Éjfél körül járhatott már. Melissa totálisan részegen dőlöngélt, vele együtt Karen és Heather is. Ők voltak azok, akiket gyorsan kiütött a feles. Én már kezdtem homályosan látni a világot, és egyszer kétszer meg kellett dörzsölni a szemem, hogy tudjam, a nappaliban vagyok.
— Én jövök — emelte a poharát a magasba Wayne. — Ki az, aki már megcsalta a barátnőjét/barátját?
Hatalmas gombóc keletkezett a torkomban.
A hasam remegni kezdett, a torkom kiszáradt.
Talán, túl messzire ment most ezzel a kérdéssel Wayne.
— Wayne... — krákogtam, hogy ki tudjam préselni magamból amit most Wayne-nek szánok. — Egy hatalmas gyökér vagy.
Gyilkos pillantásokat lövelltem a fiú felé, aki mit sem tudva az alkoholtól homályos látással elvigyorodott. Ködös tekintete azt sugallta, hogy már ő sem tiszta.
Mintha Wayne megérezte volna, vagy csak nem akarta, hogy a játék után felpofozzam, de passzolta a kérdést.
— Akkor én jövök — vigyorgott Aaron. — Ki az, aki még egyszer sem feküdt le Carterrel?
Természetesen azonnal "én még sohá"t nyögtünk be kórusa, viszont jött a meglepetés. Megan lehúzta a pohara tartalmát.
Elképedve néztem rózsaszín hajú barátnőmre, míg a fiúk szinte megtámadták Cartert.
— Mégis mikor? — esett le mindannyiónk álla.
— Emlékeztek az Amy Prescott-os bulira? Na ott, azon az estén... — felelte halál természetesen Megan.
— Mi a... — nevetett fel Kate. — Te lefeküdtél Jeremy Carter-rel? — kapta szája elé kezét.
— Igen — rántotta meg vállát Megan, de még akkor se tudott megférni a fejembe.
— És akkor ti most... — kérdezte izgatottan Heath.
— Nem.
— Nem vagytok együtt? — szaladt fel a szemöldököm a plafonig.
— Nem. Ezzel az idiótával? — nézett Megan Carterre lesajnálóan.
— De ezzel az idiótával szexeltél! MEGAN!!! — kiáltott fel hisztérikus állapotban Heath. Megártott neki az alkohol.
— És? — nézett körbe. — Egy éjszaka volt.
Visszafojtott mosollyal meredtem magam elé, és igyekeztem feldolgozni a hallottakat. Megan és Carter? Még mindig nem hiszem el!
— És papa, ruha nélkül is annyira szexi mint ruhába? — ordította Todd Carternek, mire a fiúk őrült röhögésbe törtek ki.
— De még mennyire — küldött egy csókot Carter Megannek, aki csak azt motyogta, "faszkalap".
— Na jó, ha csillapodtak a kedélyek, elmondanám. Kaptam egy üzenetet az egyik haveromtól, hogy pár utcára innen van egy jó buli, és meghívott minket! — állt fel Jim, és próbálta túlüvölteni a kialakult káoszt.
— Menjüüüüünk!!! — pattant fel az asztalra az alkoholtól túlfűtött Carter.
— Kate, gyere — ragadtam meg a mellettem ülő barátnőm kezét. — El kell készülnünk!
— A csajok 10 percet kapnak! — parancsolt ránk Jim.
— Nekem nem kell elkészülődni. Csodásan festek — fényezte magát Melissa, majd Cassandra próbálta tartani, ugyanis kicsit becsiccsentett.
— Ribanc — suttogta alig hallhatóan Megan, aki otthonosan átgázolt a kanapén.
Körülbelül 8 perc alatt készen álltunk az ajtónál, ami kivételes esetnek számított. Nem szokásunk időbe elkészülni, de hát, ez ilyen női szokás. Figyelnünk kell magunkra, nem léphetünk csak úgy, akárhogy ki az ajtón. Nem értik a férfiak, mit tart olyan sokáig, de talán nem is fogják soha.
— Mehetünk, hölgyeim? — nyitott ajtót előttünk Aaron.
— Igen. Köszönöm, uram — lépett ki elsőnek Megan, majd mi is követtük.
Logant kerestem tekintetemmel, de nem kellett sokáig keresgélnem, ugyanis megtaláltak a barna ékkövek.
Fehér póló, fekete nadrág, kusza haj. Nem volt valami nagy cucc a ruhája, de minden lány megfordul egy ilyen fiú után. Lehet fiúk is. Ki tudja?
Szemei vad kutatásba kezdtek, és amint végigmérte az egész testem, tetőtől-talpig, a végén önelégült vigyor jelent meg az arcán. Talán bejön neki a passzos, fekete, rövid ruhám? Tudtam, hogy ilyen alkalmakra még jól jöhet, ezért sem volt szívem otthagyni a boltban. Ez az egy ruhadarab az, amiért megérte órákig bolyongani a plázában Kate-tel.
Sajnos a perverz Wayne-ékkel kellett egy kocsiban utaznom és ultraközel nyomulva hozzá majd' megfulladtam erős illatától. Arra saccoltam, hogy magára borította a parfümöt, mert olyan szaga volt, hogy a legyek és minden rovar, minimum 5 kilométeres körzetben megérzik és ellepik.
— Nagyon szexi vagy, Audrey — szólalt meg mély baritonján.
— Köszönöm, seggfej — biccentettem.
— Vodka? — nyújtotta felém az üveget, aminek már a fele hiányzott.
— Nem, köszönöm. Szeretnék józan maradni. Jim, ugye te nem ittál? — szóltam oda a sofőrünknek, ugyanis ha elkapnak a rendőrök, csúnya vége lesz a nyaralásunknak.
— Dehogyis. Én nem ittam. Ezért megyünk csak két kocsival. Mert két józan sofőr van.
— Na várjunk... ha mi itt, ebben a kocsiban vagyunk heten, akkor a másikba mennyien? — gondolkodtam, ugyanis úgy számoltam, hogy van egy kisebb tumultus a másik autóban.
— Lássuk csak... Todd, a sofőr, Logan, Lewis, Kate, Melissa, Cassandra, Karen és Heath. Azt hiszem, ennyien vannak — számolgatott az útra koncentráló Jim.
— Nyolcan vannak abban az átkozott kocsiban? Tényleg ennyire gyenge elméjűek vagytok? — hüledezett Megan. — Mi van, ha rendőrbe futunk bele? Arra nem gondoltatok, nagyokosok? — szólt indulatosan Megan a sofőrünkhöz.
— Nyugi, pitbull. Gondoltunk mindenre.
— Aha és... — de nem tudta Megan befejezni mondatát, ugyanis ráförmedt Carterre. — Carter, a könyököd a bordáim között van! — paszírozta a kocsi ajtajára szegény Cartert. Volt egy kisebb nyomorgás a kocsiban.
Elől Jim, az anyósülésen Aaron, Noah-val, amit még mindig nem tudok, hogy hogyan férhettek el. De jól elvoltak.
Hátul Carter, Megan, Wayne és én kuporogtunk, de Carter már nem is nagyon ült az ülésen, hanem inkább az ülés alatt feküdt.
— Okoskám, ott a távolban szerinted azok mik? — hunyorgott a sötétben Megan, és erősen rácsapott az előtte levő ülésre. Szitkozódott egy sort, és tudtam, nagy gázban vagyunk. Megpróbáltam kukucskálni, de hamar megláttam az éles villogást az útszélen.
Rendőrök.
Idegesen kezdtünk helyezkedni, Jim utasítására Carterrel le kellett kuporodnunk az ülés alá, ugyanis elölről Aaronnek hátra kellett másznia. Nagyon pici helyre kellett összegömbölyödnöm, plusz az sem segített a helyzeten, hogy Wayne óriás patái is ott voltak.
— Vidd már innen a nagy lábaidat! — morogtam az orrom alatt.
— Nem tudom összecsomagolni, bocsesz — vigyorgott le rám Wayne.
— Akkora tuskó vagy Wayne, hogy azt nem tudom szavakba önteni! Nem igaz, hogy nem tudod összezárni a lábaidat! Arra a kis időre nem fognak kilapulni a golyóid! — fészkelődtem idegesen.
— De nekem így kényelmes! — vonta meg a vállát.
— Olyan hülyén érzem magam — nyavajogtam. — Carter, te elférsz?
— Nem, azt hiszem lezsibbadtam deréktól lefelé. De egy pozitívum a dologban, hogy jó innen a kilátás — vigyorgott perverzen. Megan egy óriási pofonnal ajándékozta meg, és ráparancsolt, hogy ezentúl csak rám nézhet.
— Nem hagytuk még el őket? — kérdeztem.
— Nem. És azt hiszem megállítanak. Baszki — kormányozta a kocsit az útszélére Jim. Nagyszerű. Remek estének néztünk elébe.
__________________
— Szép estét, biztosúr! Milyen kellemes esténk van, nemigaz? — vigyorgott rá Jim a kövér, bajuszos rendőrre.
— Jogosítványt, forgalmit, papírokat. Most — parancsolt Jimre a kövér, de nagy gázban voltunk, ugyanis bérelt kocsiba ültünk és gőzünk sem volt arról, hogy hol vannak a papírok.
— Itt a jogsi és a forgalmi, de az a helyzet, hogy otthon hagytuk a többi papírt. Nagyon sajnálom, biztosúr! — villantott felé egy széles mosolyt Jim.
— Te teljesen hülyének nézel engem?
— Nem teljesen... — motyogta az orra alatt Jim.
— Fiam, ha nem szeded elő, átkutatom az egész kocsit, ugyanis ellenőrizni kell azt is.
— Basszus — suttogtam, és imádkoztam, hogy minél előbb elengedjen minket a hústorony.
— Na jó, elég lesz a szarakodásból — és ezután Megan fogta magát, és helyetcserélt az anyósülésen ülő Noahval. — Kedves biztosúr, a jogosítványt látta, a forgalmit is, mi a szent lószar kéne még magának? Az anyakönyvi kivonatot is idehozzam magának, esetleg? Tudom, hogy ezeket szokták ellenőrizni, ne játsza az agyát, mert ha nem enged el minket, a feletteséhez fordulok! — küldött egy ártatlan mosolyt a rendőr felé Megan.
A rendőr köpni-nyelni nem tudott. A rózsaszín hajú, tizenhat éves lány leordította, akiből amúgy nem nézné ki az ember, hogy ilyenre képes, és időbe telt feldolgoznia. Megértem.
— Kislány, tudod, hogy ki vagyok én? — hajolt bentebb az ablakon a kövér. — Velem ne szórakozz! Tudod hány ilyen társaságot láttam már az éjszaka közepén kocsikázni? Tömérdeket. És mindegyiknél találtunk drogot. Szóval, a csomagtartót akarom látni!!! — ordított ránk a hájfej.
— Ahogy óhajtja, Dumbó — szállt ki a kocsiból Megan és Jim.
Nagyon koncentrálnom kellett arra, hogy ne vihogjak fel hangosan, ahogyan Megan folyamatosan oltogatta a szerencsétlen, bajuszos rendőrt, aki a háta közepére sem kívánt minket az éjszaka kellős közepén.
— Elsősegély doboz — parancsolt a rendőr.
Csak reménykedtem, hogy nem sokáig tesztel már bennünket, ugyanis kezdtem elgémberedni, és fel kell ezek után keresnem egy csontkovácsot.
— Haladhatnánk? — dörmögött Megan.
— Nem — válaszolt kurtán a rendőr.
— Mondja csak, mi a szart tud azon az elsősegély készleten annyit bámulni? Megvan, pipálja ki az istenverte listáján, és soha többet nem látjuk egymást. Ennyire egyszerű lenne — magyarázott idegesen Megan.
— Kislány, tudod, minden a részletekben rejlik. Minden négyzetcentimétert át kell vizsgálnom, a biztonság érdekében — mondta bölcsen a bajuszos.
— Hány éves maga? Hetven? Nagyon bölcsnek tetszik lenni — Aaron nem bírta tovább, és kitört belőle a röhögés.
— Kuss, fiam. Te meg idefigyelj! Ha nem fogod be, mostanában nem engedlek el benneteket! — fenyített be a rendőr.
— Haladjunk — szólalt meg Jim, és ezek után Megan is csöndben várta a rendőr vizsgálását.
Életem leghosszabb fél órája volt ott gubbasztani az ülés alatt, főleg úgy, hogy Wayne nagy lábait is el kellett valahogy tűrnöm. Már-már úgy tűnt, hogy befejezte a rendőr az ellenőrzést, mikor eszembe jutottak a többiek. Vajon őket is megállították?
— Pszt, Wayne, tuskó! — böktem meg a lábát.
— Mi van?
— A többieket is megállították?
— Nem. Szerencséjük volt.
— Köszönöm szépen, azt hiszem, ennyi lesz — szólalt meg a rendőr. Végre. Úgy tűnt, befejezte a hústorony.
— Köszönjük biztosúr! Minden rendben? Esetleg nem akar felcsapni autószerelőnek, és alámászni a kocsinak, hogy minden biztosan megvan-e? — forgatta Megan a szemét, de a rendőrnek már nem sok volt, hogy felrobbanjon.
— Köszönöm, nem. Még a végén piszkos lennék — vicsorgott rá a kövér Meganre.
— Majd ha lesz egy kis időm, talán megsajnálom — mosolygott Megan, és közben visszaszálltak Jimmel a kocsiba. Az autó doromboló motorját meghallva, hatalmas kő gördült le a szívemről. — Viszlát, biztosúr! Legyen szép estéje! — intett Megan fülig érő vigyorral a rendőrnek, aki mit sem foglalkozva vele, intett, hogy indulhatunk.
Jim az útra kormányozta a kocsit, és beletaposott a gázba. A hirtelen sebességtől előredőltem, és akkorát roppant a térdem, hogy mindenki felém fordult az autóban.
— Ez mi volt? Összetörtétek a kocsit? — kapkodott Jim, és a visszapillantóból próbált minket megnézni.
— Nem, nyugi. Csak Audreynek kell egy csontkovács — nyugtatta meg Jimet Wayne, mire én csak bemutattam a tuskónak.
— Ja, jó — állította vissza a tükröt Jim, és az útnak szentelte minden figyelmét.
— Hallod, nem azt mondtad, hogy pár utcányira van a hely? — hajolt előre Aaron.
— Öm... igen. Pár utcányira van — bólintott Jim.
— És mi a faszt keresünk egy főútvonalon? — szólalt meg Megan.
— Mi? — riadt meg Jim, és rátaposott a fékre. Ami egy forgalmas főútvonalon nem a legszerencsésebb dolog.
— Idióta!!! — fújtatott Megan. — Taposs a gázra!
Ekkor Jim rátaposott a gázra, és mi Carterrel, szó szerint lefejeltük egymást.
— Baszd meg, Jim! — fogta a fejét Carter, akit a homlokán ért a találat.
— Aú! — nyúltam a szemöldökömhöz.
— Mi van? — fordult hátra hozzánk Megan. — Istenem! — sóhajtott egyet, és Carter homlokához nyúlt.
— Auuu!!! Ne merészeld mégegyszer! — csapott Carter Megan kézfejére.
— Ashley? — fordult ezután hozzám Megan.
— Itt fáj — tapogattam ki a fájdalmas pontot, és halkan felszisszentem. Majd megláttam azon az ujjam végén a vért, amivel kitapogattam a sérülésem. Csodás.
— Mindjárt adok ragtapaszt — kezdett kutakodni a táskájába, mire felszaladt a szemöldököm, csak éppen éles fájdalom nyilalt a fejembe.
— Ragtapasz?? — hüledeztem. — Wayne, mennyire gáz? — csaptam rá a térdére, hogy állapítsa meg a helyzetet.
— Nem gáz, annyira. Csak felrepedt — próbált nyugtatni, de épp az ellenkezője történt. A vérnyomásom már az egekben lehetett.
— Valaki adjon egy rohadt tükröt! — kiáltottam el magam, mire gyorsan odanyújtotta nekem Aaron a telefonját.
Ezt nem hiszem el. Most komoly? A jobb szemöldököm vége felrepedt. Csodásan festettem. Idegesen adtam vissza Aaronnek a telefonját.
— Megan, te erre rakni akarsz ragtapaszt? Mégis, hogy fogok én kinézni ragtapasszal a fejemen? — totálisan kiborultam.
— Nézd, van szivecskés! Meg pálmafás — kutakodott Megan, de nekem felforrt az agyvizem.
— Szivecskés ragtapasz??? Egyre jobb — biccentettem idegesen.
— Gyere ide — fordított Wayne maga felé, és egy zsepivel elkezdte felitatni a vért. Nagyon fájt, de Wayne óvatos volt. Szemével a szemöldökömet firtatta, hogy mit lehetne vele kezdeni. Én addig Wayne-t néztem, ugyanis vele szemben kuporogtam. Idáig észre sem vettem, hogy milyen éles állkapcsa van. Tekintetem arcára tévedt. Hihetetlen. A szájának tökéletes íve volt, az orra eszméletlenül cuki volt. Szemöldökének tökéletes színe és íve volt. Fekete szempárja pedig akárcsak a csillagos égbolt. El lehetett veszni benne. Haja kuszán a homlokába lógott, majd valamiért elmosolyodott. Jézusom! Gödröcskék!
— Meddig szeretnél még bámulni? Nincs ellenemre, csak kérdezem — pillantott le egy pillanatra rám, én pedig szerettem volna szégyenemben elsüllyedni.
Hihetetlenül égő volt, és a többiek is tökéletesen hallották. Igazából nem lenne azzal gond, hogy bámulom, csak éppen ott van Logan. Abban a pillanatban nagy cafkának éreztem magam. Más pasikat bámulok, miközben van barátom? Mi van veled, Ashley?
— Nem bámultalak — szánalmas vagyok.
— Persze. Akkor miért esett ki majdnem az a két szép szemed? — küldött felém egy mosolyt, amit nem tudtam hova tenni. És azt sem, amit mondott. Mi van? Lehet megártott neki az a sok vodka.
— Nem esett ki — próbáltam menteni a menthetetlent.
— Szerencsére nem. Kár is lett volna azokért a szemekért — mosolygott még mindig. Miért nem lehet ronda? Miért? Sokkal könnyebb lenne a helyzet, mert könnyebb lenne gyűlölnöm. De nem. És ezek mellett pedig hihetetlenül szép mosolya van. A rohadt életbe.
— Kész van már? — tereltem a témát
— Pillanat — gyors törlés, és már el is vette a kezét a véres zsepivel együtt.
— Köszönöm — dünnyögtem az orrom alatt.
— Nincs mit, Audrey — nézett mélyen a szemembe, majd tekintete elkezdett vándorolni az arcomon. Kényelmetlenül fészkelődtem.
— Akkor nem kell a szivecskés ragtapasz? — kérdezte Megan, mire a többiek hangosan felnevettek. De én nem tudtam velük nevetni.
___________________
— Jim, te nagyon hülye! Kanyarodj már itt le! — püfölte a kocsi oldalát Megan, mikor Jim lekanyarodott, és eldőlt mindenki balra.
Noah az ajtóra nyomódott, rá Aaron, és Wayne. Én Carterre borultam, és próbáltam nem lefejelni mégegyszer.
— Tuskó, szoríts nekem helyet! — parancsoltam rá Wayne-re, mikor úgy éreztem, hogy eltört az egyik bordám.
— Gyere — szorított egy apró helyet az ajtónál.
— Köszönöm — óriási megkönnyebbülés volt felülni, és kinyújtani a lábaimat. A kezeimet igaz nem tudtam kinyújtani, mert nagyon szűkösen ültünk, de sokkal jobb volt ülni, mint lent kuporogni.
Pár perc után ismerős környékre érkeztünk, Jim pedig próbálta megtalálni a házat, ahová mennünk kellett. Megan a többiek kocsiját kereste, de fekete kocsit sötétben nem nagy valószínűséggel talált meg.
— Ott van! Baszki, de balfasz vagyok! Megérkeztünk! — taposott bele a gázba újra Jim, de szerencsére nem fejeltem most le senkit sem.
— Gratulálok, Jim. Háromnegyed óra késéssel meg is érkeztünk — tapsolta meg Megan Jimet.
— Jólvanna' — intette le Jim Megant. — Kiszállás! — ugrott ki a kocsiból Jim boldogan.
Amint kiszálltam, rögtön hatalmas megkönnyebbülés öntött el. Kinyújtottam minden elgémberedett végtagomat, és sajogó szemöldökömet próbáltam a telefonom segítségével megnézni.
— Ez nagyon szarul néz ki — vizsgáltam a sebet.
— Nem vészes — nyugtatott Noah, akit idáig nem is hallottam megszólalni. Még mindig mérges a vacsora miatt? Ugyan már.
— Nem is tudom — szomorodtam el, és elsüllyesztettem a telefonomat a táskám mélyére.
Viszont akkor láttam meg, hogy kaptam üzenetet. Gyorsan megnyitottam.
Logan: Őrülten szexi vagy, baba! Remélem tudod, hogy mikor megláttalak, ott helyben letéptem volna rólad a ruhát 😏
Az üzenetet elolvasva rögtön elvigyorodtam. Talán túl feltűnően is, mert a többiek megkérdezték, minek örülök annyira. Azt füllentettem, hogy Anne üzent otthonról.
— Na gyerteeek!! — futott előre Megan. Mind követtük, és beléptünk a nyitott kapun a buliba.
Mondanom sem kell, a zene őrült decibellel adta mindenki tudatára, hogy hatalmas buli van. Belépve fülledt meleg csapott meg, és mozdulni sem lehetett. Átverekedve a tömegen egy szobába raktuk le cuccainkat, és elindultunk megkeresni társaságunk másik felét.
A telefonom megint üzenetet jelzett, de most nem Logantől jött. Kate volt az.
Kate: Merre vagytok? Őrült jó ez a buliiiiiiiii🤪
Kate már tuti a táncparketten ropja, hiszen ha emojikat ír az üzentbe, teljesen fel van pörögve.
— A táncolók között keressük őket — kiabáltam előre Megannek, aki biccentett, és mutatta, hogy meg is vannak.
Kate, mellette Lewis, majd Heath Todd-dal táncolt, Cassandra Karennel. Logant viszont nem találtam. És még egy valakit. Ugye nem...
— Wayne, nem látod Logant? — kocogtattam meg a tőlem magasabb fiú vállát.
— De. Ott beszélgetnek Melissával — biccentett az ajtó irányba.
Hirtelen minden vér kifutott a fejemből. Tudtam, annyira tudtam! Ez a kis ribanc megint bekavar a képbe, és én semmit sem tehetek. A kurva életbe!
Nagyon koncentrálnom kellett, hogy ne menjek oda hozzá, és a hajánál fogva rángassam ki az udvarra. Olyan mérhetetlen düh tombolt bennem, hogy kedvem lett volna felpofozni.
A mellkasom emelkedett és süllyedt, a zene halk háttérnek tűnt. Lehunytam a szemem, és próbáltam nem rémképeket látni. Szememet csípni kezdte a könny. Kezeim ökölbe szorultak, és egyszer csak azon kaptam magam, hogy valaki nagy erővel eltolt a táncolók közül. Mikor feleszméltem, a felém tornyosuló Wayne-t láttam meg. Kész, nem bírtam tovább. Kezemet az arcomba temettem, és utat törtek maguknak a könnyeim.
— Mi a baj, Ashley? — fürkészett Wayne. Óvatosan elmosolyodtam. Normálisan mondta a nevem. Most először szerintem, amióta találkoztunk. Kellemesen csengett a szájából a nevem.
— Wayne, én... — próbáltam összeszedni magam. — Én... Tudod, mit? Logan! Logan a bajom! Hogy ő csak úgy vidáman elcseveg Melissával, miközben amiatt a ribanc miatt mentünk szét! — kiabáltam.
Wayne-nek kikerekedett a szeme. Óvatosan elkezdett tolni maga előtt, fel, az emeletre.
Az emeletre felérve egy random szobába benyitott. Leültetett az ágyra, velem szemben pedig leült egy székre.
— Oké, most akkor szépen elmeséled, hogy mi van vagy volt köztetek Logannel, és hogy jön képbe Melissa — parancsolt rám, én pedig nem ellenkeztem.
Nagyot sóhajtva elmeséltem neki a kis történetünket, miközben ő nem szólt egy árva szót sem. Semmit nem tudtam leolvasni az arcáról, csak türelmesen hallgatott. Még akkor is, mikor már majdnem megfulladtam a bőgéstől. Előtörtek belőlem az emlékek, ez van.
— Tehát Melissa miatt mentetek szét — szólalt meg hosszú idő óta először.
— Igen. Mondhatni — bólintottam és próbáltam nem megfulladni.
— És azóta, hogy álltok Logannel? Ha már szakítottatok, miért visel még mindig annyira meg az, hogy más lánnyal van? — firtatott.
Rájött.
Lehunytam a szemeimet és elszámoltam magamban tízig. Aztán egy mélyet sóhajtottam és elárultam neki, hogy újra együtt vagyunk.
— Gondoltam — nézett bele mélyen a szemembe.
— Honnan? — töröltem le egy újabb könnycseppet.
— Nem volt nehéz kitalálni. Újra boldog voltál. Csak és kizárólag Logan állhatott ennek a boldogságnak a hátterében.
— Igen. Boldog voltam — szipogtam. — De tudod, ilyenkor legszívesebben meg tudnám fojtani.
— Ismerős — nevetett fel.
— Csak nem téged is megcsaltak? — kérdeztem. Gyorsan elkapta a tekintetét. Talált.
Egy ilyen fiút megcsalni? Érdekes.
— Ja. Egy rohadt ribanc... — most egészen más tükröződött szemeiből. Csalódottság? Talán. — 2 éve voltunk együtt, mikor Josh-sal, a banda negyedik tagjával, csalt. Akkor derült ki a csúf igazság, hogy ez már 1 éve így ment. Mikor először megtudtam, Joshnak mentem neki, és jól megvertük egymást. Aztán összevesztem Kylie-val, és bejelentette, hogy már úgyis dobni akart, nem tudja mire ez a nagy felhajtás. Olyan dühös lettem, hogy az egyik legjobb barátom, és a barátnőm kavartak a hátam mögött, hogy elküldtem őket a büdös francba, kihajítottam Kylie összes cuccát az utcára, és megmondtam neki, hogy takarodjon a környékről. Nem ellenkezett, eltűntek Joshsal szerencsére az életemből is, és amúgy még mindig együtt vannak — mesélte Wayne.
Csöndben hallgattam Wayne-t, és azon gondolkodtam, hogy legszívesebben felpofoznám az exét. Undorító, hogy az emberek ilyen szemét módon ki tudnak cseszni a másikkal. És az a legundorítóbb, hogy játszadoznak eközben az ember érzéseivel. Nem tudják, milyen kegyetlen érzés tud lenni, mikor megtudja a másik fél, hogy csalta. Szerencsére engem nem a hátam mögött csalt Logan, de az sem volt jobb, hogy az egész suli előtt történt az egész.
— És ezek tetejében a tizennyolcadik születésnapomon történt az egész.
— Tizennyolc? — lepődtem meg.
— Ja. Ősszel már a tizenkilencet töltöm.
— Hm, öreg vagy — nevettem fel, mire Wayne is elmosolyodott. Nem is tudtam, hogy két évvel idősebb nálam.
— Én még csak a tizenhetet töltöm majd augusztusban — mondtam, mikor valami eszébe jutott.
— Ó, és azt említettem, hogy az öcsém tudott a megcsalásról?
— Micsoda? Neee — hihetetlenkedtem.
— De. Kibaszott átcseszettnek éreztem magam. Vagy várj, az is voltam — poénkodta el. — Szar idők voltak azok.
— És azóta kibékültetek az öcséddel?
— Persze. Kiderült, hogy ő is csak pár nappal azelőtt tudta meg, és nem akarta elmondani nekem. Tudta, hogy nagyon ki fogok borulni. Igaza lett.
— Szar dolog a megcsalás — pillantottam a tenyeremre. — Csak én megbocsájtottam neki.
— Na látod, ez az, amiben különbözünk. Én soha a büdös életben nem tudnék neki megbocsájtani. Mondjuk Logan nem vétett akkorát, mint az a ringyó.
— Én mindig attól félek, hogy mi van, ha újra megtörténik. Nem élném túl — csóváltam a fejem. — Ígyis nagyon padlón voltam mikor történt a dolog.
— Tudom, milyen szar tud lenni.
— Majd kettéhasadt a szívem. De utáltam azt az időszakot.
— De, Ashley... — nézett rám.
— Hol marad az Audrey? — mosolyodtam el.
— Jobban tetszik az Ashley — húzódott mosolyra a szája, és folytatta tovább. — Miért nem mész le? Loganhez?
— Mert a többiek nem tudnak a dologról.
— És? Szarj a többiekre. Ne érdekeljenek mások.
— Igazad van. De itt vagyunk már egy ideje. Ha annyira érdekelné Logant, hogy hol vagyok, akkor éppen keresne. De nem keres. Ha keresne, már megtalált volna.
— És honnan tudhatná, hogy az emeleten vagy? — mosolygott rám kedvesen. Nem volt szívem magárahagyni. Tudom milyen, mikor eszébe jut az embernek a szakítás, és azon kattog utána. Nem, majd Logan megkeres, ha akar.
— Majdcsak van annyi esze, hogy az emeletet is megnézi — vontam vállat. — Ha nem, az meg az ő baja.
— Gonosz vagy — mosolygott még mindig, és azok az édes kis gödröcskéi jelentek meg újra.
— Van ez így — rántottam vállat, majd hirtelen valaki szinte feltépte az ajtót.
Jim feje jelent meg, vele egy szőke, felfújt csaj. Jaj ne, ezek ketten... fúj.
— Mi a franc haver? Ti ketten? — vigyorgott Jim.
— Nem — vágtuk rá egyszerre Wayne-nel, és jobbnak láttam távozni.
Amint kiléptem az ajtón Jim kábán rámvigyorgott, és miután kijött utánam Wayne is, a csajjal együtt bementek, becsukták magukra az ajtót, és ki tudja mik történtek utána odabent.
— Gusztustalan — röhögött Wayne.
— Az — nevettem fel. — És most mit csináljunk?
— Gyere — ragadta meg a karomat és behúzott egy nagyon pici helyiségbe, ahol vaksötét volt. Gyorsan elkezdtem tapogatózni, hogy hol lehet a kapcsoló. Szerencsére az ajtó mellett volt, így könnyen megtaláltam. Felkapcsoltam a lámpát és kiderült, hogy egy fürdőszobát sikerült Wayne-nek találnia.
— Itt az emberre rájön a klausztrofóbia. Nagyon kicsi ez a fürdőszoba — nézelődtem.
— Akkor menjünk máshova — rakta rá a kilincsre a kezét Wayne, de a kezében is maradt miután lenyomta.
— Mi a fasz? — ráncolta a szemöldökét. Gyorsan elkezdte visszaszerelni a kilincset, sikertelenül. Nagyot sóhajtva ültem le a fürdőkád szélére. Hosszú lesz az éjszaka.
— Van nálad telefon? — pillantott rám miközben próbálkozott a kilinccsel.
— Nem. Lent van a táskámban — túrtam bele a hajamba.
— Francba. Az enyém is — rázta fejét idegesen.
Wayne nagyon vissza akarta rakni a kilincset, de mivel nem asztalos, így sikertelenül járt minden próbálkozása. Kilinccsel a kezében huppant le a szennyeskosár tetejére, ami hangosan adta a tudatára, hogy nem sokáig fogja bírni, ugyanis egy hatalmasat reccsent. Mindketten felnevettünk, ám a következő pillanatban felmondta a szolgálatot, és összetört alatta.
— Na most fizethetek valakinek — sóhajtott fel.
— Tényleg, amúgy, kinek a bulijában vagyunk? Mármint ki a házigazda? — jutott eszembe. Merthogy nem is tudtam, kinek a házába dorbézoltunk.
— Joe. Ismerem, régebbről — magyarázta meg Wayne.
— És meddig fogunk itt kuksolni? — álltam fel, mert nem szándékoztam sokáig maradni a kis fürdőszobában.
— Amíg valaki nem akar mosdóba jönni, vagy éppen hányni. Addig nagy valószínűséggel bent ragadtunk — rakta le az összetört szennyeskosárra a kilincset Wayne, és odaült mellém a kád szélére.
Most, hogy jobban alkalmam nyílt beszélgetni Wayne-nel, rájöttem, hogy nem is akkora gyökér. Mármint az marad, de nem akkora, mint gondoltam. Talán ha sokáig beszélgetünk, még meg is kedvelem. Na jó, azért ne essünk túlzásokba, inkább gyorsan megoldást kéne találni, hogy hogyan fogunk kijutni a pici fürdőszobából, mielőtt rámjön az amúgy nem létező klausztrofóbiám.
_______________
🖤
- Melody
2019.07.07.💫