Szerintem mindent kitaláltam, a jegyeket is megvettem a kiállításra és asztalt is foglaltattam a Berry-ben. – azért még van mit kitalálni. Még nem tudja mit is vegyen fel. Túl elegánsat sem akar és a laza öltözéket sem venné fel szívesen.
Aaaa nem tudom, mit vegyek fel. – mérgelődött Alex a szobájában. Járt, kelt a lakásban ezen töprengve. Közben Trisa hazaért az egyetemről és látta, hogy barátja nagy vívódásban van. Bement a szobájába, kinyitotta a szekrényét és elkezdett a ruhái között keresgélni.
Előkészítettem a ruhát neked Alex, de most már menj készülődni. A végén elkésel! – majd fogta magát Trisa és lement a közeli virágboltba. Látta, hogy semmivel nem készült a lánynak így gondolta ő gondoskodik róla. Vett egy csokor rózsát és hozzá egy kis apróságot.
Alex gyors letusolt, haját is megszárította. Bement a szobájába, ahol az ágyra volt kiterítve mit kell felvennie. Az ágyon egy szürke zakó, egy fehér póló, egy fekete farmer a hozzáillő nadrágövvel, egy pár fekete zokni és az ágy előtt a kedvenc fekete sportcipője volt. Ez remek. Tris mi is lenne velem nélküled? – mondogatta magában a tükör előtt. Háát egy kis túlzással, már nem élnél Lex. – Trisa ott állt az ajtóban és vigyorgott közben.
- Azt a csokrot kinek vetted??
- Neked. Láttam, hogy nem készültél semmi ajándékkal így gondoltam ismét megmentelek.
- Nézd! – mutatott Alex a komódjára, ahol ott volt egy közepes méretű kaktusz és Tess kedvenc csokija.
- Most megleptél engem. Na mindegy, akkor a virágot vázába teszem. Jó lesz itt a nappalinkban.
Megbeszélték, hogy a kollégium előtt találkoznak, mert onnan nincsen messze a kiállítás. Alex nagyon izgatott volt, alig várta mikor ér le Tess. Mikor kinyílt a bejárati ajtó és kilépett rajta Tess szinte megállt a tér és idő is. Ő sem vitte túlzásba, de mégis nagyon csinos volt.
Hoztam neked egy kis ajándékot. –átnyújtotta neki a virágot és a csokoládét.
Látom emlékeztél a kedvenceimre. – mosolyodott el Tess.
A kiállítás csodálatos volt. A helyi fiatalok fényképeiből és festményeiből voltak a legjobbak kifüggesztve. A képeket nézegetve rendkívül sokat beszélgettek. Néhány alkalommal teljesen ellentétes véleményen voltak, de valahol mégis megegyezett a mondanivalójuk. Annyira elmerültek a kiállításban, hogy majdnem lekésték az asztalfoglalásukat is. Nagyjából 15 percet késhettek az étteremből.
Jó estét a hölgyeknek! Már azt hittem nem is jönnek el. Majdnem odaadtam az asztalukat másnak. – mondta nekik a fiatalember, aki a foglalásokat intézi. Odakísérte őket a helyükre és intett is az egyik pincérnek.
Szép estét! Hoztam Önöknek két étlapot. Amennyiben megengedik, figyelmükbe ajánlanám a halételeinket. Nagyon kiválóak! – persze ott is nyitotta ki az étlapot a kissé kurta pincér.
Köszönjük szépen, megfontoljuk az ajánlását. – a felszolgáló otthagyta őket.
Nagyjából 5 perc múlva visszatért a pincér, hogy felvegye a rendelésüket. Alex spenótos csirkemellet kért gnocchival, Tess pedig végül egy halételt választott. Mivel nem tudták mit igyanak hozzá így ezt rábízták a felszolgálóra.
******PÁR ÓRÁVAL KÉSŐBB******
Mikor elfogyasztották az ételeket úgy döntöttek sétálnak egyet a közeli parkban. Nem volt túl hideg, sem meleg az időjárás. Az egyik padra leültek. Alex látta, hogy azért kicsit fázik Tess így a hátára terítette a zakóját és átölelte.
Az este folyamán most először szótlanok voltak. Csak ültek ott a padon. Hol egymást nézték, hol a csillagos eget.