Szóval... Coming outoltam anyukámnak...
Tehát hivatalosan is kint vagyok a szekrényből 🌈
(sok káromkodásért bocsi, sehol nem engednek szóval valahol muszály)
Nem volt nagy cucc, én mégis be voltam fosva, mint a kurvaélet. Valahogy így játszódott le:
Én: Anya, fiú vagyok.
Anya: Nem, mert lány vagy.
Én: Nem
Anya: De
Én: Nem
Anya: De
Én: Nem
Anya: De
Én: Nem
Aztán kb 10 percig nem szóltunk egymáshoz, de utána ezt mondta anyukám:
Oké.
Annyira megkönnyebültem. Viszont kell neki idő amíg teljesen elfogadja, mert nem igazán akarta, hogy az ő első kicsi lánya ilyen legyen. De mindig akart egy fiút, hát lett neki. Nem vágjuk le a hajam és nem kapok mellkasszorítót mindennapi használatra. Mert fél, hogy nem fogadnak el. Pedig nagyon támogató a középiskola ahova járok, de ha anya teljesen elfogadja, hogy nem növöm ki, akkor leszek igazán boldog.
De ez egy jó kezdet.