Malia
Éppen a laptopomon nézegettem a járatot, és még mindig azt írta ki, hogy a felszálás késik. Gondoltam frissitem az oldalt.
A gép időben indul.
Na végre. Felugrottam a gépem elől és a táskámért nyúltam, és már fordultam is volna ki az ajtómon de Lydia és Scott állt ott. Na biztos, hogy nem. Nem maradok itt.
-Nem, nem nem nem nem! Ezek csak patkányok, pár döglött farkas meg néhány kósza pók. - soroltam fel a dolgokat.
-Kellenél. - mondta Lydia.
-De nekem Párizs kell. - mondtam.
-Párizs már vagy kétezer éve ott van. Szerintem meg fog várni. - dőlt neki az ajtó félfának Lydia. Az ablakhoz lépkedtem, és kinyitottam.
-Nem kényszeríthetünk és nem is akarunk. - mondta Scott, és félre állt Lydiaval. Bólintottam, és kimentem az ajtón. Na persze. Nem tarthatnak itt. De ha nagy a baj? Lehet nagy a baj. Ha nem lenne az Scott nem lenne itt. A fenébe. Vissza fordultam és bementem a szobámba, de még az ajtóban Scotthoz vágtam a táskám.
-Jól van mi kéne? - néztem Scottra.
-Bocs, hogy késtem randim volt. - jelent meg az ajtóban Celestina. Szép volt a ruhája. Piros. Ez az ő színe. Várjunk csak, randin? De ő meg Scott össze illenek, nekik kéne randizniuk.
-Egy pokolkutya. - hagyta most figyelmen kívül a másik alfát.
Celestina
Amint Scott hívott egyből indultam. Kellett egy Moon is neki. Miért nem hívta Clairt? Szerencse, hogy pont a végén voltunk a randinak ami nem volt olyan rossz, de nem élveztem a beszélgetést sokszor Jake-kel, és ez nem azért volt mert nem bírtam őt, csak inkább testvériesen tekintek rá. Egy étterembe vitt. Nagyon szép hely volt. Nem volt a puccos de nagyon szép volt.
A Jeepben ültünk. Malia, és Lydia hátul. Scott meg én elől.
-Átléptünk egy másik világba, és valamit át hoztunk onnan. - mondta Lydia. - A pokolkutya megfékezheti.
Parrishen kívül nincs is más pokolkutya.
-Vigyük vissza. - mondta lázán Malia.
-Ez nem ilyen egyszerű. - néztem hátra.
-Volt már ilyen? - kérdezte Malia. Na erre én is kíváncsi vagyok. Lydia ránézett Scottra. Scott meg hátra nezett a visszapillantón keresztül Lydiara.
-Miért néztek úgy egymásra mintha nem nem tudnánk valamit? - bökte meg a vállamat Malia.
- Nem lesz könnyű dolgunk. - nézett egy pillanatra hátra Scott.
-Megmentettük Stilest. - célozott a Nogitsunés esetre, és arra, hogy a másik világba maradt Stiles. Elmesélte ezt nekem Stiles. - Meg mindenki mást, de nem igy kellett volna lennie. Mindennek meg van az ára.
-A nemeton óta tudjuk. - Nemeton? Az meg mi?
-És mennyit kell fizetni? Sokat? - hajolt előre Malia.
-Sokat. - mondta egyszerre Scott, és Lydia.
-Srácok mi az a Nemeton? - kérdeztem rá.
-Mondhatni az a természet feletti szentély. Egy kivágott fa ami vonza a természet feletti személyeket. - válaszolt Scott.
-Egy kivágott fa? Egyszer kicsiként álmodtam róla. - néztem Scottra. - Azt, hogy elszívja az erőmet, de persze akkor még nem tudtam miért szívja el az erőm, mert akkor még vérfarkas se voltam. - néztem hátra Lydiara.
-Valószínűleg egy hibás jóslatod lehetett akkor. Hisz kicsi voltál. - nézett rám, és Lydiara felváltva Malia.
-Valoszinű. Még azt se tudtam mi leszek akkor. Meg szerintem álmodtam. - nevettem el magam.
-Lehet. - mondta Lydia. Scott helyeslően bólintott. Egy lövést halottam az erdő felől. A többiek csak ültek nyugodtan.
-Scott fordulj balra! - mondtam. Egyből balra fordult ami a gimi parkolójába vezetett.
-Oké! - szállt ki Scott mi meg utána. - Igyekeznünk kéne!
-Fudjuk mit eresztettünk szabadon? - kérdezte Malia.
-A pokolkutya tudja majd a választ. - gondoltam Parrishre. Valahonnan egy üvöltést halottunk. Scottal, és Maliaval egyszerre fordultunk az erdő felé.
Scott és én egyszerre kezdtünk el futni az erdő felé. Lydia próbált minket utól érni de kicsit lassú volt. Jó ő Banshee nem vérfarkas. Megint egy üvöltés, és egy nő hangja aki küzd ellene? Meg kell menteni. Probáltam gyorsabban futni de nem nagyon sikerült. Egy kisebb helyen megálltunk és körbe néztünk. Mintha itt hallottam volna a nő hangját, de mégse. Ukra halottunk egy üvöltést. Elindultunk a hangok felé. Egy lövés hangot halottunk amikor már majdnem ott voltunk. Amikor oda értünk egy testet találtunk. Ez egy pokolkutya.
-Azt hittem őket nem lehet megölni. - nézett körbe Lydia. Scott lenézett a földre és felvett valamit.
-Argent. - mondta ki az egyetlen nevet amitől se jót se rosszat nem tudok mondani.
-Tehát igaz. - nézett a pokolkutyára Lydia.
-Mi? - néztem rá és Scottra.
-Mi mást halottál még Lydia? - lépett közelebb Malia.
-Olyanok hangját akik azelőtt senkit sem bántottak. - nézett körbe majd közelebb lépett a testhez.
-Valami rájuk támadt? - kérdezte Scott.
-Ők estek egymásnak.
Clair
Hajnali egy van. A telefonom csörög, vagy huszadjára. Most felveszem, és kinyírom azt aki basztatni mer ilyenkor.
Liam.
Kinyírom. Elveszem a telefont az éjjeli szekrényemről és elhúzom a zöld ikont.
-Mit akarsz Liam? - kérdezem. Múltkor is a patkányok miatt zaklatott. Pedig csak féltek és megölték egymást.
-Mason vagyok. - minek hív fel Liam telefonjáról?
-Nincs saját telefonod? - kérdezem.
-De van. De kellesz.
-Minek? Tudtommal meleg vagy.
-Nem úgy. Jaj, be kéne jönnöd a suliba. Liam vérzik, és nem áll el. Pokolkutya karmolta meg. - mi? De Parrish nem bánt minket.
-Parrish minket nem bánt te is tudod. - mondtam.
-Ez egy másik volt. Parrishnél is erősebb. - mondta lihegve.
-Sietek. Hol vagytok? - álltam fel az ágyamról. Felkaptam a cipőmet. És lefutottam a lépcsőn. Jack és egy csaj volt a nappaliba éppen falták egymást. Ez a rohadék.
-Takarodj az otthonomból Jake Moon! - szólaltam meg. Egyből elváltak egymástól. -Te hülye ribanc, tűnj inenn el! - egyből felkapta a nyúlcipőt.
-Clair ez nem az aminek latszik. - mondta.
-Mióta csinálod ezt, nem úgy volt hogy Celestina és te alakulóban vagytok? - kérdeztem.
-De igen, egy hete találkozgattam ezzel a lánnyal, de nem fogok többet találkozni vele. - hajtotta le a fejét.
-Mire haza érek tűnj inenn. - mondtam és az ajtóhoz sétáltam majd kitártam. De még mielőtt kiléptem volna hátra fordultam. - Ja és még valami, ha még egyszer be próbálkozol a nővéremnél megöllek. Menj el Jake. - mondtam és megfordultam, majd kisétáltam az ajtón. Egyből a suli felé kezdtem gyalogolni amikor is megláttam azt a kék Jeepet ami Stilesé. Scotték ültek benne. Idehajtottak mellém. Celestina lehúzta az ablakot az anyós ülésen.
-Hova mész? - kérdezte.
-Liam megsebesült. Hallod Jaket kidobtam. Majd kutasd át az emlékeit. Csak érted tettem. - mosolyogtam rá biztatóan mire bólintott egyet. Scotték elgurultak én pedig mentem tovább.
Celestina
Nem gondoltam volna, hogy ekkora rohadék Jake, éppen hogy meg volt az első randink máris mással volt együtt, seggfej. Nem sírok utána nem érdemli meg. Elküldtem. Pont lent volt Ana is. Elküldte a bátyját a picsába és arcon csapta. Ezt furcsáltam. Azt hittem mellette ki fog állni. De mellettem állt ki. Scottékkal vissza mentünk az erdőbe. Megmondtam Jakenek addig tűnjön el innen amíg vissza nem jövök. Scott már egy tíz perce fut előre mi meg követjük. Teljesen bolond. Lydia alig bírja már.
-Még elkaphatjuk. - mondta Malia.
-Kicsodát? - fordult hátra.
-A gyilkost. Min gondolkodsz? - kérdezte meg Lydia.
-Hogy elvihetnénk a töltényt Argentnek. - mutatta fel a töltényt.
-Mi van ha ő lőtte ki? Akkor is elvinnéd neki? - kérdeztem.
-Főleg akkor. - mutatott rám, majd hátat fordított. Nagyon nézett egy pontot. - Halljátok ezt?
-Jobban elkezdtem fülelni. - szívverés.
-Szívverés. - mondta Malia.
-Jó sok emberé. - nézett hátra Scott. Én csak egy emberét hallom. -Itt vannak.
-Kik? - kérdezem.
-A vadászok. - néz a hátam mögé. Maliaval oda nézünk senki nincs ott. - Futás! - kezd el futni. Utana megyünk.
-Scott, várj! - ordít utána Malia. -Scott! - nem érjük utól.
-Mindenki tegye le a fegyvert! Csak egy gyerek. - mondja valaki. Mr. Stilinski.
-Mi van a szemével? - hallok meg egy női hangot amikor oda érünk.
-Hallották a seriffet. Letenni! - Parrish. Lydia, és Malia oda mennek Scotthoz, én addig Parrishez.
-Beszélhetünk? - suttogom a fülébe mire bólint. Félre állunk a serrifékkel.
-Nagyon sajnálom! - mondja Scott a seriffnek. - Maguk szerint láttak valamit? - kerdezi meg Scott. Remélem nem láttak semmit az emberek.
-Nem többet a szokásosnál. - nézett ránk Parrish.
-Elárulnátok, mi történt? - néz leginkább rám a seriff.
-Az egy pokolkutya. - mutat le a földre Parrish.
-Egy halott pokolkutya.
-Igen, világos.
-Elvileg Liam megsérült. - nézek Parrishre. - Szerintem miatta. - mutatok a földre. - Clair ment segíteni neki.
-Nekem ez nem világos. Azt hittemnem lehet minket megölni. - utalt magára és a pokolkutya társára Parrish.
-Könnyebb, mint hittük. - nézett rám, és Parrishre Malia.
-Van valami hozzá fűzni valód? - nézett Scottra a seriff.
-Igen. - Maliaval és Lydiaval össze neztünk. - Szerintem nem akármilyen tölténnyel lőtték le. - Parrish legugólt a halott fajtársa mellé.
-Remélem nem. - mondta.
Clair
Beértem a suliba egyből meghalottam a hangos és gyors szívverést. Liam. Az öltöző felé futottam. Folyosón a szekrények és a padló tiszta vér volt. Tovább futottam, nem állíthat meg ez a nagyon undorító vér szag. Kicsaptam az öltöző ajtót, és beléptem. Vér szag itt is.
-Liam? Mason? - néztem körbe.
-Itt! - kiabalt Mason. Elmentem az egyik szekrény melett ami ugyanúgy véres volt. Amikor megláttam Liamet teljesen leharcoltan azt hittem elsírom magam, nagyon rosszul nézett ki.
-Mason az edző irodájába van kötszer. - néztem rá. Egyből bólintott, és oda futott.
Én addig egy tiszta törölközőt kerestem. Találtam egyet. Bevizeztem, és Liamhez siettem.
-Figyelj elösszőr lekéne venni a polódat oké Liam? - bólintott. Segítettem neki mert alig bírt mozdulni. - Oké, letörlöm a vért, hogy jól lássam a sebeket. - mondtam. Bólogatott de nagyon rosszul volt. Mellkasánál kezdtem nem mozdult, szóval itt nem sebes.
-Miért segítesz? - nyögte ki nagy nehezen. Ránéztem.
-Egy falkában vagyunk. A falkát sose hadjuk hátra. - mondtam és a hasához érintettem a vizes törölközőt mire felszisszent. - Sajnálom. - húztam el a kezem.
-Semmi baj. - rázta meg a fejét. Kicsit közelebb hajolt így pont rásütött a hold a szemére gyönyörű kék szemei vannak. Mint a tenger, sőt kékebb.
-Ha nem Parrish bántott, akkor ki? - húzódtam kicsit közelebb hozzá, hogy jobban oda férjek a sebhez.
-Nem tudom. Nagyobb volt. - mondta. - Clair. - mondta suttogva a mevem.
-Igen? - néztem fel rá. Nem kellett volna, egy centi volt közöttünk körübelül.
-Tudod mire gondolok? - nézett le a számra.
-Mire? - néztem le én is az övére.
-Erre. - mondta, és megfogta a tarkómat, majd a szájára húzott. Azta a rohadt! Megcsókólt!
-Khm. - köhögött valaki melettünk. Egyből szét rebbentünk. Mason. - Gerlicéim aranyosak vagytok de ne itt. - mosolygott ránk és lerakta elém az elsősegély dobozt. Liamre néztem, aki engem nézett.
Celestina
Malia leparkolt a falkaház előtt. Lydia ránézett Scottra aki hátul ült mellettem.
-Miért nem mondtál semmit? - kérdezte.
-És te miért nem mondtál semmit? - kérdezett vissza csuklóból.
-Miért nem szólt egyikőtök sem? - kérdezett rá Malia. - Nekem kellett volna szólnom?
-Argent miatt titkolták el Malia. - mondtam.
-És mind hallgatni fogunk, amíg nem beszélünk vele. Megfelel így mindenkinek? - nézett körbe. Mindhárman bólintottunk.
-Csak ha hamar dumálunk Argentel. Célszerű lenne azonnal. - vont vállat Lydia.
-Az előérzeted miatt? - kérdezte rá.
-Aha. - bologatott. - Amiben emberek sikítoznak, és gyilkolják egymást.
-Előbb megkeressük Argentet! - szólt közbe Scott, majd kiszállt velünk együtt.
Liam
-Ha egy olyan erős mitikus lénnyel van dolgunk, amit csak a hajtóvadászat tud fogva tartani, akkor komoly problémánk van. - beszélt halkan Mason az öltözőben. Tegnap óta jobban vagyok mondjuk így. Tegnap Clair eltőrte az ujjamat, hogy beinuljon a gyors gyógyulás majd vissza tette. Nagyon fájt.
-Agyalhatnánk ezen edzés közben? - néztem rá. - Brettel segítünk az elsősöknek, akik beakarnak kerülni a kezdőcsapatba.
-Brettel? A kockahasú szívdöglesztő Brettel? - akadt el a lélegzete.
-Simán csak Brettnek hívják. - mosolyogtam rá.
-Kockahasa van. - tette fel a kétkezét védekezően. - Tudod mekkora kihívás az emberi test számára kockahasat kialakítani? Egek! - kalandozott el. Mire felhuzta a szemöldökömet. - Ácsi! Miért ő segít neked? - kérdezte.
-Nem volt más önkéntes. - vontam vállat.
-Mivel kizárt, hogy egyikünk is bekerüljön. Harmadik osztály előtt senkinek sem sikerült. - ez hülyeség.
-De, Scottnak, és nekem is sikerült. - vontam vállat.
-Ja, természetfeletti segítségnek hála. - mondta. Bezártam a szekrényemet és az egyik újonc jelent meg ott.
-Kösz a cuccot, Liam, meg a gyakorlást és a lehetőséget is. Még ha az utobbi nincs is. - nézett Masonre. Kínos.
-Kivéve ha gyakorolsz. Még ma! - javította ki gyorsan. - Tökre van esélyed bejutni a kezdőcsapatba. - ütögette meg a vállát.
-Na jó! - kezdtem el húzni ki az ajtón.
-De tényleg, mindannyiótoknak. Komolyan mondom. - mutogatott körbe.
-Gyere! - húztam, de nem nagyon akart jönni. Felkaptam a vállamra.
-Láttalak titeket a pályán remekelni fogtok! - ordította el magát.
Clair
A folyosón Liam és Mason futottak el, de megállította őket Ms. Monroe. Nagyon gyanus nekem ez a nő.
-Hát itt van! - mondta mosolyogva. - Holnapra van szabad időpontom, persze csak ha szeretne beszélgetni.
-Hát, nincs miről beszélnem. - vont vállat Liam.
-Szerintem meg rengeteg mondandója van. - mondta Mason.
-Mindnyájunknak sok dolog nyomja a lelkét, Liam. Ugye nem akarja súlyos teherrel a vállán kezdeni az utolsó évét? - kérdezte. - Mit szólna a holnap délután kettőhöz?
-Akkor tanulni szoktam. - vont vállat Liam.
-Pont ezért vetettem fel. Vegye el a papírt, - nyujtott felé egy papírt. - és gondolja át rendben? Remélem, holnap látom. - mosolygott rá. Liam elvette a papírt.
Liamék elindultak, Monroe pedig kinyitotta az irodáját. Pont beláttam az asztalára, amin egy kés volt.
-Szun-ce? Imádom a Szun-cet! - állt meg az ajtó előtt Mason. - Mármint a stratégiáról szóló irásait, nem a kiszámíthatatlan terveket, de amit a vezetők higgadságáról...
-Mason! - kiabáltam neki oda. Nagyon sokat magyaráz ez a gyerek. A srác és a nő ide fordult. - Gyere ide légyszi!
-Oké. Viszlát! - köszönt el és ide sétált mellém.
Betty
Egy egyetemi buliból estem haza. Hihetetlen, hogy Celestina kihagyja ezeket.
-Hahó! Van itthon valaki! - kiáltottam el magam. Senki. Rohadt jó.
-ÉN! - halottam meg Adam hangját. Akkor mégis vannak itthon. A konyha felől jött a kezében egy tál popcornal.
-Úúú agyjál már nekem is. - dobtam le a kisfotelbe a táskámat, és Adam mellé ugrottam a kanapéra.
-Milyen volt a buli? - kérdezte miközben felém nyújtotta a popcornos tálat.
-Olyan rámenősek a harmadéves srácok. Sőt még a másodévesek is. - röhögtem el magam.
-Én nem járok bulizni már. Felesleges.
-Vannak kan bulik is. Mondta Reed. - vontam vállat.
-Tudom, nekem is mondta. Nem érdekel annyira a bulizás. - vont vállat és kivett egy marék kukoricát és betömte a szájába.
Lydia
-Ez az a hang, amit halottál? - húzta le a kártyáját Parrish a rendőrségen lévő börtönbe.
-Nem, valami más volt. - ráztam meg a fejem. Bólintott egyet, és elindultunk vissza az asztalához. Éppen azt próbáljuk ki deríteni, hogy milyen csipogó hangot halottam múltkór a McCall házban.
-Bármilyen középület lehet az. Egy korház, egy tűzoltóság vagy... - vissza gondoltam milyen hang lehetett az. Sok sikollyal teli ház, ahol valószínűleg jártam is már. Elmegyógyintézet.
-Vagy egy elmegyógyintézet. - néztem rá.
-Ne mondd ki! - rázta meg a fejét Parrish.
-Eichen-ház. - néztem félre.
-Az ajtókon lévő kártyaolvasók? - kérdezte. Bólintottam.
-A zárt osztály lesz.
-Nem mész vissza oda, főleg nem a zárt osztályra. - rázta meg a fejét.
-És ha összefügg a halott pokolkutyával? - jutott eszembe a Pokolkutya.
-Mi van, ha valaki újra megpróbál megölni? Mindig ez van ha oda mész.
-Ez az egyetlen nyomunk. - adtam rá logikus választ.
-A közelébe sem engedlek.
-Akkor gyere velem. - vontam vállat.
-Vagy... egyedül megyek. - ment el mellettem.
Scott
-Argent nem reagál a hivásainkra, és sms-einkre, nincs se otthon, se itt. Tálán csak nem akarja, hoyg megtalálják? - járkált fel-alá Malia.
-A laptopján szokott lenni a naptára. Ha feltörnénk a jelszót...
-Nem gondoltam, hogy képes vagy ilyesmire. - mondta Malia majd leült az asztal elé. - Fegyver. - írta be az első találatott. - Sok fegyver. - megrázta a fejét. - Vadász! Nem, biztos nem a "vadász". Miért is lenne ha Argent már nem is vadászik? Már nincsenek is vérfarkas vadászok, nem igaz? - legugogltam Argent ládájához.
-Miért hinné valaki, hogy vadászok vannak az erdőben, miközben csak rendőrök? - mondta Malia.
-Micsoda? - igazából alig figyeltem rá.
-Semmi. - fordult vissza a laptophoz.
Egy lakat volt a ládán. Letéptem. Kinyitottam a ládát. Fegyverek.
-Malia, szerintem Argent nem hagyta el Beacon Hillst. Szerintem ujra munkához látott. - álltam fel. Ki nyitottam egy másik ládát. Egy íj volt benne. Allison. - Sejtem mi lehet a jelszava. - fordultam Malia felé. Oda léptem mellé a laptophoz és elkezdtem gépelni.
A L L I S O N
Betty
-Helló népek! - jött be a nappaliba Ana.
-Helóka csibém! - öleltem meg. Végig néztem rajta, és csak virult. Tuti pasi van a dologban. - Csak úgy virulsz csajszi. Fiú van a dologban? - fordultam teljes testel a barátnőm felé aki éppen most ült le mellém.
-Carlosnak hívják. Az új munkahelyemen ismerkedtünk meg. Ő szokott váltani, és holnap randizunk. - meredt maga elé. - Uristen! Holnap randizunk! - pattant fel mellőlem.
-Nyugika! - húztam le magam mellé. - Kicsit kiheverem ezt a bulit ami egy tíz perc, aztán mehetünk venni neked ruhát a körmöshöz meg nem kell mened majd kifestem neked pirosra vagy pasztel kékre. - vontam vállat.
-Isten császár királynő vagy csajszi! - pattant fel, és fel akart engem is húzni.
-Na na na! Elösszőr is tudom, hogy az vagyok másodszor pedig, tíz perc, az tíz perc.
#Cliam
Csak én shippelem őket?
Ha tetszett a fejezet jelezd nekem egy csillaggal!!🤍
Pinterest: drazsewattpad
Tiktok: wattpddrazse