan a székből. A kijárat felé haladva derekára csúsztattam kezem majd kiérve az épületből rám nézett.
- Jól érzed magad?
- Igen – bólintott – Szórakoztató vagy és kedves.
- Esetleg kiérdemeltem már azt, hogy megfoghassam a kezed?
- Esetleg – nézett rám kacéran mire elhúztam derekáról a kezem és kezéhez értem – Ez jó érzés. Biztonságban érzem magam melletted.
- Ennek nagyon örülök, nem is hagynám senkinek sem, hogy bántson téged.
- Tudom – nézett rám majd megszorította kezem. Ahogy haladtunk kézen fogva csak nézelődött, most nem beszélgettünk, nagyon célirányosan haladt így csak tartottam vele a tempót, egészen addig, míg megtorpant. Akkor felnéztem és Annie állt velünk szemben. Egyenesen az összekulcsolt kezeinket bámulta majd lassan felnézett ránk.
- Ez gyors volt – mosolyodott el gúnyosan.
- Semmi közöd hozzá – mondtam egyszerűen.
- Nem is értem, hogy nem szégyelled magad, hogy ráhajtasz egy diákodra, hol van az erkölcsi érzéked Adam és te Grace, néhány napja még azt hangoztattad, hogy Adam a tanárod, még a feltételezés is sértett, hogy tetszel neki.
- Annie, azt egy szóval sem mondtam, hogy később is problémám lenne ezzel. Már nem a tanárom, ezáltal neki sem kell szégyellnie semmit. Felnőtt emberek vagyunk, vonzódunk egymáshoz, nincs ebben semmi botrányos.
- Majd meglátjuk, mit szólnak az iskolában.
- Mert hogy?- kérdezte Grace miközben elengedte a kezem és közelebb sétált hozzá.
- Tudniuk kell, hogy milyen tanár Adam, ezzel az erővel szeptemberben is levadászhat magának valakit.
- Hm... értem, bár valószínűleg nehezen tenné, ha a barátnője is ott lenne, nem igaz?
- Barátnője?
- Igen, én.
- Mit keresnél te az iskolában?
- Ó nem hallottad? Felajánlották, hogy legyek Hugh asszisztense a zeneórákon és fakultációkon. Szóval két hónap múlva kollégák leszünk, hát nem szuper?
- Csak viccelsz, ez nevetséges – akadt ki Annie.
- Nem az, tényleg így van – mentem oda én is és átkaroltam Gracet - És különben is, Grace nem csak egy játék nekem, és rajta kívül nincs is szükségem senkire, gondolhatsz, amit akarsz, jelenthetsz, amit akarsz, akinek akarsz, Grace már nem diák, egy gyönyörű, okos felnőtt nő, miért ne kedvelhettem volna meg? És én miért ne tetszhetnék neki...
- Annie, azt hiszem elég időt pazaroltál el ránk, most és az elmúlt hónapokat is figyelembe véve, most már ideje lenne találni valakit vagy valami hobbit, ami lefoglal, nem?
- Én tökéletesen el vagyok így, köszönöm.
- Ez szomorú, de segíteni nem tudunk rajta, további szép estét. Menjünk Adam.
- Rendben – mondtam majd kikerültük.
- Itt még nincs vége Grace – szólt utánunk mire Grace megtorpant és visszasétált, kicsit megijedtem tőle, ahogy megállt Annie előtt.
- Oké Annie, tájékoztatlak, hogy Adam és én komolyan gondoljuk ezt az egészet, több van köztünk, mint egy két randi, vagy akár szex, együtt tervezzük a jövőt. Amennyiben rossz hírét kelted feljelentünk hitelrontásért és becsületsértésért. Jelenteni őt nem tudod, sem erkölcsi, etikai értelemben nem követett el bűncselekményt, egy törvény sem tiltja vagy bünteti azt, ha egy végzett diák és a volt tanára egymásba szeretnek és kapcsolatot kezdenek. Azonkívül, ha bármilyen pletykát meghallok, ha bármilyen kárt okozol nekünk, ha csak szimplán megpróbálsz áskálódni, esküszöm, megkeserítem az életed és azt is megbánod, hogy megszülettél, nem még azt, hogy belém kötöttél. Érthető voltam te elmebeteg lotyó?
- Nem beszélhetsz így velem?
- Te sem vagy már a tanárom és tudod, rohadtul elegem van abból, hogy megmondják, mit lehet és mit nem. Egyenrangú felek vagyunk, ha te fenyegetsz, én is fenyegethetlek, ennyire egyszerű. Még egyszer kérdezem, megértetted? Leszállsz rólunk? – nézett Annievel farkasszemet mire az rám pillantott, de én nem reagáltam csak tisztes távolságból figyeltem őket.
- Megértettem.
- Remek, akkor kellemes nyarat neked – mosolygott Grace bájosan majd sarkon fordult és hozzám sétált.
- Jesszus, ez nagyon beindított – húztam magamhoz – Alig várom, hogy otthon legyünk.
- Tényleg, hm, elkell, keserítselek, az első randin maximum haza kísérhetsz.
- Ó nem, biztos olvastál te olyat is ahol csók csattant el az ajtóba érve.
- Na, jó, egye fene – nevette el magát.
Miután kijelentette, hogy a parkban akar enni a hamburgeres kocsinál nem tehettem mást, az egyik padra leülve fogyasztottuk el a vacsoránkat. Ő evett és nevetett én meg szenvedtem, szóval egyértelmű hogy rajtam nevetett. Én egyszerűen nem tudtam úgy megfogni, hogy ne csússzon szét így csöpögött, potyogott csak a számba alig került.
- Tudod, nem illik kinevetni a randi partnert az első randin, rossz benyomást kelthet.
- Igazán? Ó, ezt nem tudtam, bocsánat – mosolygott rám csillogó szemekkel majd felállt és végig nézett magán. – Látod, megmondtam, hogy tudok úgy enni, hogy ne hagyjon a ruhán nyomot.
- Oké, de hogy csináltad ezt?
- Gyerekkoromban, mikor apalánya napot tartottunk, sokszor ettünk apával ilyen kajákat. Anya mindig csinosan felöltöztetett és lelkünkre kötötte, hogy ne együnk gyorskaját az utcán, mert nyomot hagy, de ha egy gyereknek és az apjának valamire azt mondod nem szabad biztos, hogy már csak azért is azt csinálják így apával mindig rendkívül figyeltünk arra, hogy ne együk le magunkat és megragadt.
- Apád menő fater lehetett.
- A legjobb volt – bámult a távolba majd elmosolyodott és sóhajtott. – Bocsánat, mindjárt jövök, hozok neked szalvétát – mondta, de én elkaptam kezét és felálltam.
- Hé, Grace... - próbáltam szemébe nézni, de nem jött össze – Gracie, egyetlenem, nem kell elrejtened a könnyeidet – simogattam arcát mire vett egy nagy levegőt, de az elég szaggatottra sikerült így haját hátra simítva húztam magamhoz.
- Ne haragudj, elszúrom az első igazi randinkat.
- Ugyan már minden első randin sír valaki – mondtam mire kínjában elnevette magát.
- Idióta.
- A te idiótád – simogattam arcát mire aprót bólintott. Ahogy szemembe nézett nem tudtam tovább várni. - És most megcsókollak, mert bár ez csak az első randink volt, tudom, hogy veled fogom leélni az életem.
- Azt majd a csók után eldöntöm – suttogta.
- Ó, akkor mindent bele kell adnom – karoltam át derekát mire kezeit karomra csúsztatta – Szeretlek Grace – súgtam már ajkai közé majd gyengéden megcsókoltam. Ahogy viszonozta éreztem, hogy egész teste remeg, ő épp úgy vágyott már erre, mint én, a derekamat átölelve simogatta hátam majd elhúzódott és átölelve nyakam csókolt meg ezúttal ő, szenvedélyesen.
- Veled egy élet is kevés szerelmem – nézett utána szemembe mire csak néztem őt. Ilyen szépet még sem tőle, sem mástól nem hallottam. Csak bámultam szemeit és próbáltam összerakni fejben egy értelmes mondatot, de az sehogy nem akart összejönni, tudtam mit kellene, de nem ment, összeszorult a torkom és a szívem már turbó üzemmódban működött így is. Csak magamhoz öleltem, szorosan, és hajába túrva lehunytam szemem – Menjünk haza.
- Rendben – bólogattam majd kezét megfogva sétáltunk vissza az autóhoz. Egészen hazáig fogta a kezem vagy a tarkóm simogatta, és ahogy haza érve beléptünk a házba ledobta a táskáját és cipőjét és az ajtóhoz nyomva csókolt meg. Még sosem tapasztaltam ezt tőle, így egészen megilletődtem egy pillanatra majd sodródtam az árral és fordítva a helyzetünkön szorítottam az ajtóhoz.
- Nem úgy volt, hogy első randin max csók lehet?
- Meggondoltam magam, ha már úgyis veled élem le az életem, mi értelme várni, nem igaz?
- Egyet kell értsek veled. Menj előre, adok Gingernek enni és már is a hálóban vagyok.
- Ne várakoztass sokáig.
- Ó eszemben sincs – ráztam fejem mire mosolyogva elsétált. Én a konyhába szaladtam és a tálat teletöltve és a vízét kicserélve elláttam Ginniet majd elkezdtem kigombolni az ingem és a nadrágom. A hálóba már ruha nélkül, egy alsónadrágban léptem be, ahogy ő is egy száll semmiben ült az ágyon, mindössze egy párna takarta a testét, amitől azonban gyorsan megszabadítottam - Tudod, nagyon izgató volt, ahogy elintézted Anniet.
- Tetszett?
- Eszméletlenül, legszívesebben ott letepertelek volna – mosolyogtam mire ölembe ült és átkarolta nyakam.
- Elegem van abból, hogy valami vagy valaki mindig közénk áll, mostantól nem fogom hagyni, hogy ez megtörténjen.
- Támogatom az ötletet – simítottam végig gerince vonalán majd bedobtam a párnák közé. csak felnevetett, majd ahogy rávetettem magam és megcsókoltam a nevetés sokkal inkább átment nyögésekbe és sóhajokba. Imádom, hogy ezt én váltom ki belőle. Imádom, hogy az enyém lett, és én az övé vagyok. Nem is tudom, hogy lehetnék ennél boldogabb.