Sebzett lelkek /Charles Leclerc ff./ BEFEJEZETT

16.rész

Mia: A rossz érzés nem múlt el a mellkasomból, de azért a ruhát elintéztük. Bár néha vannak kétségeim hogy jól döntök-e..
Épp neteztem a kocsiban még mielőtt felmentem volna a lakásba mikor megláttam egy cikket.
-Charles Leclerc nagyot bukott a Magyar nagydíj időmérőjén. Kérdéses hogy egyáltalán a nyári szünet utáni versenyen tud-e majd vezetni mivel az eset óta még mindig a kórházban van.
M:hogy mi??? -akadtam ki teljesen. Ennyire komoly hogy még mindig kórházban van?
Gyorsan lementem a partra,leültem egy padra és próbáltam megnyugodni. Végül úgy döntöttem, hogy felhívom Axelt,az egyik szerelőt,akivel jóba lettem még anno.

A:Mia?

M:igen. Én vagyok az. Hogy van Charles?

A:elvileg zúzódott a lába,úgyhogy kényszerpihenőn lesz egész nyáron.

M:jesszusom..de mi történt,nem tudod?

A:nem tudom, hogy elmondjam-e..

M:mondd már.

A:Charles az év eleje óta teljesen depressziós,sose örül velünk a győzelmei után,csak bevonul a szobájába.
Most pedig próbáltuk eldugni előle,de meglátta az esküvői meghívódat.

M:hogy mi? De mondtam, hogy titkos..

A:sajnálom.. az egyik csaj hozta ma reggel. Mi próbáltuk lebeszélni arról, hogy vezessen,de ő nagyon akart és végül a falban végezte.

M:melyik kórházban van?

A:ide akarsz jönni?

M:ha miattam lesz, valami komoly baja az sose bocsátom meg magamnak,úgyhogy igen.

A:a Károlyi Sándor kórházban van, a Baross úton, Pesten. Írd be a gpsbe ha leszállsz a reptéren és akkor odatalálsz.

M:köszönöm Axel.

A:szereted őt ugye?

M:mindennél jobban. -ezután visszamentem a lakásba.

D:szia, drágám-üdvözölt David.

M:szia. El kell mennem.

D:hova?

M:Magyarországra.

D:minek?

M:Charles balesetet szenvedett.

D:És neked mi keresnivalód ott?

M:szeretem őt. Mellette kell lennem.

D:várjcsak. Te megcsalsz engem?

M:nem. Nem jöttünk össze csak bevallottuk egymásnak az érzéseinket,de én miattad visszautasítottam őt.

D:és az esküvő?

M:nagyon sajnálom David. Ha kell, én mindenkit felhívok, hogy lefújva, de én nem bírok már többet távol lenni tőle.
Az elmúlt fél évben is mindig rá gondoltam.

D:mióta nem szeretsz már?

M:nagyon sajnálom David,de már a balesetem után megtört bennem valami.

D:azóta?? és miért nem szóltál? Én meg folyton küzdöttem azért, hogy boldogok legyünk együtt.

M:nagyon sajnálom,én próbáltam boldog lenni veled, de sajnos az csak álca volt.

D:oke... tudod, mit menj, a pilótádhoz vagy ahova akarsz. Én meg ma hazaköltözök Franciaországba.

M:tényleg nagyon sajnálom David. Nem így akartam.

D:mindegy Mia. -pár óra múlva már a repülőn ültem és mentem Budapestre. Igazándiból fogalmam sincs, hogy hogy fog reagálni, de mindent megteszek, hogy visszaszerezzem. Egyszerűen szükségem van rá,a mosolyára,a komolyságára és a lazaságára is.

Charles:

Nővér: Uram. látogatója van. -kicsit feljebb ültem az ágyban mire Mia lépett be az ajtón.

C:te mit keresel itt?

M:jöttem megnézni, hogy hogy vagy?

C:mint látod élek még szóval vissza is mehetsz a vőlegényedhez.

M:nekem nincs olyan.

C:felesleges kamuznod,láttam a meghívót. Jövő héten esküdtök.

M:nem lesz semmilyen esküvő. Megmondtam Davidnek, hogy nem szeretem őt és lefújtuk az esküvőt.

C:és mi döbbentett rá arra, amit én már fél éve is mondtam neked?

M: Te. Mindig hiányoztál nekem és folyton a közös emlékeinkre gondoltam.

C:ugye most nem hiszed azt, hogy megbocsátok neked?

M:küzdeni fogok azért, hogy megbocsáss.

C:Mia te feladtál minket.. érte, akit nem is szeretsz és akkor se szerettél. Én bevallottam neked mindent és te nemhogy csak ellöktél magadtól, hanem játszottál velem.

M:tudom, hogy hülyeség volt, amit csináltam ,és nagyon bánom is,de sajnos nem tudom visszafordítani az időt.

C:nem is kell. Most inkább menj innen. -majd felvette a táskáját a földről és kiment az ajtón.

Mia:csak a folyosóra mentem ki ugyanis biztos, hogy nem fogom őt itt hagyni,ahhoz túlságosan fontos nekem.