Van valami mágikus abban, amikor 'barátokkal' ülsz az erdő közepén, teljes sötétségben. Egyedüli fényforrás a felettünk lévő faágak közül beszűrődő csillagfény, amely igen gyéren világítja meg a társaságot. A kör közepén el lett takarítva egy tenyérnyi foltban az avar, hogy az immár üres vodkás üveget oldalára tudjuk fektetni és akadályok nélkül megpörgetni azt.
A közelben volt a szökevények menedékhelye, a templom, ahová naívan sokan rohanni szoktak, nem számítva a rendőrökre. Már négy embert kaptunk el ily módon, ráadásul alig kellett megmozdulnunk.
Ami nem tetszett nekem.
Játszani akartam. Futni a többi rendőrrel, biciklizni az utcákon, átvágni az erdőn. Élvezni akartam a játékot.
Helyette itt ültünk, egy tökéletes kört alkotva, kezemben egy pohár itallal amiben megkérdezni se merem milyen szeszes italokat kevertek bele. A sokadik poharam után jártam, minden pohár tartalma más volt. Bár nem tetszett, hogy nem a játékkal foglalkozunk, nem is ellenkeztem. Szédültem, mégis jó érzés volt. Az a fajta érzés, amikor semmi aggályok nélkül képes lennél felállni és önfeledt táncolni. Amikor nem érdekel senkinek a véleménye, mert tudod, hogy ők is pontosan ugyanezt érzik. Hiába gyilkos az alkohol, mégis mindenki élvezi.
- Na ki a következő? - Nézett körbe Szamosi Donát, rózsaszín ajkai között egy szál meggyújtatlan cigivel. A mellette lévő Király Mátyás, Petiék bandájának egyik nagy alakja egy gyújtót tartott a fiú felé, Donát pedig a lánghoz emelte cigijét.
- Majd én - Hajolt emelkedett négykézlábra, direkt pucsítva, hogy a két oldalán ülő fiú felfigyeljen rá.
- Nos, Vajna kisasszony - Engedte ki a füstöt Donát, miközben beszélt. - Csókold meg azt, akire mutat az üveg!
A lány csak megforgatta szemeit, halkan elmotyogott egy "chh, unalmas"-t, majd egy határozott mozdulattal megpördítette az üveget.
Számhoz emeltem és kiittam poharamból az utolsó korty italt. Egész testem átmelegítette az ital, már el is felejtettem, hogy milyen hideg is van valójában. Messze voltam a részegségtől, mint itt mindenki, de írtó felszabadultnak éreztem magam. Idén nyáron tört meg alattam a jég, amikor Puskás elhívott egy híres bulijába. Hamar rá kellett jöjjek, hogy közéjük csak akkor tudsz igazán beilleszkedni, ha olyan vagy mint ők. És ó istenem, mennyire közéjük akartam és még mindig akarok tartozni. Peti miatt. Csakis Peti miatt. Kibírok egy-két italt az ügy érdekében.
Az üveg lassulni kezdett, mígnem a nyaka felém nem mutatott. Teljes két másodpercbe telt, mire rájöttem ez mit jelent.
- Biztos nem! - Ráztam meg a fejem, mire páran felmordultak.
- Aahj - Nyújtotta el a szót Mátyás. Fejét fogva dőlt hátra, másik karját nyaka alá téve. - Ne legyél puhapöcsű, Hídvégi!
- Ugyan olyan, mintha Petivel nyalnál, csak most... - Tárta szét karját a mellettem ülő Bende. - Csak most valaki dögössel nyalhatsz és nem ezzel a fasszal itt - Dobta meg egy apró kővel Petit, aki karjával védte magát.
Csönd telepedett a társaságra. Mindenki Lea és az én reakciómat figyelte, néhányan összesuttogtak, míg nekem csak egy gondolat cikázott az agyamban: nem tudom milyen Petivel csókolózni.
Sose mondott egyikőnk se semmit, bár eléggé nyilvánvaló volt, hogy van valami köztünk. Sose csókolt meg, pedig erre várok. Dalma számtalanszor elmagyarázta, hogy a huszonegyedik században ne számítsak arra, hogy a fiú kezdeményez, mert nem fog megtörténni. Jobban félnek, mint a lányok. Ami igaz.
De ettől függetlenül én is, mint minden más korombeli elképzeltem milyen lesz az első. Az első ölelés, az első csók, az első... együtt alvás. Április óta minden nap legalább egyszer megfordult fejemben, hogy milyen lesz az első... bármi Vele. De sose következett be, még mindig várok a pillanatra, reménykedve, hogy nem nekem kell a következő lépést megtenni.
- Várjunk csak! - Ült fel hirtelen Mátyás, összeráncolt homlokkal nézve rám. - Ugye már smároltatok Petivel?
Éreztem, hogy arcom elönti a pír és ezúttal nem az alkohol miatt.
- Semmi közöd hozzá, Király - Nyögtem ki gyengén. Kellemetlen volt a helyzet, nagyon is.
Pár fiú fütyülni kezdett, nevetve az egész helyzeten. Segítségkérően néztem Petire. Meglepődtem és kissé rosszul is esett, hogy Peti telóját nyomkodva ül mellettem. Nem tudtam elképzelni, hogy ne zavarta volna ez az egész helyzet.
- Na megcsókolsz, vagy sem? - Nézett rám Lea unottan.
Az összes végkimenetel lejátszódott előttem. Megcsókolom és Peti barátaihoz egy lépéssel közelebb kerülök. Megcsókolom és lehet Petinek rosszul esik. Nem csókolom meg és mindenki gyávának hisz. Hát ez remek.
- Van egy jobb ötletem - Dobta el Donát a cigijét, nem oltva el azt. Szörnyülködve néztem, ahogy a még mindig piros szinben égő szál a száraz avaron hever. - Luca, smárolj Petivel.
Hangos hűzés, meg házásba kezdtek a fiúk, egyedül Lea és én néztünk a fiúra, mint akit fejre ejtettek volna.
- Magyarázd már el nekem Donát, milyen fétis az amikor másokat akarsz smárolni látni? - Vonta fel szemöldökét Lea. - Erre szoktad otthon is kiverni?
- Ki tudja - Vonta meg a vállát a fiú, mire összenevettek Mátyással. Mikor nevetésük elhalkult, rám nézett. - Na megcsinálod, vagy hagyjuk a feladatot Leára?
A lánynak hirtelen felcsillant a szeme, ahogy Donát kimondta a szavakat. Egy beképzelt félmosollyal nézett végig a fiún, aki most már teljes figyelmével tisztelte meg a társaságot. Peti rám szegezte a tekintetét, közömbös arccal fogadta az egészet. Hirtelen lobogni kezdtek a képzeletemben a piros zászlók. Az agyam minden porcikája sikított, üvöltött, hogy most azonnal álljak fel és sétáljak el a társaságtól, de a testem mást akart.
Arcunk közel volt. Olyan közel, hogy éreztem lélegzetén a mentolos rágó és alkohol keverékét. Láttam szemeinek kékségét, az apró szeplőket amik alig voltak észrevehetőek, állán a kis borostát. Szemei az arcom figyelte, míg végül megállapodott ajkaimon.
Gondolkozás nélkül hajoltam előrébb felé, leszűkítve a maradék teret közöttünk. Ajkaim félénken az övéihez nyomtam de felbátorodtam, amikor észrevettem, hogy a fiú mohón többet akar.
Pár pillanat után csókunk heves volt, ajkaink tökéletes szinkronban mozgott a másikéval. Keze megállapodott a nyakamon, de nekem ez nem volt elég. Ahhoz, hogy megszüntessem a maradék teret is közöttünk megszakítottam csókunk, csak hogy átlendítve bal lábam a fiú másik oldalára lovaglópózban (??) az ölében üljek.
- Hűha - Szólalt meg halkan Bende. Szemem sarkából láttam, ahogy meglepett arcot vág.
Ujjaim a fiú hajába túrtam, egy újabb csókba húzva magamhoz. Peti karjait derekam köré fonva húzott közelebb hozzá, testem teljesen hozzásimult az övéhez. Nem tudtam betelni az érzéstől, amit akkor éreztem. Olyan öröm volt, amit eddig még sose éreztem. Az alkohol miatt pedig olyan volt, mintha egy álom lenne. Ott vagyunk mind a ketten, kezei immár a csípőm fogva, de mégis olyan, mintha álmodnék.
Csipőmről lejjebb vándorolt a fenekemre, majd a combomra.
- Na oké, szobára veletek! - Szakított félbe Mátyás.
Petivel elhúzódtunk, homlokát az enyémnek támasztva, egyenesen a szemeimbe nézve gyönyörű szemeivel. Elmosolyodott, ami engem is mosolyra késztetett.
- Csak ha te fizeted - Emelte el a homlokát és nézett Mátyásra.
Mintha semmi se történt volna minden visszaállt a régi kerékvágásba. A fiúk hangosan felnevettek minden idétlen kihíváson, Leát fel alá ugráltatták, Peti pedig felém se fordult.
- Minden rendben? - Kérdeztem suttogva, közel hajolva hozzá.
- Persze - Biccentett, majd elővette folyamatosan rezgő telefonját. Néhányat koppintott rajta, pár üzenetre válaszolt, majd felnézett a csapatra. - Skacok, pár rendőrnek kellene segítség a templom körül. Bevállaljuk?
- Megy a halál - Legyintett Donát, pár fiú pedig helyeselt. - Inkább maradok tovább bekúrni.
A fiú válaszát Peti megelégelte és választ küldött az ottani rendőröknek.
- Én szívesen megyek - Pattantam fel, készen a harcra.
- Ez mind szép és jó - Tárta szét teátrálisan a kezét Matyi. - De senkit se érdekel.
Próbáltam beilleszkedni, tényleg. Engedtem minden kis mocskos szavuknak. Hetekig engedtem, hogy megalázzanak vagy épp jópofizzanak. Eltűrtem ha beszólnak, hisz "csak poénkodnak". Bende az egyedüli, aki valamennyire elfogad.
De ezek az emberek a Blaha diákjainak a legalja. Első sorban néztem végig plán képen, ahogy minden "alattuk" lévőt a földi aláznak, hogy aztán jól a földbe tiporják a megmaradt önbizalmát is. Kívülről fenntartják a jófiú álcát, de egy szép, piros alma is lehet rohadt belülről.
És ami még fájóbb: soha nem tettem semmit ellenük, és ez felér azzal, amit ők csináltak. Álszent idióta vagyok.
- Mátyás - Néztem egyenesen a fiú szemeibe, kifejezéstelen arccal. - Nem tudom mit vétettem ellened, de elegem van abból, hogy rajtam meg a körülöttünk lévőkön akarod levezetni a mérgedet.
- Luca, ne - Mondta halkan Peti, megfogva a kezem, hogy lehúzzon a földre.
- Nem, Péter! - Rántottam ki kezem a szorításából. - Mátyás, foghatod az anyakomplexusodból eredő mérged és feldughatod magadnak! De ne rajtam, vagy a barátaimon merd legközelebb levezetni azt, mert nem lesz jó vége.
Tátott szájjal nézte mindenki a jelenetet. Lea kezében megjelent a telefon, gondolom videóra vette az egészet, de nem érdekelt.
- A kis digó bepöccent - Nevetett fel a célzott, de egyáltalán nem jóízűen. - Mi lenne, ha visszatérnél ahhoz a dologhoz, amihez a legjobban értenek a nők: a kussoláshoz és szopáshoz.
A kör tagjai nagyon jól szórakoztak az egészen. Egyedül Bende nézett kétségbeesetten köztem és Mátyás közt.
A hetek alatt felgyülemlett utálatom csillapodni tűnt. Hetekig voltam lóvá téve. Megérdemeltem, hogy egy kicsit én legyek a köcsög.
- Először is: spanyol vagyok, te rasszista kretén. A digót az olaszokra használják. Ha be akarsz szólni, akkor legalább helyesen tedd - Fontam össze a mellkasomon a karom. - Másodszor: honnan tudod milyen ha leszopnak? Exed azt mondta az egész sulinak, hogy nem is volt mit bekapjon!
Lea hisztériákba tört ki, hatalmasakat nevetve. A fiúk is felszisszentek.
Mátyás arcába vér szökött, majd felrobbant a méregtől. Donát a vállára tette a kezét, hogy visszatartsa a fiút.
- Gyere - Állt fel Bende is és se szó se beszéd elindult dombnak lefele.
Gondolkodás nélkül kaptam fel kevéske cuccom és a fiú után eredtem.
- Köszi, hogy... - Kezdtem volna bele, de félbeszakított.
- Ne - Emelte fel a kezét, hogy elcsitítson. - Kurva mérges vagyok rád és Mátyásra is. Szóval kérlek kussolj.
Leértünk a domb aljára, ahonnan már csak pár méter volt a templom.
- Oké tudom, hogy segg voltam, de ami sok az sok! - Fordultam elé, így háttal folytattam az utamat.
- Akkor se volt semmi okod így beszólni neki - Rázta meg a fejét.
Teljesen ledöbbentem.
- Te most hülyéskedsz, ugye?
- Hagyjuk - Legyintett.
Én is ráhagytam. Tudtam, hogy én se vagyok szent, de én legalább belátom a hibáim.
Ami viszont piszkosul fájt, az az, hogy visszanézve a domb felé Peti nem jött utánam, pedig szükségem lett volna rá.
Francba velük, gondoltam és inkább a játékra összpontosítottam.
Elértük azokat a rendőrtársakat, akik küldték a segélykérő üzenetet. Hárman voltak, viszont négy szökevényre bukkantak a templom falai közt. Kettőnket kissé fancsali képpel fogadtak, ugyanis több emberre számítottak. A terv egyszerű volt: egy kettes és egy hármas csoportot alakítani és az fő- és kijáratot védeni. Bende elszakadt tőlem, gondolom nem akart már felőlem hallani, így egy lánnyal maradtam a hátsó ajtót fedezni.
Gyorsan letelt a szökevények maradék ideje. Egy rózsabokor mögé bújva figyeltük az ajtót, ami kinyílt és rajta a három szökevény lépkedett ki, nagy óvatossággal. írtam a facebookos csoportba, hogy mi a helyzet. A lány jelzésére mindketten kiugrottunk a bokorból, gyorsan a hátuk mellé szökkenve és két szökevény kezét hátrakötve. A harmadik ember nyúlcipőt húzott és megfutamodni látszott, de Bende utánafutott és földre teperte az illetőt.
A szökevényeket a kocsikba ültetve akarták visszaszállítani, viszont így Bendének és nekem nem jutott hely
- Gyere, többiek vissza akarnak menni a Blahába - Lökte oda felém a szavakat, rám se nézve.
Visszabaktattunk a fiú vörös sportkocsijához, ahol a balszerencsémre Mátyás állt, a kocsihoz dőlve. Mellette Peti volt, épp beszélgettek valamiről, de engem észrevéve egyből abba is hagyták.Beültünk a kocsikba, én Peti mellé.
A körülöttünk lévő épületek elmosódtak, ahogy Bende egyre erősebben nyomta a gázt. A fiú egy évvel idősebb volt nálunk, mégis az évfolyamunkba járt ugyanis tizedikben cserediákként kihagyott egy évet. A kormányt egy kézzel fogta, a másikban egy szál cigit fogott, amit néha a szájához emelt.
- Biztos jó ötlet ilyen gyorsan menni? - A szívem a normálisnál hevesebben dobogott, Bende lassan átlépte a százhúszas határt egy lakott területen.
- Ne legyél már ennyire beszari! - Legyintett az anyósülésről Mátyás, aki először szólalt hozzám a dombos eset óta. - Este van, nincs senki az utcákon!
Lesokkolva néztem a fiúra, aki épp egy fél literes vodkás üveget húzott elő táskájából.
- Mátyás, a szökevények a városban rohangálnak, mi van ha elütjük valamelyikőjüket!
Nem válaszolt. Helyette Bendével röhögcsélve húzta elő a következő üveg alkoholt. Whisky.
- Bende! - Emeltem fel a hangom, de mivel ez se hatott, segítségkérően Petire néztem, de ő se mondott semmit.
- Most ezzel büntetni akartok?
Semmi válasz, helyette Mátyás kinyújtotta karját és mutatóujjával pár emberre mutatott, akik az út melletti tisztáson rohantak a Blaha felé.
- Hang vagy megkergetni őket!
Elhagyta a vér az arcom, amikor Bende kidobta cigiét és felkanyarodott a sík terepre. A kiszemelt áldozatok hátrafordultak és egyből szanaszét iszkoltak.
- Bende, fejezd be! - Kiáltottam rá, de semmi hatása nem volt.
Nem láttam, de biztos voltam benne, hogy hihetetlenül megrémültek. Bende az egyiket üldözőül vette. Egy lány volt, akihez egyre közelebb és közelebb kerültünk. A lány megbotlott valamiben és hasra esett. Bende épp hogy sikeresen kikerülte. Ha nem lettek volna ilyen jók a reflexei, akkor a lány biztos el lett volna gázolva.
Nevetni kezdtek. Ezek az elmebeteg pszichopaták nevetni kezdtek. Beleértve Petit is.
- Ki akarok szállni - Jelentettem ki. Bende rám nézett a visszapillantó tükörben. - Most azonnal állj meg.
- Mert különben mi lesz, kiscsaj? - Nézett hátra Mátyás ingerülten. - Sértegetni kezdesz minket?
- Bende állj le - Mondta immár Peti is. Bende engedelmeskedett.
Se szó se beszéd kipattantam a kocsiból, erőteljesen becsapva mögöttem az ajtót. Peti, a fiú aki tetszett és ezek szerint rohadtul félreértettem, a lehúzott ablak helyén támaszkodva nézett rám.
- Minden rendben? - Kérdezte a legnagyobb nyugalommal.
- Hogy lenne minden rendben? - Üvöltöttem a képébe. - Majdnem elütöttünk egy embert!
- De csak majdnem! - Vonta meg a vállát.
- Na jó, nekem ebből elég! Peti, ez rohadtul nem normális.
- Lehet, hogy te a Péceli fajta unalomhoz vagy szokva, de mi nem - Húzta le Mátyás is az ablakot. - A kis leszbi csaj tud egyáltalán szórakozni?
- Na idefigyelj te evolúciós zsákutca - Léptem közelebb hozzá, de még épp elég távol voltam ahhoz, hogy ne tudjon elérni ha esetleg lendülne a keze. - Dalma, Napsi és Viki ezerszer jobb és szórakoztatóbb emberek, mint ti valaha is lesztek. Ja meg legalább van eszük, nem három agysejten osztoznak hatan, mint ti meg a bandátok.
Mátyás nyitotta volna az ajtót, viszont ezt látva Bende jobbnak látta gyorsan elhajtani.
Egyedül maradtam a semmi közepén, teljesen alulöltözve.
Annyira hülye vagyok. Nem csak a réteghiány miatt, hanem az egész "próbáljunk beilleszkedni oda, ahova amúgy se férnék be" dolog miatt. Nem mellesleg mardosott a bűntudat a Mátyásos vita miatt, ugyanis bár keményen oda tudok szólni, rögtön megbánom.
Hirtelen eszembe jutott a lány akit majdnem elütöttünk. Sarkon fordultam és sprintelni kezdtem a sötét alakok felé.
Ahogy egyre közeledtem jobban kivehetőek lettek az alakok. Öten voltak, a még mindig a földön fekvő lányt is beleértve.
- Minden okés? - Üvöltöttem, mire mind felém fordultak. Egyáltalán nem kedves pillantások fogadtak.
- Te is benne voltál abban a kocsiban, nem? - Kérdezte egy srác, név szerint Beke Vince.
- Benne, de...
- Na takarodj innen! - Szakított félbe egy másik, nálam sokkal nagyobb fiú. Bár hangja nyugodt volt, arcáról lerítt dühe.
- Hagyjátok - Nézett fel egy harmadik fiú, aki a lány mellett térdelt, gondolom sérülések nyomát kereste. - Barátom, ismerem őt. Ő nem olyan, mint Puskás meg a csürhéje.
Nem kellett lássak ahhoz, hogy felismerjem Soma hangját. A fiú aki eddig utamat állta félreállt, de még mindig szkeptikusan nézte mozdulataimat.
A lány mellé térdeltem. Számhoz kaptam ijedtemben, amikor vörös tincseit és angyali arcát ki tudtam venni a sötétségben.
- Úristen, Patti! - Éreztem, ahogy könnybe lábadnak szemeim. Imádtam a lányt. Daláék után ő a második legközelebb ember az életemben.
- Jól vagyok - Sírta. - Csak megijedtem.
Könnyeit szipogva törölte le.
A lány nyaka alá csúsztattam karjaim és szorosan magamhoz öleltem. Nem ellenkezett, ő is erősen belémkarolt, mintha tőlem függne az élete.
- Annyira sajnálom! - Suttogtam. Éreztem, ahogy a lány megrázza a fejét.
- Nem a te hibád.
- De Peti miatt olyan, mintha én is benne lettem volna az egészben! - Pár könnycsepp legördült az arcomon.
Elhúzódtam tőle és gyorsan letöröltem könnyeim. A lány is lenyugodott, légzése is lelassult és normalizálódott.
- Nincs beleszólásunk abba, hogy kibe szeretünk bele - Nézett a lány rám, majd Somára.
- Ez igaz - Nevettem fel halkan, majd én is a fiúra néztem, aki már rám szegezte tekintetét.
Zavarba jöttem, gyorsan elnéztem róla. Inkább Patti lábát vizsgáltam meg, hátha keletkezett valami zúzódás amit kezelni kell. De a lány teste teljesen épségben volt, lelkileg viszont biztos kimerült.
Vincéékkel megbeszéltük, hogy kocsival hazaviszik a Blahába. Én is menni akartam de Patti - tudva, hogy mennyire vártam már a Szökevényeket - ellenkezett. Így hát kettesben maradtam egy tisztás közepén, Somával.
- Úgy érzem, hogy van mit mesélned - Túrt bele szőke hajába.
Az erdő felé indultunk, hogy csatlakozzunk egy másik rendőr bandával, akik nem messze innen hajkurásszák a szökevényeket. Mesélni kezdtem. Nem csak a ma estit, hanem a kezdetektől. A fiú figyelmesen hallgatta, néha felnevetett vagy épp egy "mi a fasz" hagyta el a száját. Ahogy közelebb és közelebb jutottam a jelenhez a történetemben, egyre világosabbá vált számomra, hogy Peti nem nekem való.
Nem azt jelenti, hogy nem szeretem. Nagyon is bele vagyok zúgva, még így az egész est után is. Talán azért, mert a lényem kétségbeesetten próbálja tagadni Peti gonoszságát. Nem ebbe a Petibe vagyok szerelmes. Hanem abba a Petibe, akit megismertem a nyár alatt.
- Hát ez atom nagy szopás - Bólintott Soma. - De ja, vágom milyen.
- Apropó, Mírával mi újság?
A fiú sóhajtott, megválogatva szavait.
- Mi lenne? - Dugta zsebre a kezét. - Nem szerettem már, elegem volt a folyamatos hisztikből, a féltékenykedésből meg hogy próbált elmarni a barátaimtól.
- Elhiszem - Bólintottam. - Viszont ezzel kapcsolatban lenne egy kérdésem. Nagyon tolakodó lesz, szóval ha nem akarsz válaszolni...
- Luca - Szakított félbe és nézett rám. Szőke tincsei szemébe hullottak, nyakán egy hosszú koszcsík húzódott. - Egész nyáron csak a sötét titkaimat mondtam el neked. Hidd el, neked bármit elmondok.
- Megcsaltad?
Csend telepedett közénk, amit aztán Soma szakított meg.
- Igen - Nézett rám, arcán szomorúsággal. - Nem akartam, nem vagyok büszke rá és mással nem is fog ilyen előfordulni. Rohadtul megbántam.
- A SZIN-en volt?
Bólintott.
- Egyszer eskü el kell vinnetek Örssel! - Próbáltam feldobni a hangulatot, hisz látszott a fiún, hogy kissé szomorkás lett. - Olyan sztorikat hallok arról a helyről! Nagyon állat lehet.
- Tényleg az - Eresztett el egy halk nevetést Soma. - Örsöt például meztelenül találtam meg valami random medencében.
- Nem mondod! - Álltam meg. Hatalmas vigyor jelent meg az arcomon.
- Dede - Bólintott a fiú is mosolyogva. - A biztonsági őrökkel próbált épp bizniszelni. Félig kiivott tequilas poharat ajánlott fel nekik a sapkájukért cserébe.
- Képet vagy nem történt meg!
Soma a zsebébe nyúlt, és pötyögni kezdett rajta. Felém fordította képernyőjét, amin tényleg a fiú által leírtak történtek.
Szólásra nyitottam a számat, viszont a következő lépésünkkel mindketten fenékre estünk és csúszni kezdtünk lefelé.
A fiú keze elkapta az enyém, szorosan megfogva azt, hogy ne szakadjak el tőle. Amikor leértünk a lejtő aljára, mindkettőnkből kibukott a nevetés.
- Ez az este egyre röhejesebb kezd lenni - Kacagtam.
Soma felpattant és felém nyújtotta kezét.
- Érdekes, az biztos - Nevetett ő is.
Elindultunk, egymás mellett bandukolva, magamban még mindig nevetgélve az Örsös képen.
- És úgy néz ki csak érdekesebb lesz.
A fiúra néztem, aki egyenesen előre szegezte a figyelmét. Követtem tekintetét.
Előttünk három barátnőm, illetve Karesz, Csongor és az emlegetett szamár, Örs állt.
A szélrózsa mind a négy irányából érkeztünk, egy farönköt véve körbe.
Életemben először egyet kellett értenem Karesszal, aki elsőként szólalt meg közülünk.
Mégis hol a faszban vagyunk?