Nehéz

31.

Adam szemszög

Már elmúlt negyed hat is mikor a konyhába mentem inni egy újabb pohár vizet, hátha azzal gyorsabban telik az idő és érkezik meg Grace. Én már összepakoltam mindent, csak ő hiányzik, hogy indulhassunk.

Mikor az órára pillantva láttam, hogy fél hat egy pillanatra eltűnődtem majd megnéztem telefonom. Alapvetően nem jellemző rá, hogy késsen, ha egyszer elő is fordult írt, hogy késve érkezik, de most semmi. Egy tizedmásodperc alatt minden rossz megfordult a fejemben. Mi van, ha balesete volt, ha karambolozott? És ha komolyabban megsérült és épp az életéért küzd?

Épp nyomni készültem a hívásra mikor csörögni kezdett telefonom, Peter nevét jelezte ki. Csak ezt ne...

- Peter – vettem fel.

- Adam ülj kocsiba és gyere a rahway-i kórházba. Mi is úton vagyunk.

- Miről beszélsz Peter?- nyeltem nagyot.

- Néhány perce hívtak, Gracet az iskola parkolójából szállították be a kórházba, nekem sem mondtak egyelőre többet, csak hogy menjek. Tudsz vezetni vagy beugorjak érted?

- Kérlek, gyere, kint várlak.

- Öt perc és ott vagyok – hallottam távoli hangját majd megszakadt a vonal. Magamhoz vettem telefonom és tárcám, majd a kulcsomat felkapva már indultam is az előszobába, felkaptam a cipőm és kabátom majd kirontottam az ajtón. Ahogy a hirtelen hűvös levegő megcsapott megtántorodtam. Teljesen begőzölt az agyam, nem tudtam mit gondoljak, forgott az egész világ körülöttem így csak leültem a lépcsőre és lehajtva fejem kezeimbe temettem arcom. Ha valami komoly baja történt azt nem tudom, hogy bírom ki, ha elvesztem őt, megbolondulok. Mi a franc történhetett? Rosszul lett a parkolóban? De hát olyan jól volt napközben.

- Adam – hallottam meg Peter hangját mire felpattantam és megláttam, ahogy int. Szinte repültem az autóig, beugrottam hátulra és már indult is.

- Sziasztok – köszöntem, mert közben Lisa is feltűnt az anyósülésen – Mi történt?

- Nem tudunk konkrétat, telefonon nem adtak semmilyen információt. Csak annyit hogy az iskola parkolójába hívták ki a mentőt és onnan szállították be eszméletlen állapotban - mondta Lisa mire csak bólogattam majd kezeim tördelve hátrahajtottam a fejem – Adam, nyugi, Grace erős lány.

- Tudom, tudom, csak épp, ha baja esett azt sosem bocsájtom meg magamnak.

- Miről beszélsz?

- Megkellett volna várnom.

- De úgy volt, hogy hazajön még az indulásotok előtt, nem?

- De igen, hazavihettem volna.

- Adam, Grace is kocsival volt, tudod, hogy ennek nincs értelme. Ne okold magad valamiért, amiről még nem tudunk semmit – mondta határozottan mire az ablaknak támasztottam fejem. Grace... csak ne legyen semmi komoly bajod...

Mikor Peter bekanyarodott a kórházhoz és leparkolt szinte egyszerre szálltunk ki.

- Ez egy kis kórház, nem lehet komoly baja ugye? Akkor nem ide hozták volna.

- Minden rendben lesz Adam, nyugi- veregette meg hátam majd indultunk is be a fő portán megkérdeztük hová kell mennünk majd mikor elmondták, hogy Grace a negyedik emeleten van egyből oda indultunk. A liftből kiszállva a szemben lévő nővérpulthoz mentünk – Grace Wilson hozzátartozói vagyunk. Nem rég hívtak fel, hogy beszállították ide.

- Jó napot, Peter Jones?

- Igen én vagyok. Grace az unokahúgom és én vagyok a gyámja

- Rendben, máris hívom a doktor urat, ő mindent el tud mondani.