0:13, még mindig a fürdőszobában dekkolva
Nem is tudom pontosan mennyi ideje ülhettünk már a kád szélén. Felkutattuk a fürdőszobát, hátha találunk valami érdekeset, de természetesen krémeken és egyéb ilyen cuccokkon kívül mást nem találtunk.
— Vajon hány óra lehet? — kérdeztem, éppen az egyik eukaliptuszos krémet tanulmányozva. — Mikor jön már valaki mosdóba? — tettem fel az újabb kérdést és a plafonra emeltem a tekintetem.
Hát, ember nem akart jönni a mosdóba még mindig. Unottan kenegettem a krémet a kezemre, és már mindenhol eukaliptuszos krém borított, mikor kiesett a kezemből, és szerencsétlen ember lévén, még rá is léptem, így kijött a maradék krém is a tubusból.
— Mit csinálsz? — röhögött ki Wayne.
— Hagyjuk — guggoltam le, és próbáltam egy papírzsebkendő segítségével feltakarítani.
Ekkor hirtelen valaki kívülről rátenyerelt a kilincsre, mire mindketten odakaptuk a fejünket. Wayne gyorsan az ajtóhoz szaladt, én letettem a zsepit és próbáltam felállni. De természetesen nem sikerült, hiszen a kiborult eukaliptuszos krémen elcsúsztam.
— Ashley, kijutu... — de nem tudta befejezni a mondatát Wayne, ugyanis pontosan ráestem. Eléggé rosszul érkeztem, a könyökömet bevertem a kádba, a lábam pedig hatalmasat koppant a földön. Wayne fájdalmas arccal nézett fel rám. De szerencsére nem ért nagyobb baj, mert Wayne-re estem. Nagyokat pislogva néztem le Wayne-re, és éppen le akartam mászni róla, mikor valaki szinte betörte az ajtót.
Logan állt az ajtóban. Felnéztem rá, és szorosan lehunytam a szemem. Amilyen gyorsan csak tudtam lemásztam Wayne-ről, és felpattantam.
Logan megdermedve állt az ajtóban.
— Ti mi a faszt csináltok? — szólalt meg.
Igen, eléggé hülyén vette ki magát a helyzet, én Wayne-en, ő pedig alattam. Félreérthető volt, de egyáltalán nem kellett félreérteni semmit.
— Logan, figyelj, mi se... — kezdtem volna mentegetőzni, de belémfojtotta a szót.
— Ti most komolyan együtt voltatok egy fürdőszobában? — kerekedett ki Logan szeme.
— Nem! Semmi olyasmi nem történt! Csak megcsúsztam a krémen, amit véletlen kiborítottam, és ráestem Wayne-re!
— Aha, és ezt higgyem is el? — nézett rám szemrehányóan.
— Elhiheted — szólt közbe Wayne.
— Te most szerintem jobb lenne, ha kussolnál — pillantott Logan Wayne-re, de felment bennem a pumpa. Ennyire nem bízik meg bennem?
— Logan, te tényleg nem bízol meg bennem? Azt feltételezed, hogy egy kis fürdőszoba padlóján csinálom azt Wayne-el? Mégis minek nézel te engem? — háborodtam fel.
— Tudod, eléggé érdekes látvány, mikor a barátnőm egy másik emberen fekszik egy fürdõszobában! — mondta indulatosan Logan, majd elhallgatott, mikor eszébe jutott, hogy elárult minket Wayne előtt. Persze azt nem tudhatta, hogy már mindenről beszámoltam neki.
— Tudja — legyintettem.
— Nagyszerű, szóval mindenről beszámoltál neki — biccentett.
— Mi van? — értetlenkedtem.
— Tudjátok mit, menjetek a francba! — szinte köpte a szavakat Logan. Mérhetetlenül fájt, hogy így beszélt.
De akkor, abban a pillanatban feltűnt Melissa Logan háta mögül. Éppen elakartam magyarázni Logannek sokadjára, hogy semmi sem történt értse már meg, mikor Melissa megszólalt.
— Logan, találtál egy üres szobát akkor? — harsogta hangosan.
Szíven talált. Mintha kettészakadt volna a szívem, és millió darabkára hullott volna szét ezek után. Minden hang megszűnt körülöttem, éreztem, ahogyan a torkomban egy hatalmas gombóc keletkezett. Kiszáradt a torkom, és megnémultam. Nem jött ki egy hang se a torkomon. Néztem magam elé, és végiggördült egy forró könnycsepp az arcomon. Hagytam, hogy végigfolyjon, és lemossa a sminkem, viszont abban a pillantban az számított a legkevésbé, hogy lejön a vakolat a fejemről. Testemen végigfutott az a kellemetlen bizsergés. Fájt, iszonyúan fájt.
Wayne lépett mellém, és óvatosan átkarolt. Felém sandított, hogy baj e, de nem reagáltam. Úgy éreztem magam, mint akit szíven szúrtak, és a kést még meg is forgatták benne.
— Ash, figyelj — lépett felém Logan, és próbálta elkapni a tekintetem.
— Takarodjál innen — mondtam alig hallhatóan. Nem tudtam mást kinyögni, képtelen voltam rá.
Logan pontosan értette mit mondtam, elkezdett mentegetőzni, de felesleges volt.
— Beszéljük meg! — kérlelt. — Félreérted!
De elengedtem a fülem mellett, nem foglalkoztam vele. A könnyektől homályos látással fürkésztem, ahogyan Logan hátatfordított, és lesietett a lépcsőn, otthagyva Melissát.
— Most akkor mi van? — pislogott Melissa ostobán.
— Húzzál már el innen! — keltem ki magamból, és hangosan rákiabáltam.
— Jó, nyugi — tette fel a kezét, és eltipegett magassarkújában a lépcsőhöz.
_________________
Megsemmisülten álltam az apró fürdőszobában. Wayne még mindig kitartóan ölelt, mikor megszólaltam, hogy jobb lesz ebből a buliból távozni. Kedvem lett volna az első gépre felülni, ami hazavisz. Nem hiszem el, hogy lehettem ennyire ostoba. Ha egyszer megcsinálta, megcsinálja mégegyszer. De én, naiv kis idióta elhittem, hogy most más lesz minden. Persze, ez a filmekben tuti így lett volna, de ebben a kibaszott valóságban sose jönnek be azok, amik a nyálas romantikus filmekben igen. Hihetetlen, hogy néha az emberek, hogy lehetnek ennyire aljasak. Melissáról nem ejtenék szót, mert akkor szerintem folyamatosan ki kéne sípolni a mondandómat, ugyanis szép szavakkal nem lehet illetni a gusztustalan viselkedését.
Logan meg... igazából mire számítottam? Tudtam, hogy milyen, csak elvakított az a bizonyos rózsaszín ködfelhő.
Lementünk az emeletről, Wayne utat tört a sok részeg barom között, majd a szobába érve, ahol a cuccainkat hagytuk, felkutattuk a holmijainkat, és elmentünk. A fejemet mázsás súlyúnak éreztem, a testemet üresnek. A torkom kiszáradt, keserű ízt éreztem a számban. A telefonom csörgésére lettem figyelmes, megnéztem, hogyha véletlen Anne lenne az, ne idegeskedjen, hogy mi van velem és miért nem veszem fel. De Logan próbált elérni, azelőtt Kate és Megan. Megan egy hangpostát is küldött, amit inkább nem nyitottam meg. Rengeteg SMS is érkezett, de kikapcsoltam a telefonomat, és zsebem mélyére süllyesztettem.
Wayne-el sétáltunk a sötétben, majd az egyik buszmegállóhoz érve leültünk és némán néztünk magunk elé. Nem tudtam beszélni, nem jött ki hang a torkomon. Utáltam magam, amiért megint bedőltem Logan gyerekes kis játékának. Én is csak egy voltam neki a sok közül. Utáltam, hogy azon az estén hagytam, hogy megtörténjen. Fel kellett volna pofoznom és otthagyni. De nem ment. Annyira szeretem, hogy egyszerűen mikor a közelemben van megrészegít minden egyes mondatával és érintésével, és nem tudok normálisan gondolkodni.
— Ashley, mit csináljunk? — fürkészett Wayne, aki szerintem megijedt, hogy talán sohasem fogok többé megszólalni.
— Nem tudom, de nem akarok a nyaralóba visszamenni. Nem akarom látni Logan-t — suttogtam.
— Mehetünk hozzánk — dobta fel az ötletet Wayne. Halványan elmosolyodtam, amiért igyekezett nekem segíteni.
— Nekem mindegy, csak ne lássam Logan-t egy ideig — húztam össze magamon a felsőmet.
— A következő busszal elmegyünk, utána nem sokat kell sétálnunk és otthon is vagyunk — nézte a telefonján Wayne a menetrendet.
— Rendben.
________________
A busztól nem sokat kellett sétálnunk, hogy elérjük a fiúk házát. Wayne előkereste a kulcsot, behelyezte a zárba és hangos kattanással adta tudatunkra, hogy mehetünk be. A sötétbe belépve Wayne elkezdte keresni a kapcsolót, majd éles fény égette ki majdnem a retinámat. A fiúk cipőin átesve indultunk a konyha irányába, ahol hatalmas káosz uralkodott.
— Most mi lesz, Audrey? — pillantott rám Wayne, miközben a konyhapultot támasztotta.
— Fogalmam sincs — rántottam meg a vállam.
— Beszélnetek kéne — fúrta tekintetét az enyémbe.
— Nem, nem kell — ráztam fejem dühösen. — Undorító, és látni sem akarom.
— Akkor talán a többieknek kéne szólnod.
Gyorsan észbe kapva rántottam elő telefonom és kapcsoltam be. Kate-nek írtam egy üzenetet, és megnéztem a rengeteg üzenetet. Megan hangpostáját figyelmen kívül hagyva süllyesztettem el a telefonomat táskámba, majd szótlanul néztem magam elé.
— Nem tudom mi lesz. Megtette. Megint — suttogtam a sírás határán állva.
— Hé, Ashley — lépett közelebb hozzám és szorosan átölelt. Azonnal felkúszott orromon finom illata. Fejemet a mellkasának támasztottam, míg Wayne az állát pihentette fejem tetején. Így álltunk hosszú perceken keresztül, majd kezdtem valamiért megnyugodni. Fogalmam sincs miért, de valahogy Wayne karjaiban úgy tűnt, hogy minden hiba eltörpül egy picit a valódi nagyságától. Semmi sem tűnt olyan csúnyának. Hallottam, hogy mély levegőt vesz, hallottam a szívének dobbanását. Lehunyt szemmel szorítottam magamhoz, de ami ezután történt, az több, mint meglehetősen furcsa volt.
Wayne eltolt egy kissé magától és egy rakoncátlan könnycseppet letörölt hüvelykujjával az arcomról. Tekintetemet Wayne-re emeltem, akinek hosszú pillái alól sötét íriszei csillogtak rám. A kezem szabad utat törve magának Wayne arcához vándorolt és végigsimítottam rajta. Elmosolyodtam tökéletes ívű ajka láttán, majd kezemmel kisöpörtem homlokából egy elszabadult hajtincset. Wayne is az arcomat kezdte kémlelni, feltűnt, hogy többször is ajkaimra vándorolt tekintete. Kezei, amik idáig hátamon pihentek, lecsúsztak a derekam köré.
Nem tudtam kontrollálni a kezeimet, amik ösztönösen Wayne nyaka köré fonódtak. Közelebb hajolt hozzám, ajkaink már majdnem súrolták egymást. Éreztem a tüdejéből kiáramló levegőt at arcomon, egyik kezemet a nyaka ívébe csúsztattam. Majd Wayne megszakította a közöttünk levő minimális távolságot is, és megcsókolt.
Nem sokat tétováztam, hogy mit kéne tennem, rögtön viszonoztam a tőle kapott minden porcikámat felperzselő csókot. Hasamban kellemes bizsergés uralkodott, míg a mellkasom fel és le süllyedt. A pillangóim újra táncot jártak és magukkal repítettek a fellegekig.
Elég szenvedélyesre sikerült a csókunk, majd azonnal kapcsoltam, hogy mégis mi a francot csinálunk. Gyorsan elváltam Wayne-től és a szám elé kaptam a kezem. Duzzadt ajkaira tévedt tekintetem és összeborzolt hajára.
— Basszus — vettem szaggatottan a levegőt.
— Sajnálom, én nem akartam, fogalmam sincs mi ütött belém — túrt bele a hajába.
Lesütött szemekkel álltam előtte és megpróbáltam minden erőmmel azon lenni, hogy meggyőzzem magam, nem helyes és nem volt jó amit műveltünk, de nem. Nem tudtam ezt bemagyarázni magamnak. Hihetetlenül jó volt, és nem érdekelt, hogy helyes e. Logan is fűzögeti Melissát, akkor nekem miért legyen bűntudatom azért, amit amúgy titkon kifejezetten élveztem Wayne-el?
— Nem baj — haraptam ajkamba. — Lehet, nem volt helyes, de nem érdekel. Bassza meg Logan, ha neki lehet, nekem miért nem?
— Tudod — jött közelebb hozzám. — Lehet emiatt a pokol tüzén fogok elégni, hogy olyan lányt csókoltam meg akinek van barátja, de kibaszottul élveztem, Audrey — jelent meg egy széles vigyor az arcán.
— Igen? — vontam fel játékosan a szemöldökömet.
— Pontosan... — hajolt a fülemhez, mire a térdeim megremegtek.
Apró puszikat hintett bőrömre, amiktől az egész testemen borzongáshullám futott végig. Már majdnem elérte Wayne a szám sarkát, mikor megállt. Csalódottan pillantottam rá.
— De nem lehet — csóválta a fejét.
— Mégis miért nem?
— Az egész helyzet miatt. Nem lenne jó, ha pont most derülne ki, hogy... — akadt el.
— Hogy?
Pár percig néma csendben néztünk a másikra, mikor újból megszólalt.
— ...hogy mikor legelsőnek találkoztunk, már akkor jobban tetszettél Ashley Becker, mint szabad lett volna — mondta ki, nekem pedig kikerekedett a szemem.
— Én? De hiszen én nem vagyok túl érdekes — és ezt így is gondoltam. Wayne-nek, aki ilyen átkozottul helyes, miért tetszene meg egy olyan lány, mint én?
— Te vagy a legérdekesebb lány, akivel eddig találkoztam. Megfogott benned valami. Talán az, hogy hihetetlenül szép vagy. Mikor megláttam elsőnek az arcod, egyből az jutott az eszembe, hogy legszívesebben most azonnal tapasztanám a számat a szép, íves ajkaidra — simított végig kezével a számon. — és ott van a gyönyörű kék, perzselő szemed, amikkel volt, hogy szívesen felnyársaltál volna, de így is tetszettél. Majd ott van az alakod. Talán lehet ez fogott meg legelsőnek. A csípődnek szabályos vonala — tette kezét a csípőmre, én pedig kezdtem teljesen megsemmisülni. — a formás, csinos kis hátsód — nevetett fel, kezét lejjebb vezette, majd ekkor Wayne mellkasára döntöttem a fejemet. — a szőke hajad — túrt fürtjeim közé. — Na meg persze a szókimondó, nagy szádról nem is beszélve — emelte fel a fejemet, hogy a szemembe tudjon nézni. — Egyszóval minden tetszik benned. Mikor elmesélted, hogy Logan mit művelt veled, örömmel adtam volna neki egy jobb horgost. Egy ilyen lányt eldobni, egy felfújt ostoba liba miatt? — tűrt fülem mögé egy tincset. — És nem tudom elhinni, hogy lehet valaki akkora gyökér, hogy újra elbassza a dolgokat veled — fejezte be.
Átgondolva a dolgokat, bevallom, lehet engem is vonzott már valami a kezdetektől fogva benne. De közbe eszembe jutott Logan, akit annyira szerettem, de megint összetört. Viszont nem fért a fejemben, hogy mégis hogy tudtam ezt művelni Wayne-el, hogyha Logant szeretem.
Szám szélét harapdálva gondolkodtam a dolgokon, és azon, hogy mi lesz ezek után velünk. Wayne-nél ez konkrétan felért egy szerelmi vallomással, viszont ott volt Logan.
Hazudnék, ha azt mondanám, nem volt jó az amit csináltunk, de Logan-re gondolva valamiért összeszorult a szívem.
Én Logant szeretem, még akkor is, ha újra meg akart csalni azzal a kis ringyóval.
Elhátráltam Wayne-től, akinek tekintetéből csalódottság tükröződött. Nem tudtam, mit kéne tennem, de abban biztos voltam, hogy ezek után nem tölthetem az estét náluk. Viszont ha nem maradok itt, mehetek vissza a nyaralóba. Ami kizárt.
— Most mi lesz? — kérdeztem suttogva.
— Amit te szeretnél — jött a válasz. Nem könnyítette meg a dolgomat. Hiszen én magam sem tudtam mit szeretnék.
— Wayne, nekem kell egy kis idő. Logan mégcsak pár órája akart újból megcsalni azzal a csitrivel, és ez most annyira friss. Tudom, hogy emiatt gyűlölni kéne magamat, de még ezek után is szeretem — töröltem le egy rakoncátlan könnycseppet.
— Tudom — húzott magához, és szorosan átölelt. Öleléséből áradt a melegség és a szeretet, ami miatt kicsit csillapodott a bennem kialakult káosz. Mélyeket lélegezve próbáltam magam észhez teríteni, mikor valaki szinte feltépte a bejárati ajtót.
Jim kócos feje jelent meg, mellette azzal a felfújt, szőke csajjal, akivel nem olyan régen mentek be abba a szobába kettesben, ahonnan mi távoztunk. Jaj ne, ezek ketten most itt akarják folytatni azt, amit ott abbahagytak?
— Mi a fasz? — tátotta el a száját Jim. Megtorpant az ajtóban, mire mögötte a hülye tyúk egyenesen nekiütközött. — Ti ketten, miben sántikáltok? — húzta össze résnyire a szemét.
Nem válaszoltunk neki, én elléptem Wayne-től, aki ugyanígy tett.
— Figyelj, kedves... — nézett Jim a szőke csajra, akivel érkezett. — Hogy is hívnak, cica, mindig elfelejtem a neved... — csettintett.
— July — nyávogta a lány.
— Ó, tényleg, kedves July. Figyelj, majd holnap folytatjuk, amit terveztünk, oké? Megvan a számom, ugye?
— Persze.
— Rendben, akkor, holnap majd beszélünk, de nekem most dolgom akadt — fordította meg kedvesen a csajt, aki túl szőke volt ahhoz, hogy megértse elsőre a helyzetet.
Jim pár perc után újra megjelent a házban, ezúttal egyedül. A cipőjét stílusosan lerúgta, és felénk sétált.
— Most szépen elmagyarázzátok nekem, hogy mégis mit műveltetek ketten itthon, miközben mindenki Ashley-t keresi — húzta fel a szemöldökét gyanakvóan.
— Semmit — vágtuk rá tökéletesen egyszerre.
— Persze, azért néztek ki mindketten úgy, mintha belétek csapott volna a villám — vigyorodott el.
— Jim, nem történt semmi. Ma viszont itt maradok nálatok éjszakára, ha nem gond... — fordultam a fiú felé.
— Dehogy gond! Bírlak, Ashley — kacsintott rám. — Wayne biztosan örömmel csinál maga mellett az ágyában egy kis helyet estére neked — vigyorgott rá a barátjára.
— Idióta — emelte a plafonra tekintetét Wayne, majd elkezdett tolni fel maga előtt az emeletre. Igazából már nem először jártam itt, úgyhogy tudtam merre kell mennem. Az emeletre felérve Wayne benyitott abba a szobába, ahol... ahol még nem is olyan régen nyitottam rá, mikor náluk volt egy buli, amin én unatkoztam, így hát fel akartam deríteni a házat.
A szoba már ismerős volt, azonban most nem uralkodott akkora rumli a szobában, mint akkor. Leültem az ágy szélére, míg Wayne kutakodott a szekrényében.
— Wayne, ugye tudod, hogy nem fogok veled egy ágyban aludni? — néztem a szekrényben kutakodó fiúra, aki megfordult és így már velem szemben állt.
— Most száműzni akarsz a padlóra? — vonta fel egyik szemöldökét.
— Nem, dehogyis, elleszek én ott, nem lehet olyan kemény — szabadkoztam.
— Gondolod, hogy hagylak a kemény padlón aludni? — nézett rám kedvesen.
Lesütött szemmel mosolyodtam el, igyekeztem elfojtani a vigyorgásomat, nehogy Wayne észrevegye.
Wayne a szekrényből kihajolva ekkor egy laza mozdulattal lekapta magáról a pólóját, mire nekem kikerekedett a szemem. Nagyot nyelve igyekeztem az ellenkező irányba fordulni.
Viszont nem állt meg a pólójánál, hallottam az övének csattanását ahogy földet ért, mire élesen beszívtam a levegőt.
— Wayne, te mégis mi a fészkes fenét művelsz? — ripakodtam rá zavartan.
— Aludni készülök. Nem tudom, te hogy vagy vele, de én nem fogok kényelmetlenül aludni.
Wayne észrevette zavarodottságomat, arcán széles mosoly rajzolódott. Fején az elégedett vigyor jelent meg, kezét zsebébe csúsztatta. Fejcsóválva álltam fel és léptem mellé. Engem nem fog zavarba hozni egy ilyen átkozottul helyes adonisz, nem bizony.
Nem jó embernél próbálkozol, haver.
— Tudsz nekem adni egy pólót és egy nadrágot, amiben aludhatnék? — pislogtam nagyokat ártatlanul és rámosolyogtam.
Wayne előhalászott egy fekete pólót és egy szürke melegítőt, mikor megkértem, hogy cipzárazza le hátulról a ruhámat.
Mondtam, hogy nem jó embernél próbálkozott.
A hajamat előrefésülve hagytam teret neki, majd közelebb lépve hozzám megérintette vállamat. Meleg tenyerét végigcsúsztatta hátamon, amitől kellemes bizsergés futott végig gerincem mentén. A cipzárat lassan elkezdte lefelé húzni. Mikor teljesen lehúzta, a fülem mögé hajolt, és halkan megszólalt.
— Ugye tudod, hogy teljesen kikészítessz? — morogta mély baritonján. Azonnal elvigyorodtam, hiszen ez volt a célom.
— Tisztában vagyok vele — fordultam felé, és megkíséreltem játszadozni vele egy kicsit.
Szája szélére egy apró puszit lehelltem, aztán elhajolva tőle elvigyorodtam. Wayne még mindig kicsit sokkos állapotban állt a szekrénye előtt, és nem tudta feldolgozni a történteket.
— Vigyázz, Audrey, nem jó embernél húztad ki a gyufát. Emlékeztetlek, egy szobában fogsz aludni ma este velem — nézett bele mélyen a szemembe.
— Türtőztetni kell magad — rántottam meg a vállam, és elkezdtem lefelé húzni magamon a ruhát.
Először csak a feléig húztam le az anyagot, hiszen nem akartam, hogy Wayne sokat lásson belőlem. A pólóját akartam gyorsan magamra kapni, viszont nem találtam sehol. Háttal állva neki tapogatózni kezdtem az ágyon. Nem volt az ágyon csak egy szürke melegítő.
Basszus.
— Ezt keresed? — lengette meg maga előtt a pólót Wayne.
Hirtelen megfordultam és így teljes panorámában meglátott, azonban nem foglalkoztam ezzel. Elindultam határozott léptekkel a pólóért, viszont Wayne elé érve a kezeit a magasba emelte, ezáltal nem tudtam kikapni a pólót a keze közül.
— Wayne, add ide, különben...
— Különben? — vonta fel szemöldökét kihívóan.
— Csak add ide — parancsoltam rá, de nem adta oda.
Hirtelen felugrottam a magasban tartott pólóért, amit még így sem értem el, hiszen Wayne sokkal magasabb volt, mint én. Újabb erőfeszítéssel próbáltam elérni, viszont ekkor maga mögé dobta a pólót és magához rántott.
A felülről csak egy melltartóval borított testem Wayne izmos, kigyúrt meztelen felsőtestének ütközött, kezei azonnal megtalálták a derekam. Bizseregni kezdett a bőröm érintésétől. A fülem mögötti érzékeny részhez hajolt és egy lágy csókot hintett bőrömre, amibe az egész testem beleremegett. Kezeimet fedetlen mellkasára helyeztem, és lassan kifújtam a tüdőmben rekedt levegőmet. A válla felett megpillantottam a fekete pólót, és már tudtam is, hogyan fogom megszerezni.
— Mit csinálsz, Wayne? — suttogtam a fülébe és alsó ajkán húztam végig mutatóujjamat.
— Nem lehetsz ilyen kevés ruhában, mikor a közelemben vagy. — mormolta el rekedtes hangon, fülem mögé tűrve egy hajtincset. Kissé oldalra billentettem fejemet, így viszont több helyet nyert Wayne és azonnal puszikkal kezdte megtámadni a bőrömet.
Minden lágy csókja után a bőrömön elhagyta egy halk sóhaj a számat, viszont nem dőlhettem be neki. Jó úton haladtam, hogy kikészítsem, ezzel pedig simán megkaparinthattam a pólóját.
Ujjaimat puha fürtjei közé vezettem, amitől éreztem, hogy még hevesebben vette a levegőt. A fürtjeit birizgáltam, mikor kudarcba fulladt a tervem, mert Wayne egy hirtelen ötlettől vezérelve nem húzta tovább az időt és ajkait az enyémekre tapasztotta.
Nos, ha az előző csókot amit kaptam tőle szenvedélyesnek neveztem, akkor most keresnem kéne egy új kifejezést, mert ez felül múlt mindent. Ujjai erősen a derekamba markoltak, míg ajkai lassan és óvatosan kóstolgatták az enyémeket. Kezei egyre lejjebb vándoroltak, mikor egy gyors mozdulattal kissé ellöktem magamtól, és már a pólónál termettem. Az anyagot gyorsan magamra kapva vetettem véget ennek az egésznek, amit nem lett volna szabad csinálnunk.
— Szóval erre ment ki az egész — fonta maga előtt keresztbe a karjait.
— Sajnálom — léptem elé és egy puszit nyomtam az arcára.
Ördögi mosolyt villantva léptem el tőle és ültem le az ágy szélére, megszabadultam véglegesen fekete ruhámtól, majd a szürke melegítőbe bújtattam meztelen lábaimat.
A pólója és a nadrág is hatalmas volt rám, de nem törődve vele a takarója alá bújtam, aminek hihetetlenül jó illata volt. Az orromba férkőzött illata, ami miatt halványan elmosolyodtam. Wayne párnákat és egy plédet dobott le a földre, majd hallottam, hogy eléggé szenved a kényelmes ágya összeállításában. Az ágy végénél feküdt, viszont megállás nélkül fészkelődött.
— Wayne, nem tudok tőled aludni! — morogtam.
— Talán, mert kissé kényelmetlen a föld, és sehogyse jó! Holnap mehetek csontkovácshoz, mert az összes végtagom el lesz gémberedve reggelre!
— Szegényke — vigyorodtam el álmosan.
— Nem érek hozzád egy ujjal sem, megígérem, de hadd menjek fel az ágyra, légy szíves — könyörgött nekem, azonban nem engedtem.
— Sajnálom, Wayne — fordultam át a másik oldalamra.
Ekkor egy fekete alakot láttam meg az ágy felé közeledni, mire kipattant a szememből az álom. Ülőhelyzetbe tornáztam magam, de addigra már Wayne feküdt mellettem.
— Te mégis mit művelsz? — böktem felé mérgesen.
— Alszok — felelte, mintha nem lett volna elég egyértelmű.
— Az ágyban?
— Tudtommal ez az én ágyam, tehát aludhatok rajta.
— Wayne, komolyan mondom neked, menj vissza, mert l... — kezdtem volna bele, de nem mondhattam el a csodálatos tervemet, miszerint ha nem megy vissza, akkor lelököm, mert egy heves mozdulattal magához rántott, és már egy centiméter sem választott el kettőnket.
— Audrey, fogd be azt az édes kis szádat, és aludjunk végre — fonta kezeit a derekam köré.
— De én nem alszok veled egy ágyban ilyen közel hozzád! — hüledeztem.
— Nem muszáj — mondta lehunyt szemekkel.
— Utállak — fészkelődtem ölelésében.
— Majd elmúlik — suttogta.
Nagyot sóhajtva figyeltem meg tökéletes arcát, minden egyes vonásának felfedezése után mosolyognom kellett. Nyugodt és egyenletes volt légzése, kezei még mindig körém fonódtak. Arcára helyeztem a tenyeremet, majd körkörös mozdulatokat írtam le bőrére. Tekintetem lentebb vándorolt arcáról, és megpillantottam egy idézetet a felkarján belülről. A tetoválás egészen hosszan húzódott, és próbáltam kivenni, mik lehetnek a bőrére varrva.
"Try to forgive me today because if there is nobody to forgive you tomorrow, you will have a guilty conscience."
( Ma bocsáss meg, mert holnap már nem lesz kinek, és neked lesz lelkiismeretfurdalásod. )
Hosszú perceken keresztül tanulmányoztam az idézetet és eltűnődtem, hogy vajon miért pont erre a mondatra esett a választása.
Álom viszont nem jött a szememre továbbra sem, Wayne jöttével elillant és szerintem nem is akart újból megtalálni, ezért hát még hajnali három körül is fent voltam és már a bárányokat kezdtem el számlálni.
Vajon mekkora ribancnak fognak elkönyvelni, ha ez mind kiderül?
Sokadjára férkőzött ez a gondolat a fejembe. Ott van Logan, akivel nem tudom mi van, de közben már más fiú ágyában fekszem.
Gratulálok, Ashley.
Végül a bárányok kergetését befejezve bújtam ki Wayne öleléséből, aki szerencsére nem ébredt fel. Halkan lopakodtam az ajtó irányába, majd a kilincset próbáltam lenyomni, de az ajtó nyitódásával halk nyikorgás is társult. Összeszorított szemekkel fordultam vissza az ágyban alvó fiúhoz, aki nem mozdult meg. A folyosón néma csend uralkodott, a lépcsőn lelépkedve a konyhában lyukadtam ki. A hűtő halk zúgása társult a konyhában lévő csendhez. A hűtőt kinyitva az éles fénytől hunyorogni kezdtem, és étel után nézelődtem. Igen, hajnalban.
— Hát te? — jött egy hang a hátam mögül, mire szívem kihagyott egy ütemet. A hang irányába fordultam, és Jim állt a konyhában, csípőjén lazán lógott fekete nadrágja.
— Nem tudok aludni — csuktam be a hűtő ajtaját, ezzel újra sötétségbe borult a konyha.
Jim felült a középen elhelyezkedő bárszékek egyikére, majd én is csatlakoztam hozzá. A sötétben próbáltam kivenni, hogy Jim mit csinál, mikor megszólalt.
— Mi van köztetek, Ashley? — érdeklődött.
— Nem tudom, semmi — rántottam meg a vállamat, bár ő ezt nem láthatta.
Jim gyorsan felpattant mellőlem és egy kis fényt kapcsolt a tűzhely felett. A halvány, gyér fényben üldögéltünk tovább, mikor újból megszólalt.
— Lehet mesélt már Wayne Kylie-ról, arról a kis ribancról, aki kavart a háta mögött Josh-sal. Egy ideig Wayne rá se nézett ezek után a lányokra, egyszerűen már kezdtünk megijedni a viselkedésétől. Kylie-val két évig voltak együtt, és Kylie volt az egyetlen normális nő az életében. Wayne 15 éves volt, amikor az anyukája meghalt, utána teljesen összeroppant. Egy év után tért kissé magához, majd rá még egy évre ismerkedett meg Kylie-val. Wayne végre újra normális lett. Annyira örültünk a srácokkal neki, hogy Kylie-ra már bandatagként tekintettünk. Aztán mikor az az alattomos kis kurva megcsalta, na akkor tudtam volna felrúgni. Amit műveltek Josh-sal egyszerűen nem fért a fejembe. Pont Kylie és Josh volt akik a legjobban tudták, hogy Wayne-nek már így is elég elbaszott egy élete volt.
— Jim, miért mondod el ezt nekem? — szorult össze a torkom a hallottak miatt.
— Mert Wayne úgy nézett rád, Ashley, mint lányra mostanában egyikre sem. Az első perctől fogva bejöttél neki, levetted a lábáról szimplán azzal, hogy nem voltál egy bugyuta fruska, aki mindenre csak bólogat, mint egy kutya, volt saját véleményed, nem dőltél be neki egyből. Igazából én már az elejétől fogva szurkoltam neki, hogy jöjjön össze veled a dolog, csak közben neked meg ott van Logan. Aki megértem, hogy sokat jelent neked, de őszinte leszek hozzád, és most nem úgy mondom ezt, mint Wayne egyik legjobb barátja. Logan már egyszer megtette, másodjára is, harmadjára is megfogja. Sokkal többet érsz annál, hogy mindig átbasszon az a segg. Jó, tudom, most minden bonyolult és Wayne se könnyű eset, de mindig a bunkó stílusa mögé bújik. Valószínű azért ilyen, mert nem szeret új embereket beengedni az életébe ezek után, de Ashley, előtted megnyílt. Te vagy a napfény a sötétben... — mosolygott rám Jim, nekem pedig könnybe lábadt a szemem.
Letöröltem a könnycseppeket az arcomról, majd Jim közelebb vont magához. Erősen magához szorított, de én nem tudtam szóhoz jutni.
___________________
🖤
Új rééész!☺️
Remélem tetszik a felállás, és hát most eléggé kilátástalan lett Ashley helyzete. :(
Szerintetek Wayne vagy Logan lesz a szőke herceg?😉
Hozom a folytatást hamarosan!
Legyen szép napotok!❤️
- Melody
2020.05.12.