Grace szemszög
Mikor hazaértem gyorsan lezuhanyoztam majd lementem a konyhába. Peter épp a vacsorához tálalt így segítettem neki. Lisa pont akkor érkezett meg így rögtön el is kezdtünk enni.
- Grace, beszéltem a dokival és adott másik időpontot, üzeni, hogy elnézést a kellemetlenségért, de fontos konferencia volt - szólalt meg Peter mire bólintottam.
- Nem gáz, végülis nincs semmi baj, nem vagyok rosszul, így ráér jövő hétig.
- Akkor jó.
- És mi lesz a hétvégi program, úgy hallottam holnap már nem alszol itthon.
- Igen, rögtön Adamhez megyek. Még nem tudom, főzünk, lazítunk, biztosan kitalálunk valamit.
- Örülök, hogy minden rendben veletek törpe.
- Igen, úgy érzem jó úton haladunk.
- De tisztel téged ugye?
- Ha úgy érted, ahogy gondolom, akkor nem tepert le és tett magáévá még, Peter, ne szórakozz már. Ismered őt, a tisztesség mintaképe.
- Oké, te meg az én egyetlen húgocskám vagy, akire vigyáznom kell, biztos akarok lenni abban, hogy jól bánik veled.
- Úgy kezel, mint egy hercegnőt – mosolyodtam el.
- És a suliban minden oké? Meg van már a duett, amit énekeltek azzal a sráccal?
- Igen, az Anastasiaból lesz az At the beginning, ma döntöttük el.
- Az helyes dal, bár inkább Adammel kellene énekelned.
- Nos, arra ezen a sulis előadáson nem sok lehetőség van, de valószínűleg vele fogom gyakorolni, szóval talán még a mi előadásunkban is hallhatjátok.
- Mikor is lesz az előadás?
- Április elején, szóval ráérünk még, viszont azt a zongoradarabot, amit ők akartak nem adom elő, tegnap beszéltem erről Hughval.
- De miért?
- Mert az egy nyomasztó darab és nem akarom senki életkedvét elvenni, helyette mást fogok játszani.
- De mit, egy másik darabot?
- Igen, de az még nem publikus, hogy melyiket.
- Akkor nem is kérdezősködöm.
- És veletek mi újság?- kérdeztem mire egymásra néztek. Peter elmosolyodott majd ismét rám nézett – Oké, mi volt ez a vigyorgás?
- Nos, Lisa és én arra jutottunk, hogy hosszútávon New Yorkban képzeljük el az életünket, így elkezdünk ott lakásokat nézegetni. Tudod Lisának is több lehetősége lesz ott munka szempontjából és én is váltani szeretnék, így már elküldtem pár céghez az önéletrajzomat. Te már gyógyulsz, sőt, nagyon jól vagy ahhoz képest, ahogy indultunk és azt hiszem már nincs is szinte szükséged rám. Így te is eltudod dönteni, mi legyen ezzel a házzal. El is adhatod, kereshetsz magadnak egy lakást, kitalálhatod, hogy itt vagy máshol szeretnél vagy szeretnétek élni.
- Azta, ez azért most meglepett – mosolyodtam el.
- Nem haragszol ugye?- kérdezte aggódva.
- Dehogy – nevettem el magam - Nagyon örülök, boldog vagyok, hogy ilyen komoly ez köztetek, és hogy együtt tervezitek a jövőtöket, csupán, annyira megszoktam, hogy mindig itt vagy nekem.
- Ez később sem fog változni kis csillagom, és különben is, Adam már átvette a helyemet, neked rá már nagyobb szükséged van, mint rám. Tudom, hogy nagyon szeret téged, ahogy te is őt, és még ha kicsit döcögősen is haladtok majd, de ti megcsináljátok, ebben biztos vagyok. Ha pedig egy búvó helyre lenne szükséged, nálunk mindig találsz egy szobát Grace felirattal az ajtaján – mondta mire kacagtam egy jót – Különben is, ez még jó néhány hónap, legalább két – három, amíg találunk megfelelő lakást.
- Hát rendben, örülök nektek, alig várom már, hogy egy kis Lisára vagy Peterre vigyázhassak.
- Ó, azért az még kicsit messzebb van – nevetett Lisa.
- Akkor most már együnk – nyögte ki Peter, mire Lisával csak egymásra vigyorogtunk.
Vacsora után én bepakoltam a mosogatógépbe, Lisa pedig elpakolta az ételeket. Én utána rögtön felmentem és átöltöztem pizsibe. Gyorsan bepakoltam a pénteki napra a dolgaimat majd előkészítettem a ruháimat és beültem az ágyra. Nyolc elmúlt mikor Lisa nyitott be.
- Jöhetek?
- Persze, valójában akartam is veled beszélni, becsuknád az ajtót?
- Hát persze, mi a gond?
- Gond? Nos, az nincs, vagyis, nem hiszem, hogy az lenne, egyszerűen csak muszáj megtudnom valamit.
- Oké, mi lenne az?
- Szóval mi Adammel még nem voltunk együtt, ezt tudod.
- Igen.
- És ez azért is volt, mert nem éreztem rá késznek magam, mármint épp csak túl lettem szilveszterkor az első csókon és az egész olyan ijesztően gyorsan haladt.
- És meddig jutottatok? Mert gondolom, mikor vele vagy akkor nem csak malmoztok, majd fekszetek a plafont bámulva.
- Persze, hogy nem. Hogy is mondjam, amolyan előjátékszerűig jutottunk, úgy értem Adam nagyon ért ahhoz, hogy anélkül is örömöt okozzon, hogy együtt lennénk.
- Rendben, mindent értek, nem kell részletezni – nevette el magát – És érdekelne, hogy mi jön ezután, vagy mi lenne a kérdésed?
- Tulajdonképp Adammel megbeszéltük azt, hogy amíg nem állok készen ő türelmesen vár rám, és én majd jelzem neki, ha úgy érzem, mehet a dolog, ha készen állok arra, hogy teljesen neki adjam magam. És ma mikor az ölébe húzott és megcsókolt, úgy éreztem akarom őt. Beleremegett minden porcikám abba a csókba, vágytam rá, úgy ahogy eddig még sosem.
- Ezt mondtad neki?
- Nem, dehogy, de észrevette rajtam, hogy valami van, mert utána újra megcsókolt, mintha csak tesztelné, hogy a csókja váltotta-e ki a reakciómat és hát egyértelműen rájött, hogy igen, mert a második csókra is ugyanaz volt a reakcióm. Tudom, hogy ő ezután is ugyanúgy fog várni rám, de nem is tudom...
- Te nem akarsz már várni?
- Szeretem őt, szeretek vele lenni, imádom, mikor megérint, a karjaiban tart. Szerinted korai lenne még?
- Grace én nem dönthetek helyetted, ha te úgy érzed megakarod tenni, akkor tedd. Olyan rövid az élet és te annyi mindent kihagytál eddig is, és ha vele biztonságban érzed magad ezen a téren és vágysz rá, akkor ne húzd sokáig.
- Csak egy gond van, azt sem tudom, hogy kezdjek bele.
- A legfontosabb, amit ne felejts el, védekezzetek. Ha nincs gumi, akkor ne is kezdj bele. Ha komolyan gondolod, akkor jövő héten, ha úgyis a kórházban leszel, akkor beszélj egy dokival, írass fel magadnak tablettát, sosem bízzuk száz százalékban a férfira a dolgot, mert ők hajlamosak elsiklani a gumi dolog felett, hivatkozva arra, hogy nem kényelmes, nem jó érzés, de te ezt nem fogadod el kifogásként. Na persze nem biztos, hogy Adam is ilyen csak jobb félni, mint megijedni.
- És hogy közöljem vele, hogy akarom?
- Ne mondj semmi, szerintem a tettek sokkal többet tudnak mondani. Nem tudom, hogy eddig miket csináltatok, de ha úgy érzed, hogy te nem akarsz megállni egy bizonyos szinten, akkor hozd azt tudtára valahogy, simogatással, csókokkal, beszédes pillantásokkal. Ha nagyon nem vágja, akkor jelezheted neki finoman, hogy folytatni akarod.
- Félek, hogy halál béna leszek és csak nevetni fog rajtam.
- Ezt biztosra mondhatom, hogy nem fog. Neki egy valóra vált álom lesz az első alkalom, hogy végre megkaphat téged. És tudja, hogy még nem voltál senkivel, szerintem ő pont, hogy segíteni fog neked, leküzdeni a gátlásaidat. Vezetni fog és együtt fogtok végig sétálni azon az úton. De gumi az legyen, ez a legfontosabb.
- Jól van, megértettem – nevettem halkan majd sóhajtottam.
- Olyan jó hogy boldog vagy.
- Igen, az vagyok, nagyon szeretem őt.
- És ami igazán boldoggá tesz téged, hogy ő is legalább annyira szeret téged. Szerencsések vagytok, vigyázzatok egymásra.
- Nos, ha így megy a következő öt hónap is, mint ez az elmúlt három hét, akkor nem lesz gond szerintem.
- Remélem így lesz, mert ha megbánt, akkor kicsinálom.
A hétvége nagyon gyorsan eltelt. Adammel végig otthon voltuk, esténként ugyan kicsit kiültünk és bámultuk a csillagokat, de nem mozdultunk ki. Főztünk, társasoztunk, filmeztünk, és amit soha nem említett eddig tehetségét, elhozta egyik este az anyukájától a régi gitárját és azon játszott nekem. Annyira romantikus volt, ahogy gitározott és dúdolgatott nekem.
Pénteken és szombaton is eszembe jutott, amiről Lisával beszéltünk, de egyszerűen nem volt merszem megtenni, ahogy odakerültünk inamba szállt a bátorságom és nem ment, képtelen voltam folytatni. Úgy gondoltam aztán, hogy jobb is így, ez talán egy jel. Hiába akarom őt nagyon, még nem állok rá készen. Na persze nem tudom, hogy ez hogy működik, érezni fogom-e egyszer is, hogy 100 százalékig biztos vagyok benne, de ez még nem az a szint volt.
Hétfőn és kedden alig tudtunk beszélni, a suliban mikor össze futottunk csak cinkosan össze mosolyogtunk és köszöntük egymásnak amin Jeremy egyszer jót nevetett, de aztán elismerte, hogy profik vagyunk.
Szerdán a zene fakultáció után Jeremyvel és Hughval maradtunk még, bemutattuk neki a választásunkat majd miután lényegében jóváhagyta ő el is ment, így Jeremyvel kettesben maradtunk és még megbeszéltük, hogy hogy legyenek a próbák. Miután ő is elindult nagy nehezen összeszedtem magam és a kabátomat fel illetve táskámat vállamra véve indultam ki a teremből, azonban ahogy kiléptem egy kéz ragadott meg s nyomott a falhoz.
- Hellóka kishercegnő, na mi a helyzet, csak nem egyedül vagy? Van ilyen is, hogy a testőröd nincs melletted?
- Nem tudom, mire célzol Jack, de engedj el.
- Majd ha fagy, kis ribanc, hány srácnak tetted szét a lábad már, csak én nem kellek neked?
- Jól fogalmaztad... ezerszer inkább feküdnék össze a takarítóval is, mint veled, te vagy az utolsó utáni ezen a földön, akinek hagynám, hogy hozzám érjen... Engedj el Jack.
- Felejtős, ne is álmodj róla, azt hiszed, hogy egy olyan srácot, mint én csak úgy vissza utasíthatsz? Grace, te el vagy tévedve, nem gondolod, hogy kikosarazhatsz.
- Miért olyan fontos neked, hogy legyen köztünk valami, hogy felírhasd a nevem a listádra, hogy elmondhasd, hogy én is megvoltam? Mert ha igen, akkor elkell keserítselek, eszem ágában sincs veled bármilyen kapcsolatba is kerülni.
- Csak hogy ez nem így működik. Te azt csinálod, amit én mondok.
- Ó, tényleg, még a végén térden állva fogok könyörögni, hogy a tiéd lehessek...ahogy azt elképzelted. Szakadj le rólam Jack – néztem szemébe és egy percig farkas szemet néztünk, akkor eresztett a szorításán, de még nem engedett el – Figyelj rám, én nem az a lány vagyok, akivel ezt megteheted. Sosem fogok neked behódolni, csak és kizárólag erőszakkal tudnál magadévá tenni, de azt hiszem nem vagy te olyan hülye, hogy elcseszd az egész életedet csak azért, hogy jól megdugj engem. Szerintem te sem így akarnád ezt az egészet.
- Csak az a baj, hogy másképp nem kaplak meg.
- És miért kellek én neked, Jack? Nincs bennem semmi különleges, fogd már fel, vannak nálam ezerszer szebb és csinosabb lányok, akik talán még jobban is hajlanak arra, hogy veled legyenek, akiknek bejön a stílusod, de nekem nem. Próbáld meg elengedni ezt.
- Sajnálom Grace, de ez nem így megy – rázta fejét és akkor nyakamnál fogva a falhoz szorított és megcsókolt. Én próbáltam ellökni, de nem eresztett, nyelvét próbálta átdugni számba, de akkor ráharaptam és hátra ugrott – Te hülye kurva – üvöltött, ami annyira felcseszte az agyam, hogy csak azt vettem észre, ahogy lendül a kezem és egy orbitális pofont keverek le neki. Még meg is tántorodott, ahogy arcához kapta a kezét.
- Ezt ne próbáld meg még egyszer Jack, garantálom, hogy sokkal rosszabbul jársz – mondtam majd táskámat felkaptam a földről és elrohantam. Az iskolából kiérve vettem egy nagy levegőt, és ahogy kiengedtem könnyeim is útnak eredtek.
Egész hazaúton könnyeimet törölgettem, az emberek jól meg is néztek, de nem érdekelt, annyira sok volt a feszültség, ki kellett adnom magamból. Nem tudtam elmondjam-e Adamnek, abban biztos voltam, hogy ha Peter megtudja, akkor nem hagyja annyiban, ahogy év elején sem tette, akkor is lehűtötte Jack agyvizét, de ez most több volt itt nem állna meg egy kis ejnye-bejnyével. Nem akarom, hogy bajba keveredjen így Peter kihúzva, neki nem fogok erről beszámolni. Adam pedig, neki tudnia kell róla, őszintének kell lennem, ahogy ő is az volt Annievel kapcsolatban. Elhallgathatta volna, hisz ha Jeremy nem szól sosem tudtam volna meg, de a tény, hogy őszintén elmondta arra sarkkal, hogy én is osszam meg vele.
A délután, miután hazaértem csendesen telt. Sikerült lenyugodnom mire hazaértem, aztán gyorsan le is tusoltam és fogat is mostam, majd jó alaposan kiöblítettem a számat szájvízzel, mert undorodtam a gondolattól, hogy megcsókolt.
Peterrel megbeszéltük, hogy mivel csak délre kell mennem a dokihoz, nem kell korán kelnünk. Vacsoránál mondtam neki, hogy ha már ott vagyunk, akkor egy nőgyógyászt is szeretnék meglátogatni, mire csak szenvedő arcot produkált majd azt mondogatta, hogy nem. Egy idő után eléggé vicces volt, de próbáltam kellő komolysággal hozzáállni és mikor leállt és csak nézett maga elé sóhajtott.
Szerinte nem kéne ezt a nőgyógyász dolgot elsietni, de aztán felvilágosítottam, hogy húsz évesen több oknál fogva is jó, ha lát egy szakorvos, így nem akadékoskodott.
Vacsora után csak ültem a szobámban, egészen majdnem fél tízig a laptopomon böngészgettem majd az asztalon heverő kulcscsomóra néztem és sóhajtottam. Elővéve telefonomat hívtam egy taxit majd gyorsan magamra kaptam egy farmert s egy topot, egy vékony pulóvert és már úton is voltam a földszintre ahol Peter még a nappaliban borozgatott valami filmet nézve.
- Hát te, azt hittem már fekszel?
- Átmegyek Adamhez, reggel jövök nyolc előtt, jó? – néztem rá mire aprót bólintott majd elmosolyodott.
- Add át neki, hogy üdvözlöm.
- Úgy lesz, akkor reggel – adtam neki egy puszit majd elindultam az előszobába. A kabátomat felvéve zsebembe dugtam telefonom, tárcám és a kulcsot és el is hagytam a házat. Épp csak bezártam az ajtót a taxi már gurult be a ház elé. Az autóba beszállva bemondtam Adam címét és már indult is. A telefonomra nézve láttam, hogy már csak öt perc van tízig. Adam nyolckor írt utoljára, ami persze nem jelent semmit, de az is lehet, hogy már alszik.
A ház előtt megállva kifizettem a fuvart és kiszálltam. Zsebre dugott kézzel haladtam az ajtó felé majd előhúztam a kulcsokat és a legnagyobbat kiválasztva a zárba dugtam és elfordítottam. Halkan benyitottam majd beléptem és becsuktam. Kibújtam edzőcipőmből és kabátomból majd az ajtót bezártam és mikor megfordultam ott állt a falnak támaszkodva egy szál pizsama nadrágban. Mikor találkozott tekintetünk csak elmosolyodott én meg elindultam felé és a nyakába ugrottam.
- Szia – suttogtam fülébe.
- Szia, cicám, épp rád gondoltam.
- Tényleg?- engedtem el mire pulcsimhoz ért és elkezdte felfelé húzni.
- Szerinted?
- Adam... mondanom kell valamit.
- Mit? - állt meg keze és aggódó pillantásai miatt összeszorult a szívem.
- Ne akadj ki, nem azért jöttem és mondom el, egyszerűen csak úgy gondolom, hogy tudnod kell róla, mert te is őszinte vagy velem, nekem is annak kell lennem.
- Oké, ez kicsit megijeszt.
- Ma, zeneóra után Jack elkapott és megcsókolt. Próbáltam megértetni vele, hogy semmi értelme annak, amit csinál, hogy én sosem leszek vele, nem akarok tőle semmit mire erőszakkal megcsókolt és bizonygatta, hogy ez nem úgy van, ahogy én elképzelem.
- Grace, megfogom fojtani.
- Nem, nem fogod, emlékszel mit ígértél? Most elintéztem, ráharaptam a nyelvére, és kapott egy szép nagy pofont, nem kell tenned semmit.
- És ez majd visszatartja őt attól, hogy legközelebb mikor alkalma van, újra rád támadjon, mert én nem hiszem.
- Igazad van, talán nem fogja, de most megvédtem magam, nem kell tenned semmit, én csak azt akartam, hogy tudd, mert nem akarom, hogy titkaink legyenek – simogattam derekát majd mellkasára leheltem egy apró csókot.
- Féltelek Grace, ha valami bajod esik, azt sosem bocsátom meg és nem csak neki, magamnak sem – simogatta hajam majd nyakamon tartva kezét nézett szemembe.
- Bárhogy is lesz, bármi történjen is, én a tiéd vagyok Adam – suttogtam mire óvatosan a falnak nyomott és megcsókolt.
- Szeretlek Grace, fogalmad sincs mennyire szeretlek, már csak abba belesajdul a szívem, ha eszembe jut, hogy valami bajod eshet. Nem tudom elképzelni az életemet nélküled.
- Én sem nélküled – öleltem át derekát majd újra elkezdtem apró csókokkal elhalmozni mellkasát. A halk sóhajból ítélve tetszett neki így tovább mentem és jobb karommal átkarolva nyakát közelebb húztam magamhoz. Először nyakát majd állát kezdtem el csókolni, amire a válasz egy erős nyögés volt és a következő pillanatban már a földön hevert mind a pulóverem mind a topom. Miközben nadrágom gombjával szenvedett a hálóba tolt és mikor sikerült kigombolnia akkor szinte letépte rólam. Nem így akartam, hogy megtörténjen az első alkalom és tudtam, hogy nem is fog, de szükségem volt arra, hogy érezzem őt. Ahogy letepert az ágyban és fölém mászott, mikor végig nézett rajtam és lassan végig húzta mellkasomon az ujjait csak sóhajtottam.
- Istenem, olyan gyönyörű vagy, imádom érezni a bőrödet – suttogta és tudtam, hogy egyre kevésbé lesz elég neki az, hogy csak úgy eljátszadozunk egymással és nekem sem elég már. Akarom őt, mindenestül, érezni akarom, szeretni akarom, úgy ahogy még sosem – Pénteken, suli utánra már ne tervezz semmit, jó?
- Egész hétvégés programmal számoljak?
- Mondjuk – csókolt nyakamba mire felnyögtem és eddig combom mellett heverő kezeimet felemelve túrtam hajába.
Hajnali egy volt mikor végre elaludtunk, előtte még jól átbeszéltük ezt a Jack dolgot is, és beszéltünk az orvosról is, hogy milyen vizsgálatok lesznek. Amiket felsoroltam nekem már rutin vizsgálatnak számítanak, őt viszont elborzasztotta.
Reggel a karjaiban ébredtem és annyira jó érzés volt, ahogy még álmában is szorosan ölelt, percekig csak mosolyogva feküdtem, nem akartam megszakítani ezt az állapotot. Aztán persze megszólalt az ébresztő óra és elengedett, hogy kitudja nyomni, de ahogy kinyitotta a szemét és rám nézett rögtön elmosolyodott.
- Ezt megtudnám szokni – kulcsolta össze kezeinket.
- Én is – suttogtam mire csak közelebb húzott magához – Szeretek veled aludni.
- Igazán? Miért? – dörzsölgette szemeit.
- Biztonságban érzem magam, úgy érzem, melletted senki sem bánthat és ez nekem bőven elég, hogy jól aludjak.
- Mondd csak, nincs kedved kicsit kiruccanni a hétvégén Staten Islandre?
- Mit csinálnánk ott?
- Van ott egy ház a parton, a nagymamám hagyta rám, és arra gondoltam, hogy ott...
- Igen – vágtam közben – Menjünk már pénteken.
- Oké, azt hittem győzködni kell majd, de ez tetszik.
- Adam, veled lehetek, s nem kell bujkálnunk sem... Alig várom.
- Akkor pakolj majd meleg holmit, a parton erős szél fúj.
- Úgy lesz, most viszont ideje felkelnünk, nem?
- De igen – szenvedett majd nagy nehezen felült.
- Haza dobnál?
- Persze, ha fél nyolckor indulunk az jó?
- Nekem tökéletes – csókoltam meg majd kibújtam a takaró alól és a fürdőbe osontam, nem volt melegem, fogalmazzunk úgy. Gyorsan pisiltem majd a hajamat összefogtam és megmostam az arcomat.
- Jöhetek?- kopogtatott.
- Gyere, mindjárt kész vagyok – mondtam mire már nyílt is az ajtó majd meg nyitotta a vizet a zuhany kabinban, és amíg beállt a megfelelő hőmérsékletre átkarolt hátulról.
- Gyönyörűm...
- Igen? – vigyorogtam majd hátra fordultam és szemébe nézve majd elolvadtam – Hogy lehetsz te ilyen jó képű még kócosan is?
- Adottság, így nézek ki a legjobban.
- Ebben van valami. Kérsz egy kávét, főzök, amíg zuhanyozol.
- Igen, kérek – bólintott így csak egy gyors csókot nyomtam ajkaira és már ott sem voltam. Útközben összeszedtem a ruháimat és felkapkodtam őket majd bekapcsoltam a kávéfőzőt, és amíg az készült én bevetettem az ágyat. Épp a bögrékbe töltöttem ki a kávét mikor megjelent előttem egy szál alsónadrágban és a pólóját verekedte fel magára. - Köszönöm, egy angyal vagy.
- Hm... mintha hallottam volna már hasonlót tőled – vigyorogtam majd beleittam a kávémba.
- Végülis ez az igazság, nem igaz?
- Ha te mondod – simogattam haját hátra.
- Örülök, hogy nem félsz használni a kulcsot. Mikor este meghallottam a zár kattanását nem is tudod milyen boldog voltam.
- És ha egy betörő az?
- Akkor megszívom – nevette el magát – Tudtam, hogy te leszel, éreztem – simogatta mellkasán pihenő kezem.
- Lassan indulnunk kell.
- Tudom. Te mikorra mész az orvoshoz?
- Délre, de kb. félre már odamegyünk és leveszik a vért, amit a doki kiírt, hogy mire minden vizsgálattal végzünk addigra annak az eredménye is meglegyen.
- Akkor jó sokáig ott lesztek. Nem félsz az eredményektől?
- Na igen, vacsorára érünk haza szerintem, de legalább csak aludnom kell egy nagyot és már láthatlak is téged. Az eredmények meg... nem is tudom, jól érzem magam, nagyon rég voltam ilyen jól, így bizakodó vagyok.
- Tudod, hogy néha nagyon édes tudsz lenni – hajolt közelebb.
- Csak néha?
- Na jó, mindig az vagy – csókolt meg majd letette üres bögréjét és magához húzott – Emlékszel mikor azt kérdezted mi is tipikus vattacukor párocska leszünk-e...nos a kérdésedre a válasz, igen.
- Annyira azért nem bánom, talán volt idő mikor nem is tudtam ezt elképzelni, de most, ez a természetes.
- És én ezt imádom benned. Olyan sokat változtál, Grace, fura bele gondolni, hogy mennyi minden történt már velünk.
- Igen, és milyen gyorsan eltelt ez az egy hónap, pár nap és egy hónaposak leszünk.
- Megünnepeljük?
- Csaphatunk hétvégén egy vacsorát – mosolyogtam.
- Ajándékozás?
- Nem ragaszkodom hozzá, vagy csak valami apróságot, a nagy durranást az évfordulónkra tartogassuk.
- Hm... évfordulónkra, ez nagyon tetszik.
- Gondoltam, viszont most menj öltözni. Elfogsz késni – csókoltam meg.
Útközben végig fogta a kezem és kicsit kerülő úton is ment, hogy ne lásson senki meg vele. Otthon egy pillanatra állt csak meg, amíg kiszálltam majd indult is tovább.
A házba belépve sóhajtottam majd ledobáltam cipőm és kabátom és a konyhába sétáltam. Peter már nagyban készítette a reggelit és mikor meglátott csak jól végig mért majd vigyorogva fejét rázta.
- Jó reggelt.
- Jó reggelt kis csillag, hogy vagy?
- Jól és te? Mi volt az az előbbi mosoly?
- Csak tudod, olyan rég várom, hogy láthassam ezt a mosolyt az arcodon, csak örülök, hogy boldog vagy.
- Én is.
- Na persze azt nem gondoltam, hogy ehhez egy idősebb pasi kell, aki ráadásul a tanárod, de végülis mindegy, hogy jött, a lényeg, hogy kezdesz kigyógyulni a múltból.
- Igen, való igaz, Adam nélkül ez nem ment volna.
- Én is ezt gondolom – mosolygott rám – Éhes vagy ugye? Hosszú napunk lesz.
- Farkas éhes, csak egy kávét ittam – ültem le a pulthoz.
A vérvétel után volt egy negyed óránk, így ittunk egy teát a büfében majd szép komótosan felsétáltunk a harmadik emeletre és leültünk a folyosón. Egy gyors konzultációt követően elkezdődtek a vizsgálatok, néztek minden irányból, ultrahanggal, CT-vel, tapintottak és kikérdeztek közben. Nem volt kellemetlen, jobban mondva, már hozzászoktam, volt mikor ezt naponta csinálták, vagy legalábbis felváltva, mindennapra jutott valami, megtanultam érzéketlenül átvergődni ezeken az órákon.
Elmúlt három mikor mondták, hogy várjunk, Peter totál ideg volt én viszont elérkezettnek láttam az időt még egy gyors vizsgálatra így lementem az ambulanciára ahol bejelentkeztem az egyik nőgyógyászhoz.
Nem mondom, hogy nem volt kellemetlen, ez volt az első, ennyire beható vizsgálatom. Elmondtam miért vagyok ott és mit szeretnék, ő megvizsgált majd megultrahangozott. Akkorra a vérvétel eredménye már megvolt így azt gyorsan lekérte a rendszerből és mivel azt rendben találta, ez kicsit meg is nyugtatott, kikérdezett a szexuális életemről. Nos, arról még nem volt mit mesélnem neki ugyebár, de kifejtettem, hogy tervben van, mert van egy kapcsolatom így fel írt egy olyan gyógyszert, ami a kórtörténetem alapján sem okozhat gondot, szerinte, aztán majd meglátjuk. Mikor vissza indultam a patikában meg is szereztem a bogyókat biztos, ami biztos alapon.
Peterhez visszatérve leültem és csak vigyorogtam.
- Nem akarom tudni hol voltál.
- Akkor nem mondom el.
- Az ápolónő szerint kb. öt perc és tud minket fogadni a doki.
- Király, ideges vagy?
- Te nem?
- Nem – néztem rá majd megfogtam a kezét – Minden rendben lesz Peter, ne félj.
- Nem is tudom, mit csinálnék nélküled- ölelt magához.
- Na, látod, azt én sem tudom – vigyorogtam rá.
- Jöhetnek, a doktorúr várja önöket – lépett ki a szobából egy ápolónő így mi kézen fogva bementünk. Miután helyet foglaltunk a doki ránk mosolygott.
- Grace, örülök, hogy mosolyogni látom, talán még sosem láttam így.
- Szerelmes – szólalt meg Peter.
- Akkor mindent értek. És azt hiszem ez az érzés az egészségére is jótékony hatással van, Grace, még csak egy apró elváltozást sem találtunk, ön lényegében makkegészséges.
- Hála Istennek – sóhajtott Peter.
- Én tudtam végig néztem a dokira mire az csak bólintott.
- Tudja Grace, egészen kicsi kora óta ismerem és olyan sok mindenen mentünk át együtt, remélem most már elég lesz évente egyszer találkoznunk.
- Gondolja, válthatunk?
- Szerintem igen, az utolsó négy eredménye, és ez a mai, arra utal, hogy nem kell félévente járnia. Persze amint bármilyen tünetet észlel magán, rögtön hívjanak, de egyébként nincs értelme ezt félév múlva is végig csinálni.
- Ennek azért örülök – mosolyodtam el – Látod Peter, mondtam, hogy nem kell aggódnod- fogtam meg kezét.
A hazaút csendesen telt. Adamnek megírtam, hogy minden rendben, jók lettek az eredmények, majd úgyis mesélek neki, ha találkozunk. Alig vártam, hogy lássam.