Grace szemszög
Mikor az ajtómhoz értem és elfordítottam a kulcsot lehunytam a szemem. Egy percig csak álltam ott majd nagy levegőt véve kinyitottam azt. Ott állt előttem és csak nézett, nem tett egy lépést sem. Végig mért újra és újra majd lehunyta szemét.
- Minden rendben ugye, elítélték?
- Megkapta az ítéletet, igen. Aminek nem mindenki örül.
- Gondolom ő az egyik, a következő pár évet a rácsok mögött töltheti.
- Nem egészen. Kértem a bírónőt hogy enyhítse a büntetését.
- Mit csináltál?
- Mintha csak Peter arcát látnám. Kérdezd meg őt...
- Nem Grace, én tőled akarom hallani. Mennyit kapott?
- Épp eleget ahhoz, hogy megtanulja értékelni az életét. Annyit, ami alatt segítséggel felkészülhet egy normális életre.
- Két év Grace – vágtatott felém Peter – Abból egy év nyaralás egy szanatóriumban, szuper, miközben te undorodsz miatta tőlünk és rettegsz, ha a közeledben vagyunk – mondta Peter már már kiabálva.
- Állj le. Téged erőszakolt meg vagy engem? Neked kell túllépni vagy nekem? Ha rajtad múlik, már nem élne, de ez nem így működik, az életben nem minden fekete vagy fehér, és én úgy döntöttem, hogy megadom neki az esélyt arra, hogy megjavulhasson, szakemberek segítségével. Csak fogadjátok el a döntésemet.
- Állj, magyarázzátok ezt el nekem – kezdte Adam.
- Az én hugicám, a te életed szerelme úgy döntött, hogy esélyt ad Jacknek és nem akarja tönkretenni az életét, ezért arra kérte a bírónőt, hogy enyhítse, Jack büntetését amennyire csak lehet, mert ő hisz abban, hogy megjavulhat, és normális életet élhet. – hadart Peter mire Adam hol őt, hol engem nézett – Ja, igen, az persze mindegy hogy minket nem tud elviselni maga körül, minket, akik mindennél jobban szeretjük, hogy retteg tőlünk, az teljesen mindegy, majd lesz valahogy, ugye Grace? A lényeg, hogy Jack normális életet élhessen egy nap, ha minden kedvez neki, akkor akár már egy év múlva – mondta ugyanúgy kiborulva. Adam csak nézett engem, és nem is tudom, talán csalódottságot láttam a tekintetében.
- Fiúk, szerintem ez Gracenek sem volt könnyű, ne viselkedjetek ennyire hülyén – állt meg mellettem Lisa – Nem tudjátok, mi jár a fejében, mit érez, min megy keresztül. Az hogy ennyire erős volt és még ilyen helyzetben is próbált Jack jövőjére is gondolni nagyon sok erőre vall. Nektek támogatnotok kellene őt, nem is értelek titeket...
- Nem kell támogatnom a hülyeséget, a naivitást, a hibákat...
- Drágám a sértettség beszél belőled, de próbálj azon túl látni, Gracenek most a támogatásotokra van szüksége.
- Tudod mit Lisa, gondoljanak, amit akarnak, és csináljanak, amit akarnak. Nem kell helyeselni a döntéseimet, de arra nem vagyok kíváncsi, hogy vonják kétségbe őket. Ha csak ennyit tudtok, akkor békén lehet hagyni – mndtam miközben besétáltam a szobámba. Nem néztem az ajtó felé, csak hallottam, ahogy Peter és Lisa elmennek, majd csapódik a háló ajtaja.
- Grace – lépett elém Adam – Ez az egész nem csak neked okozott fájdalmat. Fogalmad sincs, mi mit érzünk. Lisának könnyebb, őt nem utasítod el, nem rettegsz tőle, megölelhet, melletted lehet, de mi, akik szintén mindennél jobban szeretünk, el vagyunk lökve, és tudom, hogy az a legfontosabb, hogy te meggyógyulj, de néha nem ártana arra is gondolnod, hogy Peter mit él át vagy én.
- Talán hiba volt belém szeretned, én megmondtam, egy nap, talán akaratomon kívül, de fájdalmat okozok neked.
- Ne beszélj butaságokat.
- Ez nem az. Hisz ez történik.
- De ez nem a te hibád, ez Jack miatt történt így, nem te okozod nekem a fájdalmat, hanem ő, és emiatt nem szívlelem és szeretném, ha megkapná a büntetést, ami jár neki. És az nem ez az egy vagy két év kis nyaralás... - guggolt le elém – Megértelek valahol, mert ismerlek és tudom, hogy nem akarsz rosszat senkinek, mert egy angyal vagy, aki segíteni akar mindenkin, de van, amikor csak el kell fogadnunk bizonyos dolgokat. Szerintünk most ez a helyzet, de mi nem feltétlenül úgy gondolkodunk, mint te és ezért ne haragudj se rám se Peterre – mondta azon a megnyugtató, duruzsolással a hangjában. Megkapaszkodott a fotelban majd lassan, óvatosan, hozzáért a lábamhoz mire szívem turbó üzemmódra kapcsolva vágtatott mellkasomban. Egyre gyorsabban vettem a levegőt és próbáltam tartani magam, lábamat megmozdítva elértem, hogy rám nézzen és el is húzta a kezét arcomat látva. – Nem kell félned, ne haragudj...
- Nem haragszom Adam, ne butáskodj, te vagy az utolsó ember, akire haragudnék egy ilyen miatt, csak nem megy, még nem, te ne haragudj.
- Megértem, de hiszek abban, hogy menni fog, nem adom fel.
- Tudom – néztem szemébe – Elolvastam a leveled.
- Ennek nagyon örülök, reméltem, hogy így lesz. Én hiszek benne, és te?
- Én benned hiszek – mondtam halkan – És igen, abban is, hogy hozzád tartozom, még ha folyamatos nehézségekbe is ütközünk, valahogy csak megoldódnak.
- Szeretlek, Grace.
- Én is szeretlek téged.
- Olyan jó ezt hallani, hiányzott, hogy ezt mondod, hiányzol, fura hogy nem látlak mindennap az iskolában, hogy nem nézünk cinkosan össze, és hogy nem jelensz meg váratlanul nálam az este.
- Féltem mi lesz, ha holnap találkozunk az előadáson, aztán Lisa mondta, hogy lehet, el sem jössz és akkor fájt a legjobban, hogy bár rettegtem az egésztől, abban a pillanatban attól jobban féltem, hogy nem láthatlak, még ha csak egy percre is...
- Ott leszek, biztosan elmegyek, látni akarlak téged a színpadon.
- Az jó, örülök – néztem rá – Te hogy vagy?
- Próbálom a normális mederben élni az életem, futni és edzeni járok, sokat olvasok, hirtelen sok szabadidőm lett. Apámmal már háromszor találkoztam.
- Tényleg? Ennek nagyon örülök, nem is tudod milyen jó ezt hallani. Hogy van?
- Kicsit lefogyott, de jól van, állítása szerint, így nem aggódom. Anya érdeklődött felőled, elmondtam neki, hogy ideiglenesen New Yorkba költöztél, így ne lepődj meg, ha keresni fog. Persze ha nem akarod, szólj, és majd leépítem.
- Nem, dehogy, szeretem anyukádat és jó vele beszélgetni, nem kell leépíteni, szívesen találkozom vele.
- Legalább van olyan személy, akivel szívesen találkozol.
- Ne csináld ezt, kérlek, úgy mondod ezt, mintha én élvezném, hogy nem lehetek azzal, akit mindennél jobban szeretek. Pont azért teszem ezt, hogy ez megváltozzon.
- Tudom, bocsánat. Jobb, ha megyek, holnap nagy napod lesz, hagyom, hogy pihenj.
- Köszönöm Adam, azt is, hogy maradtál picit és nem rohantál úgy el, mint Peter.
- Nem kell köszönnöd, legalább az illatod érezhetem, ha nem is érinthetlek meg. Holnap a suliban találkozunk – állt fel.
- Igen – követtem mozdulatait majd az ajtóig kísértem. Mikor megállt velem szemben elmosolyodott – Tudom, mire gondolsz, és bárcsak megtehetném, én is vágyom rá.
- Igazán? – hajolt közelebb az ajtókeretnek támaszkodva így már majdnem összeért mellkasunk – Tudod, fura így állni előtted.
- Hogy érted ezt?
- Azelőtt az első dolgom az volt, hogy megérintelek, simogatlak, magamhoz húzlak, amint a közeledbe kerültem, most pedig csak állok és vágyakozom – mondta már szinte suttogva a végét.
- Igen, ilyen értelemben nekem is fura. Mintha csak decemberben lennénk, mikor elvágódtam a felhajtódon és te ápolgattál, befeküdtél mellém, de tartottad a távolságot, ugyan nem volt túl sok köztünk, de akkor is így néztél rám.
- Ó igen, akkor, ott, sokszor eszembe jutott, mi lenne, ha megcsókolnálak, de azt hiszem jól döntöttem, hogy nem tettem. Mert sokkal különlegesebb lett szilveszterkor. Ahogy most is eszembe jut, hogy csak magamhoz vonlak és megteszem, de nem, nem fogom, mert tudom, hogy mikor meggyógyulsz, és már nem fogsz félni, rettegni az érintésemtől, akkor lesz az igazán tökéletes, ahogy az első csókunk is – mosolyodott el és ezt látva dobbant egy nagyot a szívem.
- Menj most, kérlek, ne kínozzuk magunkat. Holnap látjuk egymást.
- Maradsz majd hétvégére is?
- Nem, holnap rögtön az előadás után haza megyek New Yorkba.
- Haza...
- Tudod, hogy értem.
- Remélem, hogy tudom. Vigyázz magadra és jó éjt.
- Jó éjt Adam – bólintottam és mikor elindult csak figyeltem őt. Mikor lement a lépcsőn sóhajtottam és oldalra fordulva láttam, hogy Peter és Lisa a háló ajtón kidugva fejüket figyelnek – Komolyan? Végig hallgatóztatok?
- Bocsánat – ugrott ki Lisa majd oda futott hozzám – Nagyon szomorú, mégis jó látni mennyire szeretitek egymást, és tudni, hogy így kitart melletted.
- Igen, nekem is jó.
- Hiányzik ugye?
- Fogalmad sincs mennyire.
- Veled maradjak egy kicsit?
- Megtennéd?
- Persze, menjünk be – karolta át vállam.
Adam szemszög
Haza érve csak ledobtam magam a kanapéra és a plafont bámultam. Folyamatosan őt láttam magam előtt, ahogy rám néz, a tekintete, ó igen, vágyott rám, ez egyértelmű volt, de mellette, ha csak egy picit is közelebb hajoltam már megrezzent, még ha ő ezt nem is vette észre. De türelmes leszek, kivárom, mert megéri, mindennél többet ér nekem a szerelme. A telefonomat elővéve Jamest hívtam, vele olyan könnyen tudok az ilyen témákról beszélni. Mike kevésbé romantikus típus, vele a lazább témákról beszélgetek szívesen, nem tudna sok okosat mondani ezzel a helyzettel kapcsolatban.
Nehezen ment az elalvás, talán túl nagy érzelmi löketet kaptam ma Gracetől, csak rá tudtam gondolni és azokra, amiket mondott kettőnkről, az érzéseiről. A párna sarkával játszva elmosolyodtam, be sem kell hunynom a szemem akkor is az ő arca rémlik fel előttem rögtön. Hugh szerint valami szuper lesz a holnapi eladásuk Jeremyvel, alig várom, valamiért én is jót sejtek. Kell egy jó élmény, mostanában nem szóltak a napjaim másról, mint dühöngés, és szenvedés, Annie elől menekülés. Látni sem bírom azt a nőt, már csak a gondolatától is rosszul vagyok.
Kiöltöztem.
A fehér ingemre felhúztam a sötétkék zakómat és megigazgattam a gallérját miután a felső két gombot sikeresen kibújtattam a lukból, egy kis lazaság nem árt, ez nem egy olyan szigorú esemény azért. A kocsi kulcsomat és telefonomat magamhoz vettem és elindultam a suliba. Ott már szépen gyülekeztek az autók, sokan leszünk, de szerencsére még találtam parkolót. Az előadó terembe besétálva előre mentem, Hugh azt mondta, hogy az első sorokban foglal nekem egy helyet így ott keresgéltem, és való igaz, ott volt egy lap a nevemmel, mellette még kettő, Peter és Lisa nevével. Ez biztosan Grace kérése volt.
Leülve órámra pillantottam. Hatkor kezdődik az előadás, még van addig húsz perc. Úgy emlékszem Grace és Jeremy a negyedik, így még biztosan javában készülődnek, illetve Grace a vége felé fog még színpadra állni a szólójával. Annyira izgatott vagyok miatta, bár tudom, hogy tökéletes lesz.
- Szia, Adam – huppant le mellém Annie.
- Ha nem tűnt volna fel ez a két hely foglalt, így kérlek, menj innen.
- Csak köszönni akartam, mostanában nem igazán láttalak, mintha bujkálnál előlem.
- Én inkább úgy fogalmaznék, hogy szándékosan kerüllek. Nem vagyok rád kíváncsi.
- Na, miért? Mi van veled mostanában, csak nem szakítottatok életed szerelmével?
- Miből gondolod ezt?
- Hát, péntekente nem rohansz el, sem máskor, nem mosolyogsz, kifejezetten magad alatt vagy, eltűnt a csillogás a szép szemeidből.
- Még ha igazad is lenne, neked akkor sem lenne esélyed még egy kávéra sem a tanáriban.
- Au, ez fájt – vigyorgott – Nem félek, meggondolod még magad és az én ágyamban fogsz kikötni.
- Addig állj fél lábon – néztem rá.
- Elnézést kisasszony, ha jól gondolom, a helyemen ül – állt be elé Lisa.
- Elképzelhető – nézett fel rá Annie.
- Akkor felállna? Szeretnénk leülni - szólalt meg Peter is – Még ma, ha lehet.
- Jól van na, megyek, de veled még nem végeztem – kacsintott rám majd felállt és elsétált.
- Sziasztok - sóhajtottam.
- Annie, ha jól sejtem – nézett rám Lisa, igen, elég sokat beszéltem vele erről a viperáról.
- Igen. Grace merre?
- A színpad mögött Jeremyvel, várják a kezdést.
- Milyen?
- Gyönyörű, biztosan csodálatos lesz az előadásuk. Jeremyre bíztam, hogy nyugtassa le.
- Izgul?
- Az nem kifejezés, csoda, hogy még egyben van a keze annyit tördelte az elmúlt egy órában – nevette el magát Peter.
- Annyira várom már.
- Te jól vagy?
- A tegnapi beszélgetésünk óta sokkal jobban, jó volt kicsit a közelemben tudni őt.
- Ezt ő is így érzi, azt mondta jó volt veled tölteni azt a kis időt - mosolygott rám Lisa.
- Veletek minden oké, mármint, nincs változás, még mindig fél? – néztem Peterre.
- Igen, még nem megy neki, ma megbeszéltük a tegnapit, de nagyon nehéz elfogadnom. Az a kis féreg tönkretett mindent.
- Na igen, az nekem is nehezen megy, de bízom Grace döntésében.
- Néha az agyamra megy a kiscsaj...- rázta fejét Peter majd előre fordult. A lámpákat lekapcsolták és csak a színpadon jelent meg egy reflektorfény, majd néhány másodperc múlva Mr. Jackson is. Először beszélt egy kicsit az iskola alapítványáról, hogy milyen eredményei voltak, milyen változások voltak annak köszönhetően és miket terveznek még, majd előre is megköszönte a felajánlásokat és felkonferálta az első produkciót, a tánccsoportot, akik egy nagyszabású produkcióval készültek.
Bevallom, az első két produkció nem igazán kötött le. Láttam, hogy sok a munka benne és nagyon jók is voltak, de sokkal inkább jártak a gondolataim Grace körül. A harmadik előadás két sráctól érkezett, rappeltek, na, az már érdekesebb volt, mert egy saját szerzeményt adtak elő, ami a társadalmi kirekesztésről szólt. Meglepődtem, de teljesen pozitív értelemben. A mindennapokban nem úgy tűnik, minta a diákok foglalkoznának ilyen témákkal.
A rap produkció után volt néhány perc szünet, majd Mr. Jackson ismét megjelent és fel konferálta a következő fellépőket, őket... Peterrel egymásra néztünk és mindketten elmosolyodtunk majd újra a színpad felé fordultunk. Korom sötét volt, lassan felvonták a függönyt, de még mindig csak a sötétség majd hirtelen ezernyi világító pont jelent meg a háttérben és elindult a zene és ezzel együtt oldalról lassan besétált ő, a földig érő fehér ruhában, amin megcsillantak a fények és énekelni kezdett.
„Right from the start
You were a thief
You stole my heart
And I your willing victim
I let you see the parts of me
That weren't all that pretty
And with every touch you fixed them – lassan besétált a színpad közepére és végig a közönséget nézte.
Now you've been talking in your sleep, oh,
Things you never say to me, oh,
Tell me that you've had enough
Of our love, our love – középen megállva énekelte végig miközben rám nézett majd kicsit hátrébb lépdelt és oldalra nézett ahol megjelent Jeremy.
Just give me a reason
Just a little bit's enough
Just a second we're not broken just bent
And we can learn to love again
It's in the stars
It's been written in the scars on our hearts
We're not broken just bent
And we can learn to love again – miközben énekelt végig Jeremyt nézte, aki egyre közeledett felé, de félúton megállt. A refrén vége felé Grace fogta magát és fejét rázva hátat fordított neki.
I'm sorry I don't understand
Where all of this is coming from
I thought that we were fine
(Oh, we had everything) – mosolyodott el Grace.
Your head is running wild again
My dear we still have everythin'
And it's all in your mind
(Yeah, but this is happenin') – Jeremy megállt mögötte és óvatosan megérintette a karját, ami miatt eszméletlen féltékeny lettem. Az hogy őt eltudja viselni, engem meg nem, nagyon bosszantott. Hiába tudtam, hogy nincs köztük semmi, már csak Jer identitása miatt sem, de kicsit kiborultam tőle.
You've been havin' real bad dreams, oh,
You used to lie so close to me, oh,
There's nothing more than empty sheets
Between our love, our love
Oh, our love, our love – Grace megfordult az utolsó szónál és együtt kezdtek a következő refrénbe.
Just give me a reason
Just a little bit's enough
Just a second we're not broken just bent
And we can learn to love again
I never stopped
You're still written in the scars on my heart
You're not broken just bent
And we can learn to love again – a refrén végén eltávolodtak egymástól és Grace a közönség felé fordulva egyértelműen rám nézett.
Oh, tear ducts and rust
I'll fix it for us
We're collecting dust
But our love's enough
You're holding it in
You're pouring a drink
No nothing is as bad as it seems
We'll come clean" – Az utolsó sornál Jeremy megfogta a kezét és újra egymás felé fordulva énekelték a befejező refréneket.
A dalnak úgy lett vége, hogy Grace Jeremy vállára hajtja fejét miközben hátat fordítottak a nézőtérnek.
A nézőtér egy emberként ugrott fel élükön velem és Peterrel és tapsoltak. Ugyanúgy kézen fogva megfordultak és többször meghajoltak. Grace rám mosolygott mire csak bólogattam, de közben eszméletlen nehéz volt tartani magam. Annyira szép volt és olyan jó lett volna magamhoz ölelni abban a pillanatban. Mikor lesétáltak a színpadról mindenki helyet foglalt mi pedig hárman egymásra néztünk.
- Azta, eszméletlen volt, láttátok az embereket – ujjongott Lisa.
- Elbűvöltek mindenkit, annyira büszke vagyok – nevette el magát Peter.
- Én is, nem is tudom, mit mondjak, egyfelől rossz volt látni, másrészt viszont soha nem láttam még ennyire gyönyörűnek és szépnek, őt és a hangját is. Elvarázsolt – sóhajtottam.
- És azt hiszem, tudjuk kinek szólt – bökött meg Lisa vigyorogva.
- Tudom – néztem rá mosolyogva.
A következő három produkció nyomába sem ért a duettüknek, majd következett Jeremy egy elég pörgős dallal, ami közben még táncolt is így az felrázta a hangulatot, konkrétan élveztem az előadását, megnyerő a srác, tehetséges, látszik rajta, hogy nem ma kezdte.
Az utolsó három produkció előtt volt ismét egy kis szünet majd nagy örömünkre folytatták. Ismét egy táncos produkcióval ahol hat lány adott elő egy férfi szemmel elég megnyerő koreográfiát, de a fénypontja mégis a vége volt mikor felkonferálták Gracet. Akkor azonban meghallottam a hátam mögött a susmorgást.
- Ő az a lány, akit nem rég megerőszakoltak, ugye?- jött egy női hang.
- Igen anya – válaszolt egy lány.
- Borzalmas, de legalább van jó oldala is. Eltűnt az a kis gennyláda az iskolából, többet nem árt senkinek itt. – jött egy mélyebb férfihang.
- Ja, de azért Grace eléggé megszenvedi ezt, kemény csaj, én biztosan nem tudnék így kiállni.
- De nem bántjátok ugye emiatt?- szólalt meg ismét a nő.
- Magántanuló lett, na meg amúgy sem tennénk, legalábbis a mi baráti körünk biztosan nem. Gondolom elakart kerülni minden ilyet.
- Most már maradjatok csendben, mindjárt kezdődik – szólalt meg az apa mikor Grace megjelent a színpad közepén lévő zongoránál. Leülve elé megigazgatta a ruháját és oldalra nézve minket keresett és mikor megtalált csak elmosolyodott, mintha azt mondaná, neked énekelek. Kihúztam magam és picit előre dőlve hallgattam őt.
„I'll tell the world, I'll sing a song
It's a better place since you came along
Since you came along
Your touch is sunlight through the trees
Your kisses are the ocean breeze
Everything's alright when you're with me
And I hold my favorite thing
I hold the love that you bring
But it feels like
I've opened my eyes again
And the colors are
golden and bright again
There's a song in my heart,
I feel like I belong
It's a better place since you came along
It's a better place since you came along
I see the whole world in your eyes
It's like I've known you all my life
We just feel so right
So I pour my heart into your hands
It's like you really understand
You love the way I am
And I hold my favorite thing
I hold the happiness you bring
But it feels like
I've opened my eyes again
And the colors are
golden and bright again
And the sun paints the skies
and the wind sings our song
It's a better place since you came along
It's a better place since you came along
Now I'm alright, now I'm alright
Everything's alright
Cause it feels like
I've opened my eyes again
And the colors are
golden and bright again
There's a song in my heart,
I feel like I belong
It's a better place since you came along
It's a better place since you came along „ – Ahogy véget ért a dal felnézett és lassan felénk fordulva felállt. A közönség ismét állva tapsolt, és számomra egyértelművé vált, hogy az est sztárja egyértelműen Grace lett. A ruháját igazgatva sétált előrébb majd meghajolt. Haja előre hullott, majd ahogy kiegyenesedett hátradobta válláról, annyira szép volt, ahogy ragyogott a ruhája a fényekben, és az a ragyogás körbefonta őt. Ismét meghajolt majd lesétált a színpadról.
- Atyaisten, ez a lány nem semmi – jött hátulról a mély hang mire csak elmosolyodtam, ó igen, ha tudná, mennyire sokoldalú, tehetséges és szuper csaj Grace. Peter csak arcát törölgette, Lisa pedig diszkréten takarta így magamban ujjongtam. Tudom, hogy ezt a dalt még a támadás előtt választotta és az akkori érzéseit írta le, de tudom, hogy most sem áll ettől távol, csak most más az elsődleges, nem erre fókuszál, de amint ez elmúlik, újra úgy fogja érezni, ahogy a dalban is énekelte.
Az utolsó előadás után sorra felvonultak. Ő Jeremyvel karöltve, majd Jeremy megfogta a kezét és szorosan megölelte. Mi Peterrel egymásra néztünk és azt hiszem ugyanaz járt a fejünkben. Lisa pedig csak a szemét forgatta minket látva.
Mikor elkezdtek elszállingózni az emberek mi hárman hátra mentünk és mikor megláttuk, hogy Grace Jack apjával beszél kicsit gyorsabban lépkedtünk. Már csak annyit hallottunk, hogy olvassa el a levelet, amit Jack írt neki és valóban Grace egy borítékot szorongatott majd bólintott. Az apuka lesütve szemeit sétált el mellettünk.
- Mit akart tőled ez az alak?- kérdezte Peter.
- Csak hozott nekem egy levelet, Jacktől. Nem sértegetett, nem bántott, csak megköszönte, amit tettem – nézett ránk felváltva.
- Csodás voltál Grace, mindkét dallal, nagyon büszke vagyok rád – mondtam mire elmosolyodott.
- Igazán?
- Igen, máshogy nem is tudnék érezni és gyönyörű vagy.
- Köszönöm – pillantott rám és tekintete olyan gyengéd volt.
- Tudod Grace, mikor a színpadon megláttalak, olyan volt mintha Saraht láttam volna, elbűvölő voltál, ahogy ő is mindig mindenkit megigézett, ha énekelt, tudom, hogy most nagyon büszkék rád odafent.
- Köszönöm Peter, remélem, mert nagyon nehéz volt ezt megtennem.
- És most?
- Megvárom Jeremyt aztán pedig megyünk New Yorkba.
- Jeremyvel?- kérdeztem hirtelen mire rám nézett.
- Igen elviszem őt, a barátjánál lesz a hétvégén így egyszerűbb neki.
- Értem, és akkor a vizsgákig már nem is látlak, ha jól gondolom.
- Nos, ide nem jövök az biztos, de ha esetleg New Yorkban jársz, talán beszélhetünk, keress meg, és akkor kiderül.
- Mindenképp. Vigyázz magadra Grace.
- Úgy lesz, te is, ne kerülj bajba.
- Úgy ismersz?
- Nem – súgta – Megyek, Jeremyvel azt beszéltük, hogy az előtérben várom meg.
- Jól van – bólintottam aprót. Mikor elindult Peterékre nézett, akik követték őt, és amikor elsétált mellettem egy pillanatra megérintette a kézfejem.
- Hiányozni fogsz Adam.
- Te is nekem Grace – fordítottam felé a fejem, és ahogy találkozott tekintetünk sóhajtott majd ment is tovább – Szeretlek – mondtam már magamban, és ezen nem változtat a távolság és a különlét sem.