Előző fejezetek tartalmából:
Valentos meghalt miután kalózok támadták meg az égi fő várat. Maga mögött hagyva öt gyermekét, és bennük az örökített Mor Agars-t vagyis az ősi erőt.
Lucy-t a legkisebb kislányt egy éjszaka egy bérgyilkos megtámadta, és torkába egy varázslatot ültetett el amitől a kislány fél-elf lett. Anyja, Elena útnak indult északra, REGE-be hogy segítséget kérjen. De az út során a Sagar-i királyságban forradalom tör ki. A királyság el akar szakadni a Babiloni fővárostól. Helena, és Lucy egy Gublin család házába menekült tanácsosukkal az oroszlánképű Poliverrel. Helena meglátogatta a királyt, és megegyezett vele hogy nevében fog kiállni a város elé, majd kegyetlenül megölték őt és a királyt is. Babilon hatalmát a lázadók vették át Arvis vezetésével.
Roberték megharcoltál az andruák a trollok és szövetségesek elleni csatát, amit elvesztettek. Az andrua falu teljesen elpusztult. A troll király pedig elmenekült, ami miatt a CAECUSI király, Arthur elzavarta őket haza, de a két testvér összeveszett ezért Samanatha haza indult miután megtudta apja meghalt.
Benjamin, a legfiatalabb, az egyedüli Braveford aki a királyi várban maradt. Ő most az ideiglenes király.
***
Lucy Braveford szemszöge – Babilon, Sagar, Gublin ház
Bárcsak sose ébredtem volna fel. Ez a nap elvett tőlem sok jó dolgot. Többek között az anyámat. Poliver álmomból riasztott fel, majd csöndre intett. Leba tovább aludt, amig mi kiosontunk a szobából. Odakint aztán láttam, ahogy a királyi vár katonái a pincéből felhordják páncéljaikat.
- Mehetünk tovább? De akkor had köszönjek el Leba-tól! – mondtam, majd Poliver leguggolt hozzám, és felvilágosított miközben én az oroszlán szemeibe néztem:
- Lucy nagyon sajnálom, de anyukádat meggyilkolták az egész királyság előtt. Timon királyt is megölték és a lázadók választottja ül most a trónon. Sagar-ban forradalom van. Az utcák halálosak, és ha megtudják ki vagy és mi kik vagyunk, meghalunk. – mondta, de mint akit jól fejen vágtak semmit se értettem... vagyis nem akartam érteni. Se szó, se beszéd vele tartottam. Szőrős kezét fogtam a férfinak, majd kimerészkedtünk a gublinok otthonából. A lovakat az egyik közeli istállóban hagytuk, így egyenesen oda indultunk, amikor is öt tűz mágus katona állta utunkat. Tűzgolyókkal támadtak, majd tűz lehelettel, de Poliver használta védekező pajzsait. Az egyik katona viszont nem egyszerű tűzmágus, hanem láva mágus volt. Egyik pillanatról a másikra a földet lávává alakította alattunk. Poliver messzire lökött mágiájával én pedig egy hordó mögül figyeltem tovább az eseményeket. A többi katonánk meghalt, Poilver pedig szélmágiával maradt a láva tócsa felett, majd felemelte szőrös karmait. A láva mágus vissza szívta a varázslatát csak mintha ivott volna a szájához tartotta kezét a láva pedig belefolyt szájüregébe. Poliver a földre esett, a lázadó katonák pedig varázsbilincsbe helyezték, ami teljesen elveszi egy mágus varázs erejét. A lázadó katonák bíbor vörös páncélban voltak, és az arany ló címer helyett vörös lovat viseltek. Nem tudtam mit tegyek, hova induljak így a gublin házhoz siettem gyorsan. Odabent a család egymásba karolva várt.
- Oh kincsem! – mondta Sün, majd hirtelenjében elvezettek egy falhoz, amire Parity, az apuka rátette a kezét. A fal szétnyílt.
- Itt nem talál rád senki! Ígérem! – mondta Parity, majd beszálltam és bezárta rám a falat. Halottam, ahogy a katonák berontanak a családhoz. Reménykedtem, hogy nem esik bajuk. A katonák körbe szimatoltak, de nem találtak így távoztak. Én kisírt szemekkel összekuporodtam a kis kivájt falüreg szélére. Csak sírtam, és sírtam... Mintha ez csak egy rossz rémálom lenne.
Robert Braveford szemszöge – CAECUS-i fogadó
Az éjszaka átgondoltam, és szembe nézek a sorsommal. Haza térek és király lesz belőlem, aki soha nem hagyja majd el a királyi várat. Aki gyermekeket nemz, hogy akkora súlynyi felelősséget helyezzen vállukra, amit a világ nem ismer. Forgolódtam is az egyébként roppant kényelmes ágyban, amikor is sikoltozásokra lettem figyelmes. Kinéztem az ablakon, és amit láttam, azok pokolfajzat kutyák voltak. Hatalmasok, és most vörös helyett szemük kéken világítottak. Ezek a trollok voltak, akik használták az andruák-tól ellopott képességeiket. Az embereket támadták, és ették meg élve korra reggel az utcákon. Gyorsan felöltöttem megkoppot páncélomat, és neki siettem a harcnak. Kirobbantam a fogadó ajtaján és villámokat szórva kezdtem gyilkolni a bestiákat. Majd megláttam egy kislányt, aki méreg mágiával mérgező füstöt lehelt maga köré. A pokolfajzatok egyből meghaltak. A lány maga felé intett, majd követni kezdtem őt mire egyszer csak a király váránál kötöttem ki. Belépve pedig Arthur várt.
- Robert! Tudom tegnap eléggé nyers voltam veled és a húgoddal. Ő hol van most? – kérdezte a meglepően barátságos király.
- Oh! Szóval elmondtad neki. Mindegy... A troll király és serege ezzel küldött üzenetet. A fővárosba nem tudnak belépni, mert a védelmi mágiáim nem engedik nekik, de az andruák képességeivel... Kérlek menj a csekély csapatommal REGE-be és kérj segítséget a tündér-királynéktól. Muszáj megtenned, mert minél később végzünk velük ők annál erősebbek lesznek. CAECUS sosem volt egy békés birodalom de most aztán hogy apád elment... Készen állsz? – kérdezett rá, mint aki a lelkembe lát.
- Nem tudom biztosan. – mondtam, majd Arthur gyorsan elvitt egy hátsó kijárathoz. Az ajtót kinyitva egy portál nyílt meg ami egy mély-erdőbe teleportált.
- Segíts nekem és elfelejtem, hogy elvesztetted a csatát. – mondta, majd belökött a teleportáló ajtóba. A földön fekve tértem magamhoz, körülöttem pedig Arthur hét katonája. Tudtam, hogy hol vagyunk. Ez az erdő vezet a REGE-i kapukhoz. Vajon miért engem kért meg erre? Elkezdtem gyanakodni, de a CAECUSI csapattal ezt nem akartam éreztetni. Még úgy gondolnák valami rosszban sántikálok. Megteszem amire kért a király, majd büszkévé téve a családom visszatérek, és királlyá koronáztatom magam. Így változtattam terveimen.
Samantha Braveford szemszöge – Babilon, Spalding-i királyság
Kiskoromban voltam utoljára itt, amikor is engem és Roberetet apánk elteleportált a királyságokba csak a móka kedvéért. A Spalding-i királyság van a legtávolabb Babilontól. Jaqar Spalding, a király pedig több mint 200 éves. Nagy apja pedig maga a mágus akiről elnevezték ezt a királyságot. Utam nem volt kényelmes így az egyik közeli kocsmába tértem be. Spalding-ban vannak a legmagasabb épületek, amik egészen az ég fölé érnek. Nem lebegnek mint nálunk, de így is fent vannak az ég felett. Az egyik ilyen épület alján lévő kocsmába tértem be. Az itteni emberek már kicsit sem hasonlítanak azokra, akik a Babiloni fővárosban élnek. Itt Spalding-ban minden kicsit fejlettebb, és mivel a király imádta a mágus játékokat mindenféle játék megtalálható a királyság minden szegletén. A kocsma egész tágas volt, én pedig az egyik pulthoz ültem, mire az idős, kecske szemű csapós kérdőre vont:
- Te biztosan nem vagy még nagykorú! Mit keresel itt? – kérdezte, majd elém helyezte a törlő rongyát.
- Én Samantha Braveford vagyok! A királyi család tagja, és mint királyi családtag ÉN ihatok és inni is fogok! – mondtam, majd egy suhintással magamhoz hívtam az egyik Harwenfeld-i Hárpiakönny italt.
- Ez milyen ízű? – kérdőre vontam a csapost.
- Remélem bogaras. – mondta, majd otthagyott az itallal, aminek durungás íze volt. A durunga levétől enyhén zöldes és a környékbeli Freblya virág szárnedvétől habosodik fel, és ha pár őrölt éji bogyó magot szórunk hozzá, a hab elkezdi forgatni magát. Édeskés, de mégis keserű a bogyóktól. Pont amire szűkségem volt, de aztán meghallottam az egyik asztalnál hogy rólunk beszélnek. „Megölték a királyt, most pedig Sagar fellázadt" – mondta az egyik mire hátra néztem. Két halandó volt, akik bányász ruhát viseltek. „aztán nemrég lefejezték a királyt is. Most valami Arvis lett az uralkodójuk" – megölték Timon királyt? Ez lehetetlen. Hisz ha ő meghal, akkor nincs Sagar-i névörökös és anélkül nincs királyság. „A fővárosi királynét is megölték. Tőrt kapott a szívébe. Valami fegyveridéző mágiával tették." – mondta a másik mire felpattantam és az asztalukra csaptam.
- Honnan tudod ezeket te halandó? – kérdeztem haragosan.
- Mindenki tud róla kislány! Egész nap erről beszéltek a bányában. Talán nekünk is elkéne szakadni a királyi családoktól. – mondta, majd behúztam neki egyet. Nem ez nem lehet. Anya nem lehet halott. Hogy? Hogy veszíthettem el az apámat és az anyámat csak így? Nem hiszek nekik. Biztosan csak elvette az eszüket az ital.
Benjamin Braveford szemszöge – Babiloni fő vár
Ma reggel jajveszékelésekre ébredtem. A szolgálók mind sírva jöttek be hozzám részvétet nyilvánítani, de nem értettem miért, és nem is akartam megkérdezni. Úgy gondoltam apám elvesztése miatt van, de aztán kiderült, hogy mégsem. Lester mester nyitott be a szobámba. Mellém ült, majd közölte a rossz hírt.
- Édesanyád megpróbálta rábeszélni az embereket a békére, de megölték őt is, és a királyt is az összes emberével együtt. – mondta, majd sírni kezdtem mire magához ölelt a porcelánból készült életre kelt mesterem.
- A húgodat, és Polivert elfogták. Az új királyt a lázadók közül emelték ki a neve Arvis. Tennünk kell valamit Benjamin! Itt és most írd alá ezt a papírt, és küldjük el az arany mágus seregünket Sagar-ba. Foglald vissza, és majd az egyik idősebbik tesód uralkodik ott. – javasolta Lester, majd megfogtam a tintás madártollat, és oda rajzoltam a papír aljára egy csillagot. Lester erősebben ölelt magához eközben és könnyeimet töröltem selymes ruháiba. Azt kívántam bár itt lennének a testvéreim, hogy ne nekem kelljen ezekkel foglalkoznom, és ne legyek teljesen egyedül ezzel a gyásszal.
- Rendben kis úrfi! Megtetted a nagy nehéz döntések egyikét. Úgy vélem korod ellenére te vagy a lehető legjobb Braveford, aki irányíthatna minket. Ezt sose felejtsd el. – mondta Lester, majd kiviharzott az engedélyezett papír pergamennel a kezében.